Mit lehet tenni a kiégés ellen?
2008-11-16T00:40:07+01:00
2008-11-24T21:48:01+01:00
2022-06-29T09:15:21+02:00
  • Üdv Mindenkinek!

    Bár én valamivel más helyzetben voltam mint te, de azért egy kicsit összefügg a tiéddel.
    Eleinte az egyetemen csak a programozás éltetett, és még az sem ment igazán, de érdekelt
    és mert jól is tanították, sokat foglalkoztam vele, aztán bele is jöttem, de akkor a matematika
    tárgyakkal még mindig hadi lábon álltam, aztán volt egy számtudos tárgyam, amit egy
    nagyon jó tanár oktatott, és megtudta mutatni ennek a tárgynak a szépségét, azóta kezd folyamatosan érdekelni a számítástudomány is,(ami elég rendesen matematika), ebből kifolyólag
    sokkal nyitottabb vagyok más tantárgyak felé is, régebben csak a fene már megint valami szívás :D
    Lehet neked is jó lenne, hogyha meglátnád egy tárgy szépségét, amely újra lendületet adna neked,
    ahogy azt már korábban mások is említették!

    Megjegyzés. Igen az egyetem sok idejét elveszi az embernek. Ha tényleg alapos tudást szeretne
    szerezni, és a bulik számát is csökkenteni kell.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • de egyébként egy műanyag fröccsöntő cégnél dolgozom (nem informatikai munkakörbe)


    Nahát, én is műanyagiparban dolgoztam kb. 10 évvel ezelőttig, volt sajnos néhány kellemetlen élményem a szakmában. Utána át kellett gondolnom hogy valóban szeretem-e azt amit csinálok, valóban az-e a célom hogy pl. műszakvezető legyek egy fröccsöntő üzemben. Úgy döntöttem hogy más szakma után nézek, az info pedig régen is érdekelt. Igaz, teljesen újra kellett kezdeni, egy csomó kidobott évet látok magam mögött (az előző szakmám tanulására szánt időt), de így utólag nem bántam meg a váltást, most már egy jó ideje azt csinálhatom amit szeretek, és ami a legjobb, hogy jórészt szabadkezet is kaptam benne. De ki tudja, lehet hogy 10 év múlva ebből is kimenekülök és jön valami egészen más...
    Szerintem mindegy mit csinálunk, a lényeg hogy örömünket leljük benne és a legjobb tudásunk szerint végezzük.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Helló!

    Remélem nem gond hogy beleszólok, nekem még nincs olyan szintű tapasztalatom, mint a többieknek :)

    Én 12 éves korom óta programozgatok, mindenfélét csináltam már, most 19 vagyok, és egy jó ideje (kb 1 éve) igazából nem érdekel semmi, ami a programozással kapcsolatos, vagy az informatikával.
    Idézek pár hsz-t:
    "ledekett villogtatok és gombokat kezelek"
    Ezt régen én is csináltam, csak úgy hobbyból. Most a suliban muszájból kéne csinálnom - de annyira nem érdekel, hogy már frászt kapok akkor is, ha ilyen dolgokról van szó :)

    "Ha akkor azért csináltad mert tetszett, akkor most miért nem tudod azért csinálni? Ha meg most már nem tetszik akkor, hagyd a francba az egészet és keress valami mást. Ez nem azt jelenti, hogy kiégtél - változtak az igényeid."

    Ez így van, szerintem is csak megváltoztak az igényeid. Ez nem olyan ritka dolog, de te még időbe van ahhoz, hogy új szakirányultságod keress (amíg nincs főállás, család, stb).
    Én pl. informatikai irányultságból humán irányultságú lettem - most már inkább olyan dolgokkal foglalkozom, mint pszichológia, filozófia, művészettörténet, szociológia, lélektan... :)

    "És én ezt úgy hívom, az alkotás vágya.
    Ne hagyd ott, amit szeretsz! Szarni a világ divathóbort rohanásába!"

    Szerintem is ez a lényeg. Én emúgy blogot vezetek, rajzolgatok, verseket és történeteket írok csak úgy saját magam szórakoztatására :)

    Pár éve azt hittem, ennyi idősen éjszakákat fogok a gép mellett üldögélni és oprendszert meg GUI-t és PLC-t, PIC-et fogok programozgatni... erre mi van? Bár informatikai jellegű suliba járok, de egyébként egy műanyag fröccsöntő cégnél dolgozom (nem informatikai munkakörbe), és pár ismerősömmel fiataloknak segítünk egy amolyan lelkisegélyszolgálat szerű netes oldalon :))

    "Az informatika, mint olyan, úgy is értelmetlen."
    Igen, és vele együtt még nagyon sok dolog van, ami tul.kép értelmetlen...
    Én azt mondom, az élet az a dolog, amit a legkevésbé szabad elhanyagolni - barátok, barátnő, család, a hobbyd, ... ezek a legfontosabb dolgok az életben.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Üdv!

    A megoldás egyszerű: menj át BME-re mérnök infósnak, tárgyaidból sokat elfogadnak és ott tudsz mikrovezérlők, s egyéb nyalánkság felé erőteljesen orientálódni.

    Nekem is van a BME -n(jelenleg 2. éves vagyok) olyan ismerősöm, aki nem OOP és egyéb irányban, hanem mikrovezérlők felé akar elindulni, olyan ismerősöm is, aki inkább IT-s vagy algeles szeretne lenni.

    Egyébként meg ne add fel, néha igen kemény az egyetem, én is éjjel-nappal kockulok, életre, páromra épphogy jut idő, hobbit meg vmilyen programozási részből választhatok csak, ha van rá idő.

    Ha jó akarsz lenni, ki kell bírnod ezt még 4 évig, jól ráhúznod, képezned magad, kihajtanod pont az összeroppanásig, s utána könnyebb dolgod lesz :)

    Kitartást és sok szerencsét!
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Egyetértek, ez a másik dolog...
    Nagyon nem tudok azonosulni a teljesen bekockulással, és sajnos magam körül látom, hogy akik igazán jók ebben a szakmában valahogy elég sokszor ilyenek, nagy szerencse hogy vannak ellenpéldák akik jó arcok és nem teljesen magukba zuhant akármik, mert ha nem lennének, akkor már biztos hogy elmenekültem volna ebből az egész szakmából. Mert ugyebár úgy nem lehet élni hogy az embert csak egyetlen dolog érdekel és nem törődik semmi mással(és ezt nem csak a programozásra értem most...)

    Egyébként amíg sok szabadidőm volt, az azért is volt jó, mert egyszerre sikerült időt fordítani sulira, hobbira, életre is. Mostanában pedig mindig sikerül valamelyiknek a háttérbe szorulnia.
    Sajnos ez általában pont az "élet"(amit hanyagolnom kell, hogy a többi meglegyen), ez viszont nincs egységben a lelkivilágommal. Ha pedig sulit hanyagolnám az se lenne a lelkemnek tetsző(és ez még hosszútávon is rossz lenne nekem). Hobbit meg hanyagolom szintén mint az életet.
    Lehet hogy a baj gyökere, az a félelem, hogy ez az egész így marad. Szerettem volna úgy alakítani az életemet, hogy a felsorolt 3 dolog közül 2 valahogy átfedje magát, és ez nem pont úgy sikerült ahogy elterveztem...

    ui.: Egyébként ha olyan dolgot kell használnom/tanulnom stb. ami nekem nem tetszik, akkor azt csak gagyin megy, gondolom ezzel mindenki így van. De azt is észrevettem, hogy én valahogy olyan típusú ember vagyok, akinek a produktivitása exponenciálisan csökken a szabadidejének a fogyásával arányosan. Amikor 2x ennyi szabadidőm volt, annak felét se használva programozásra ~20x több programot tudtam írni és még élveztem is...
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • én egész nap a fejlesztési megoldásom csiszolásán gondolkozok


    Na azért a programozás világán kívül más is van.
    És az tuti hogy család, gyerek mellett már nem lehet (vagy nem szabad) naphosszat agyalni mindenféle fejlesztési megoldáson...
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • csak nekem kefélés közben is megy az agyalás.


    És nem szokott lefagyni a visual studio ilyenkor?
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én egész nap a fejlesztési megoldásom csiszolásán gondolkozok.


    Detto,

    Persze csak akkor nem mikor a párommal vagyok.


    csak nekem kefélés közben is megy az agyalás.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Fejlesztők vagyunk és egy fejlesztő nem tud kiégni, mivel mi magunk vágyunk a legjobban a fejlődésre... Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én egész nap a fejlesztési megoldásom csiszolásán gondolkozok. Persze csak akkor nem mikor a párommal vagyok. Hogy miben írsz meg egy progit, az meg feladat függő, nem az hogy ezt a nyelvet szeretem amazt meg nem! Ha nincs időd rá, az azt jelenti, hogy nem vagy programozó!
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Helló! Nagyon jó, hogy elindítottad ezt a témát! Végigolvastam minden hozzászólást is az utolsó betűkig. Tanácsot nem tudok adni, de szerintem nem is kell: "aki kérdezni tud, az már félig tudja a választ is..." Talán Szent-Györgyi, vagy Einstein idézet ez? Nem tudom. De okos ember mondta, erre emlékszek. Mindenkinek kösz a szép perceket! Te pedig bízhatsz benne, hogy mindennek megtalálod az értelmét, csak keresd!
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Ha már elmélyültség, fókuszálás és informatika - most bukkantam rá erre a videóra: Randy Pausch utolsó előadása. Akinek van 1 óra 15 perce és érti az angolt (nagyon tisztán beszél), szerintem érdemes megnézni, meghallgatni.
    Ugyanolyan lenyűgöző személyiség és előadás, mint Steve Jobs-é, csak neki nem volt olyan szerencséje a rákkal (az előadás azért is "utolsó", mert ekkor már tudta, hogy nincs sok ideje hátra), ennek ellenére az életről, álmokról és inspirációról szól. Nekem nagyon tetszett.

    A kiégéssel kapcsolatban egy hevenyészett idézet: Randy panaszkodott az édesanyjának, hogy milyen szörnyű nehéz volt egy vizsgája (amit a kemoterápia utáni második legrosszabb dologként említ - azért ez is HOPPÁ!). Mire ő megpaskolta a karját és így szólt: "Mind tudjuk, hogy érzel, fiam. Emlékszel, édesapád a te korodban éppen a németek ellen harcolt..." - amit nem tudok leírni, az az arc, amivel ezt előadja... Meg kell nézni.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Tök sz4r, hogy nem én irtam...
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Na ez tényleg jó hozzászólás volt, kösz
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • rég olvastam itt prog.hu -n ilyen elmélyült írást, ami rávilágít a dolgok mélyére:)

    A "kiégéssel" nem vagy egyedül, én nap mint nap undorodva fordulok a konzolomhoz hogy egy új, tucatoldalt csináljak, amiben nem látok semmi érdemlegeset. Viszont van amikor jön egy olyan feladat, amin az ember szívesen töri a fejét, hogy mit-hol-mi-merre-hogyan kéne. Ha egész nap uC-kel fogsz foglalkozni, akkor is előjönnek ezek a dolgok, hogy jaj, már megint egy *** tápot kell rátervezni erre a panelra, megint ki kell számolgatni mindent hogy zavarmentes legyen, stb. ;], csak aztán jön valami ami elfeledteti veled ezt a sok szenvedést;]
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Már nem akarsz programozni? Nem baj! Ki mondta, hogy ha ezen a szakon végzel programoznod kell? Az informatikának kismillió ága van, és mire végzel, még több lesz. Én is programozó matematikusként végeztem, mégsem programozok. Akkor azt hittem, mindent én fogok csinálni, minden informatikai dologhoz fogok érteni. És igen, annyira értek is, hogy tudjam miről van szó, programot is írok, ha muszály, de általában NEM az, mert nem az én feladatom. Ha én írnám meg, elvesznék a részletekben. Majd megírják a programozók, vagy egy külsős cég!

    Lehetsz rendszergazda, foglalkozhatsz hálózatokkal, routerekkel, biztonsággal, vagy adatbáziskezeléssel, esetleg lehetsz rendszertervező, vagy foglalkozhatsz az eddig elhanyagolt, de nagy jövő előtt álló csoportmunka/workflow rendszerekkel (pl sharepoint), ERP rendszerekkel (pl SAP, Baan) vagy ezek kombinációjával. Egyik sem programozik. Amikor végeztem (és még utána egy darabig) ezek egy részéről még hallani sem lehetett! Én már a gimiben nagyon tudtam programozni, imádtam is. A környéken a legjobb voltam. Tényleg azt hittem ezt fogom csinálni. Ma már látom, hogy még középszerű sem lennék programozónak. Néha összedobok ezt-azt, de közel sem úgy, ahogy egy profi programozó tenné.

    Egy dolog biztos: bármilyen nyelvet is tanulnál meg most, az 5-7 év múlva már úgyis a múlté. Nem egy konkrét dolgot kell az egyetemen megtanulni, hanem a Nyitottságot! Ahogy egy új dolgot/technológiát képes vagy felhasználni a megálmodott rendszerhez. Nem feltétlenül neked kell azt a részét is megcsinálnod, majd megcsinálja egy alvállalkozó, aki ebben profi. De neked kell észrevenned, hogy melyik a megfelelő eszköz/technológia.

    Szóval maradj nyugodtan a szakodon, viszgázz le programozásból is, mint a többiből. Tartsd nyitva a szemed tanulj, majd később szakosodsz. (Pl üzleti rendszerek? Sokkal izgalmasabb, mint aminek hangzik.) Egy biztoss: csipegess fel egy kis közgazdaságtant/számvitelt is. Olyan mindig lesz, aki az adott IT rendszert jobban ismeri, de olyan kevés van, aki érti is, mit akar a világ. Az informatikusok nagyon kockák tudnak lenni. Nem nagyon értik, mit akar a megbízó. Ők azt adják, amit szerintük akarnia kéne. A megbízó meg nem érti mit karatyol az a sok informatikus. Legyél olyan informatikus, aki érti az üzleti világ gondolkodását/ igényeit. Nagyon fognak szeretni. Ilyen kevés van!!!
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Üdv!

    Teljesen érthető a problémád. Lehet pszichologizálni jobbról, meg balról.Ezen szerintem mindenki átesik. Ki jobban, ki kevésbé. Ki beismeri, ki nem. És van akinél van értelme, és van akinél nincs.
    Egy idealista vagy! Én mondom ezt, így negyven felé közeledve, (durván még egy hónap, bár ebbe a honapban benne lesz egy epeműtét). Éppen ilyen idealista voltam, és újra lettem én is! És ma hol állok? Sehol!
    Voltam építőipari szakmunkás, katonatiszt, műszerész-technikus, tévés operatőr, rendszerinformatikus, programozó, vállalkozó, csak akasztott ember nem. És ez lahangoló!
    De voltam, vagyok, szerelmes, apa, és családos. És tök mindegy mi a szakmám, mit, és hol csinálok, én egyet szűrtem le! Mi volt ami hajtott éveken át, hogy életem visszatekintve egy szerpentint megszégyenítőn kanyargott? Hogy valami bennem égett, egy megfoghatatlan dolog. És én ezt úgy hívom, az alkotás vágya. Talán későn ismertem fel, talán nem. Hogy alkotni kell. És ma, mikor már a programozásba is sikerült beletöröltetni úgy az orrom, hogy három hónapja egy sort nem írtam, is mondom. Alkotni kell! És hogy három hónapja nem írtam egy sort sem, de csináltam szekrényt fából, és ajtót, és polcot, és mikor csináltam, újra jól érzetem magam. Rá kell ébredni, hogy mindegy mit használsz! Legyen az, agyag, fa, fém, ... vagy assembly. Alkotni kell!
    A belinkelt videó is ezt mondja! Csak úgy maradsz fenn az életeden túl is, ha valamit létrehozol. Ez fűti az embert. És van akit jobban, és van akit kevésbé.

    Ne hagyd ott, amit szeretsz! Szarni a világ divathóbort rohanásába! Az informatika, mint olyan, úgy is értelmetlen. Az alkotás, az ami értelemmel ruházhatja fel. És assembly-ben éppen úgy lehet alkotni, mint pl .Net-ben.
    (Fából jobban nézne ki!)

    Én mára lassan higgadok. Föőnököm, ha betegről vissza megyek, úgyis kirúg! A bank követeli a lakás részleteit, de a bőrömet megmentettem, mikor ráébredtem. Ha alkotok, valamit létrehozok, akkor volt értelme annak, hogy éltem.

    Ja, igen! Ha ott hagyod az assembly, bele fogsz fogni másba! A tapszatalat, és az emlék viszont benned marad. Azt nem tudod ott hagyni!
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Poroltó?

    Nem tudom...egy fél éve úgy éreztem nem érdemes programoznom, mert seholsem vagyok a profikhoz képest.

    Írtam pár programocskát rendelésre, és örültek neki (naná mert fillérekért csináltam), de mégis adott egy lendületet, hogy azért próbálkozni azt lehet...jelenleg ott tartok, hogy haverral alapítunk egy sulit, alap informatikai oktatások lesznek a számítástechnikával ismerkedőknek, mellette pedig próbálok olyan weboldalakat csinálni ami nem középszerű, van benne egy kis kihívás.

    Lényeg, hogy próbálj meg magad elé tűzni egy célt ami motivál, csinálj valami olyat ami egyedi, és szívesen csinálod, és rád vall...ha PIC programozás akkor az, ha Java akkor az stb...végülis tökmind1, ha szívesen csinálod és beleadsz mindent. :)
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Kiégve? Másodéves egyetemistaként? Hát szerintem meg többet kéne a napra menned...
    Nem hiszem, hogy azért kezdtél assemblyvel foglalkozni mert olyan menő lett volna. 3 évvel ezelőtt sem volt már annyira trendi. Ha akkor azért csináltad mert tetszett, akkor most miért nem tudod azért csinálni? Ha meg most már nem tetszik akkor, hagyd a francba az egészet és keress valami mást. Ez nem azt jelenti, hogy kiégtél - változtak az igényeid. Ez önmagában véve nem baj. Szerintem.
    Amúgy meg egy kicsit önbizalomhiányosnak és elkeseredettnek hangzol. Az az igazság, hogy annyiféle technológia közül lehet választani hogy aki szeretne, az biztos hogy talál valamit magának. Azt kell csak átérezned vagy egyszer megérezned, ráérezned arra, hogy a mai technológiai rendszerekkel te mint fejlesztő gyakorlatilag bármit elérhetsz. Senkinek nem könnyű az élete, mindenkinek megvan a maga baja. De amikor látom, hogy valami, amit én csináltam önállóan működni képes, valami amit én alkottam életre kel és teszi a dolgát, az megadja ezekre a problémákra a választ. És én még nem írtam oprendszert...
    Ha hibákkal kódolsz gyakorolj és kódolás közben fókuszálj - idővel egyre kevesebb hibát fogsz majd ejteni. Amúgy meg mindenki hibázik - nem az kell, hogy elsőre működjön. Ha az úgy megy, egyike vagy a kevés kivételeknek, de egyedül ők sem tudnák megváltani a világot...
    Dolgozni kell, gyakorolni, problémákat megoldani. Ha ezerszer leírtad a mélységi gráfbejárást, akkor 1001. alkalommal már nem a könyvből kellesz nézni. Vannak akiknek elég rá 500 alkalom, vannak akiknek 200 és vannak akiknek 2. De azt sem szabad elfelejteni, hogy vannak, akiknek kevés az ezer. Kevés a 2000, kevés a 10000 - te sokkal szerencsésebb helyzetben lehetsz. Ha nem adod fel és hajlandó vagy megküzdeni a tudásodért.
    Lehet, hogy tanulsz olyan dolgokat, amiket te személy szerint fölöslegesnek tartasz. Ilyen az egyetem. Hinned kell abban, hogy a tantervet nálad sokkal tapasztaltabb emberek állítják össze és tudják mi neked a jó. Ez persze nem feltétlenül van így, de ami meg hülyeség abból bőven elég a 3as...
    Minthogy rájöttél, hogy az OKTVs versenyprogramozás sem hülyeség, egyszer majd talán rájössz arra, hogy ezek is hasznos dolgok.
    Sokmindenről él bennünk idealizált kép. Ez nem baj. Ezért szeretünk dolgokat. A baj ott van, amikor az ember meglátja a valós képet és a rossz - ami eddig ismeretlen volt - annyira megragadja a figyelmét, hogy már el is felejti a jót.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • ez mondjuk sztem szakterülettől függ.


    Valóban, csak az a baj, hogy amit az egyetemen oktatnak, az nem reprezentatív. Tehát, ha valakivel nap mint nap nehéz algoritmizálási problémákat oldatnak meg az egyetemen, az még azt hiheti a végén, hogy a mindennapi életben is nagyrész erről szól a fejlesztés.
    Én amúgy szeretek algoritmizálni, a kedvenc tárgyam volt az egyetemen az algoritmuselmélet, az más kérdés, hogy ilyenirányú tudásomat eddig csak egy munkahelyen vették valamennyire igénybe, az nem is sima fejlesztés, hanem kutatás-fejlesztés volt.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Meg nincs is a való életben olyan sok nehéz algoritmizálási probléma, sokkal több a design döntés inkább.


    ez mondjuk sztem szakterülettől függ.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Nekem is voltak a szakmával kapcsolatos 'elkedvetlenedéseim', méghozzá két vonulatban.

    Az első vonulat az egyetemen volt. 12 éves korom óta örültem, ha van egy kis szabadidőm, és végre programozhatok, és csak olyasmivel foglalkoztam, ami érdekelt. Az egyetemen viszont egy csomó olyan dolgot is mutatnak, ami nem annyira érdekel. (hiszen a szakma szerteágazó.) Vagy rosszul tanítják. Vagy nem a te tempódban tanítják. (Pl. nekem olyan a stílusom, hogy szeretem az alapokat jól körüljárni, szóval kezdetben lassú, aztán később gyorsuló a tanulási tempóm, ez mindenkinél más.) Persze a legnagyobb gondom inkább az volt így utólag nézve, hogy nagyrész nem is a szakmát tanították. (diffegyenletek, komplex függvénytan, stb...) Azért pesze nem vették el teljesen a kedvemet a szakmától, meg hasznos is volt az egyetem.

    A versenyprogramozás nekem sem a kedvencem, és megnyugtatlak, hogy semmi köze nincs a való élethez, mert a való életben többet ér, ha egy nehéz problémát egy hét alatt oldasz meg nagyon jól, minhogy 1 óra alatt ki tudod rázni valahogy az ujjadból. Meg nincs is a való életben olyan sok nehéz algoritmizálási probléma, sokkal több a design döntés inkább.

    A második vonulat a nagybetűs élet volt. Eleinte király, hogy egész jól keres az ember, meg minden újdonság érdekes eleinte, de aztán rá kell jönni, hogy a munkahelyi programozás kutya unalmas tud ám lenni sokszor. Abszolút nem olyan, mint amit az ember otthon szabadidejében csinált. Nagyrészt unalmas üzleti adatbáziskezelésből áll a legtöbbünk munkája, sokszor más munkáját kell gányolni, sokszor egy nagy csapatban dolgozol, ahol alapvető design döntésekkel nem értesz egyet, stb... És amikor már családod van, amit el kell tartani, akkor már nem lehet annyira könnyen ugrálni, hogy akkor mást szeretnék csinálni. Ilyen az élet, más szakmák sem feltétlenül különbek. Szóval ha érdekes dolgokat akarok csinálni, azt inkább hobbyprojektek keretében csinálom. Persze a cél az lenne, hogy a hobby és a megélhetés találkozzon, de ez nehéz.

    Én azt javaslom, hogy ne ijesszen el az egyetem a programozástól csak azért, mert néhány dolgot nem a te tempódban, vagy nem a te ízlésednek megfelelően tanítanak. Legyen meg mindenből a kettes, és foglalkozz többet azzal, amit szeretsz, ami a te ízlésednek megfelel. Írjál továbbra is játékokat akár assemblyben (ne túl nagyot, mert soha nem lesz kész), legfeljebb magad látod be majd, ha érdemes lesz más nyelvre váltanod.

    A C++ amúgy egy nehéz nyelv, ha nem jól tanították, könnyen megutálhatod. Javaslom, hogy felejtsd el egy pillanatra az egyetemi jegyzeteket, és kezdd el a saját tempódban olvasni a következő könyvet (ingyen letölthető):

    Bruce Eckel Thinking in C++

    Ha van türelmed hozzá, egy idő után még meg is szeretheted a nyelvet, sőt évek után jobb is lehetsz benne, mint a jelenlegi tanárod.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Sztem BMEn bőven lennének ilyen dolgok, mert csomó rendszer van nem egy laborban, amit újra kéne írni a mostani gépekre, mert csak DOSban mennek el, etc. Szóval nálunk bőven lenne mit csinálni, csak hát nem fizetnének érte, vagy ha mégis, nem sokat.
    Dumáltam múltkor az egyik tanárral pont erről labor alatt, azt mondta egyszerűen senki nem csinálja meg, mert az infosokat nagyon nem érdekli nálunk az ilyen téma, ha meg megbíznának valakit, akkor elég sokat kérne érte, mert nem annyira egyszerű meló. Szal kb 20 éves rendszer van fent kiértékelésre, úgy, hogy a csókának a családjában 2 vagy 3 informatikus van
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Ott vagy az ELTEn, tessek korbenezni, rengeteg hatartudomany van plane az egyetemen, ami konyorog egy kis infos szaktudasert, tessek korbenezni, hallgatozni az evfolyamtarsaknal, hatha kihalllatszik valami kis biologiai, kemiai, immunologiai, fizikai problema, ami egy kis hardware illesztesert, egy kis kiertekelo progiert, vagy adatbanyaszatert konyorog... es tessek rajtuk segiteni... rogton nem fogsz unatkozni, olyanokat fogsz tanulni amirol meg nem is hallottal, es kozben felisten leszel az infos tudasoddal... en is valami hasonlot muveltem eletem soran, nekem bejott, es a mai napig elvezem.

    Udv

    Elvira
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Megcéloznék én más egyetemeket/főiskolákat, csak eddig minden tárgyam(úgy ahogy) megvan, és így az a fura helyzet áll fent, hogy nem szeretném elveszteni azt a másfél évet amit eddig kihúztam elég szépen. Szóval ez nem fog szóba jönni...

    Amúgy köszönöm hogy írtatok! Remélem ez az egész dolog csak ideiglenes lesz, de tényleg az a baj hogy nem tudom mit fogok kezdeni magammal(és pár éve még azt gondoltam hogy tudom).

    ui.: Steve Jobs pedig tök jó fej, nem láttam még ezt a videót
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Nem kell mindenkinek programozni. Célozd be inkább a Kandót ha hardverezni akarsz (szerintem elve ezt kellett volna tenned), legalábbis szvsz...
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Összefoglalva az a baj, hogy az amit szerettem kihalt, ahogy elképzeltem a programozást az idealizált kép volt, és hogy a középsuli tonnányi szabadsága után, tele vagyok elfoglaltságokkal az exponenciálisan rontja a teljesítményemet.
    Egyszóval kezdem úgy érezni hogy "ki vagyok égve". Emberek! Mit lehet ilyenkor tenni???


    Hozzászokni?
    A nagybetűs életnek tapasztalatom szerint semmi köze nincs a kamaszkori elképzelésekhez. Bennem is idealizált kép élt programozásról, egyetemről, stb-ről. Aztán kiderült, hogy az egyetemen nem az van, amit képzeltem, utána még több munka, magánélet (incl. család, gyerekek), és ami a legkeményebb: felelősség jön - vagyis nem elég, hogy valamit kedv, érdeklődés és idő hiányában kell megcsinálni, de az ráadásul az egyetlen megoldás lesz a problémára, és ha eltolom, a többi melóm mellett még azt is javítgathatom (éjszaka IS a nappal mellett...)
    A "versenyprogramozás" szerintem nem téma, a "sok hibánál" meg nem mindegy, hogy mikor, milyen hibákat követsz el - de ha látod és képes vagy javítani őket, akkor megint jó úton jársz.
    Az elmondottak alapján én úgy vélem, semmi baj nincs veled azon kívül, hogy kezdesz ébredezni, felnőni - ez nem baj, még ha kicsit fáj is...

    Továbbá úgy vélem, ez a mai számítástechnikai lufi, amire haragszol, nem fogja sokáig húzni. Van benne sok jó dolog is, de jelentős része a piac igényei miatt generált ostobaság. Ha pedig mégis túlélné a diplomádat, és nagyon jól csinálod a dolgaidat, KisJ tuti felvesz munkatársnak (vagy lesz külső konzulensed a szakdolidnál)


    Kitartani?
    Ha nem tetszik a mostani programozási környezet, találd ki, hogyan szeretnéd, dédelgess nagy álmokat és igyekezz felnőni hozzájuk. Ez (tapasztalatból tudom) nem ment meg a kiégéstől, dühöngéstől, kétségbeeséstől - de kapaszkodót nyújt akkor is, amikor nagyon nem megy. Év elején volt nekem is egy elég durva periódusom, akkor találtam ezt a videót: Steve Jobs: Stay hungry, stay foolish. NEM segített, ugyanolyan rosszul éreztem magam tőle, mint előzőleg - de biztatott, hogy ki lehet mászni belőle.

    És igen, Ond-dal egyetértve: gyakorlati programozás, feladatmegoldás. Látni, amikor haszna van egy munkának, beépül nagyobb rendszerekbe; tudni, hogy amikor "ott" lenyomnak egy gombot, "akkor" az én cuccom is lefut. Nagy érzés.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Hoojaj...

    Ne égj még ki. Az informatikai ágazatban ugyan valóban gyorsan kiégnek az emberek, de nem másodikos egyetemistaként :)

    Ha úgy érzed, hogy nem neked való az informatika, akkor bátran ajánlhatom, hogy foglalkozz inkább mással. Azt, hogy mi mással, azt már nyilván én nem mondhatom meg.

    De elsősorban mégsem ezt ajánlom.

    Nem kell mindenben a legjobbnak lenni. Nem is lehet. Válassz ki valamit, ami érdekel, szakosodj arra (mittomén...: SQL, adatbázisok, funkcionális programozás, szakértői rendszerek, beágyazott rendszerek, etc.. ami téged érdekel), a többiből törekedj mondjuk egy négyesre, de ha nem jön össze, ne félj beérni egy hármassal.

    Másik, amit ajánlok, hogy kóstold meg a programozást a gyakorlatban. Vállalj projekteket vagy másodállást akár (persze órarendhez igazodó munkaidővel).

    Én is durván teli vagyok elfoglaltságokkal, de én ezt szeressem Pihenésre ott a (szombat-)vasárnap.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • szerintem próbálj ki egy kicsit plc-re fejleszteni eztazt. asm után kicsit más, de ha nem a létrát nézed, akkor lehet hogy bejön
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Jah KisJ otthon van a mikrokódos kütyükben...
    Mutasd a teljes hozzászólást!
abcd