Home office.. hogyan tovább?
2022-03-19T16:27:24+01:00
2022-05-26T14:52:15+02:00
2022-06-29T08:07:39+02:00
  • Nem tudom, hogy bizalom nélkül milyen metrikákkal lehet mérni az elvégzett munkát, de meg sem akarom próbálni - de érdekelne .

    Jogos, de ugye erre vannak toolok, agile, planning, estimation... Persze ehhez kell egy jokora bizalom is, ahogy irtad.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Simán lehet, csak elsõ körben nem az üzleti logikai szerver architekturális átszervezését kell hogy megkapják feladatnak. Majd úgy 4-5 év gyakorlat után, amikor már seniorok lesznek.

    De ez amúgy nem HO esetén is így van. Elsõ feladat általában (a doksik elolvasása után) manuális tesztelés, aztán olyanok hogy átírni egy-egy feliratot, aztán jöhetnek az egyszerûbb de már programozási feladatok, majd a bonyolultabbak. És igen, közben szívni fog, meg kérdezni is. De ebbõl a szempontból kb. mindegy, hogy az irodában teszi ezt, vagy odahaza, és a kérdést a Teams-en teszi fel vagy odaballag hozzád.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Arról volt szó, hogy az öcsi sose volt junior, ő már helyből fejlesztett mindenfélét. Én részemről HO-ról, szó se volt. Szerintem is mindegy, hogy ki a junior, meg ki nem, vagy ért az adott területekhez valaki, vagy nem, bárhol is ül.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Nem junior függő ez, hanem hozzáállás kérdése.
    Volt, hogy egy totál kezdő volt alattam, távmunkában (sokkal korábban, mint a covid időszak), és tök jól ment neki, lelkes is volt, és már jó ideje senior...
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Ezt felfogtam, de onnan indultunk, hogy lehet-e juniorokat HO-ba engedni, vagy sem. Szerintem ha minden rendesen dokumentálva van és normális részfeladatok adhatók ÉS NEM bonyolult katonai térinformatikai rendszerről beszélünk, akkor lehet
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Csakhogy kontextusba kerülj: lehet doksizni példul egy raktárkezelő program kódját, de ha valaki nem tudja azt se mi a vakleltár semmit se fog belőle érteni. Ezt skálázd fel egy nemzetközi szintű térinformatikai-katonai rendszerre, vagy akár banki, esetleg orvosi rendszerre. A másik, hogy a csapatmunka,  maintanelés, meg nagy architektúra teljesen más skilleket igényel, mint egy emberes zöldmezős kis project. Sok nagy arc elvérzett csak a puszta látványtól, hogy mekkora a project, ez van.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • A kedves moderátor valamiért törölte az előző hozzászólásomat, ezért újból megkérdem: szerinted mégis milyen szellemi színvonalt jelent a másik "leportásozása", prog.hu-s pedigréjének felemlegetése?
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Nem hinném, hogy ha az a 10 évnyi meló rendesen dokumentálva van, és koherens az egész, akkor egy informatikus ne birkózna meg vele záros határidőn belül. Vagy annyira szedett-vedett az egész? A programozók valamiért szeretik túlmisztifikálni a munkájukat, de alighanem ez csak annak az eredménye, hogy ők maguk sem látják át teljesen, hogy mit is csinálnak Na meg a mai szeniorok mintha a régi segédek mostani leképezései lennének, akik szeretik magukat zseninek képzelni és hülyének nézni és csicskáztatni az "inast", de ez már más tál tészta. Ja, meg használható doksit írni is unalmas és fárasztó, majd szóban elmond mindent, aztán fél napig sápítozik, hogy megint nem volt ideje semmit sem csinálni, mert csak tanított és tanított.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Lehet másutt egy egyemberes kis zöldmezős cuccal menő a srác, de komolyabb helyen még junior szintet se érné el. Megnézném az öcsit az egyik nemzetközi projektemben, amiben van 10 évnyi meló kb 20 fejlesztővel, hogy betanulás nélkül mit kezdene ott egy saját modul fejlesztésével. Talán manuális tesztelőnek felvennék, hogy egyáltalán megismerkedjen a rendszerrel, meg az olyan alapokkal, mint térinformatika, meg ilyenek.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Nekem van egy 27 éves unokaöcsém ... de soha sem volt úgy igazán junior, hanem adtak neki egy projektet, aztán avval végzett és csókolom ...
    Nekem egy barátom hosszú fizikatanári karrier után lett programozó ... Ő írta a Vodafone valamelyik belső ügyviteli rendszerének az adatmigráló sql-jeit

    Akkor ezek szerint neked csak olyan ismerőseid vannak, akik már úgy születtek, hogy rutinos öreg rókák voltak a fejlesztésben, és soha semmit sem kellet megtanulniuk, megtapasztalniuk, kipróbálniuk, vagy gyakorlatot szerezni bennük. Ment egyből az SQL, a full-stack, kenték vágták az egészet, elölről, és esetenként hátulról is.
    Ha neked csak ilyen szuper ismerőseid vannak - ahol bizonyára te sem lógsz ki a veleszületett okostojások sorából, tehát te vagy a nagy Yoda - akkor felhomályosítalak arról az egyszerű tényről, hogy nem mindenki születik fejlesztői, programozói szuper képességgel, mint egy Marvel filmben néhány szuperhős. Például Dr. Strange-nek is sokat kellett tanulnia ahhoz, hogy varázsló lehessen, és képzeld, sok fejlesztőnek is sokat kell tanulnia azért, hogy adjanak neki egy projektet - mint az unokaöcsédnek - és aztán csókolom lehessen. Aztán ezt vagy meg tudja oldani, vagy nem, de általában - és itt megint a hétköznapi "tanult" emberekről beszélek - ha nem, akkor ki is rúghatják, tehát van mit vesztenie. Ahhoz, hogy egy juniorra rábízzanak egy komolyan, önálló feladatot, ahhoz előtte bizonyítania kell, amihez hosszú tanulás, kitartás, és munka kell, és ezt folyamatot általában - a pornép esetében - senior kollégák szokták biztosítani a junior-oknak. Az meg már egy másik dolog, hogy egy cég szeretné a saját specifikációit is megtanítani az junior kollégának.

    Én csak és kizárólag "pincebétékben" dolgoztam eddig, de köszönöm szépen, megvagyok. 

    Épp ezért is beszélsz hüly****ket, de négy hónapos itteni regisztrációdra való tekintettel ezt most még elnézzük neked.

    Nincs meeting, nincs stand-up bohóckodás, nincs ilyen-olyan marketing-, HR meg pénzügyi osztály, meg nincsenek ugribugri középvezetők, hanem projektek meg feladatok vannak, amiket záros határidőn belül teljesíteni kell. Mindenről tudsz, amiről tudnod kell,

    Ez azért van így, mert téged a pincebété informatikai cég portásnak alkalmaz, és nem programozónak. Tehát téged ezért nem hívnak be a meeting-ekre, a lóvéd meg fix és zsebbe kapod, ehhez a te esetedben nem kell pénzügyi osztály (De amúgy van pénzügyes.). Kint ülsz a portádon, és köszönsz a fejlesztőknek, akik sokat tanultak azért, hogy ott dolgozhassanak, mint informatikus.

    Nem igazán értem a felvetést, egyetemet végzett informatikus, kapott egy feladatot, amit el fog végezni. Amit még nem tud hozzá, azt megtanulja menet közben, mert azért tanult öt évet az egyetemen, hogy megfelelő alapokkal rendelkezzen.

    Persze, mert egy éles, határidőkkel teletűzdelt projekt esetében célszerű az, hogy egy olyannak adjunk feladatokat, akik majd akkor és ott megtanulják a tutit. Biztosan egyből a legoptimálisabban, és legjobb megoldásokat fogják tudni implementálni a projektben. Ááá, hagyjuk, úgy sem érted.

    Szummázva, veled is csak egyel több nickname lett itt a fórumon. Jobb lett volna, ha meg sem szólalsz.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Nekem egy barátom hosszú fizikatanári karrier után lett programozó, 48 évesen. Ő írta a Vodafone valamelyik belső ügyviteli rendszerének az adatmigráló sql-jeit, de ott sem merült fel a juniorok túlzott pelenkázása Volt külön tesztrendszerük, voltak tesztelőik, aztán oldd meg :)
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Nem igazán értem a felvetést, egyetemet végzett informatikus, kapott egy feladatot, amit el fog végezni. Amit még nem tud hozzá, azt megtanulja menet közben, mert azért tanult öt évet az egyetemen, hogy megfelelő alapokkal rendelkezzen. És miért írná át az üzleti alkalmazás architektúráját? Egyrészt nem hülye, tud olvasni és értelmezni is szöveget, másrészt azért nem kapna fizetést.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • "Ez a tipikus magyar pincebété, ahol három nappal a határidõ lejárta után jön rá a vezetés, hogy a dolog csak félig van kész, és jönnek az éjszakázások. Ezért kell a magyar cégeket eleve elkerülni amíg csak lehet (...)"

    Ez meg részedről a tipikus multi-agybaj, meg a dolgok totális nem ismerete. Én csak és kizárólag "pincebétékben" dolgoztam eddig, de köszönöm szépen, megvagyok. Jellemzően az egyik tulaj a sales-es, a másik a vezetőprogramozó, tiszta és átlátható minden, költséghatékonyan és mellébeszélés nélkül dolgozik mindenki. Nincs meeting, nincs stand-up bohóckodás, nincs ilyen-olyan marketing-, HR meg pénzügyi osztály, meg nincsenek ugribugri középvezetők, hanem projektek meg feladatok vannak, amiket záros határidőn belül teljesíteni kell. Mindenről tudsz, amiről tudnod kell, mert ott vagy a levelezésben, amiben ott kell legyél, aztán ennyi.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Az nyilván nem megy, hogy Pista bácsi mondja már meg, hogy ez a furcsa if nevû utasítás mit jelent a kódban, de az sem annyira jó, ha Ifj. Vér Istvánka a helló világ és a saját operációs rendszer között a saját szakállára átírja az üzleti alkalmazás architektúráját.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Ez azért fura, nálatok informatikusokat foglalkoztatnak, vagy (félig-meddig) betanított segédprogramozókat? Nekem van egy 27 éves unokaöcsém, az egyetem alatt is szinte végig dolgozott, de soha sem volt úgy igazán junior, hanem adtak neki egy projektet, aztán avval végzett és csókolom. Most éppen egy nemzetközi foglalási rendszert ír át valami microservice architektúrára, nem is igazán értem, amikor magyarázza De az, hogy egy nagy tudású és keményen megfizetett kolléga munkaidejét zabálja, mert ő éppen "betanul", hát az szerintem nem igazán fordult még meg a fejében
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Ha jó a szervezés/vezetés akár teljesen független random embereknek is ki lehet adni a feladatokat. Ha nem, szerintem akkor se a fejlesztők  közti eszmecserékkel kell a vezetés hiányát pótolni. Elég annyit tudni, hogy kb ki mit csinált, meg mit fog, lehetőleg egy dolgon ne többen dolgozzanak egymással párhuzamosan és akkor nincs gond. Attól, hogy tudom mit csinál a másik macskája esténként nem fog jobban menni az én taskom, se a másé. Egyébként se kellene emberi tényezőket a fejlesztésbe vinni, hogy aki csontot ad a vezető kutyájának az hamarabb átmegy a review-en meg ilyenek. Ez a video kb illik is ide.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Igen, alapvetõen a cégek elég nagy részénél él a menedzsment fejében az, hogy mindenféle céges bulikkal csapatot lehet építeni, és az milyen fasza lesz, az öribari kompenzálja a hiányosságokat. Aztán jön a meglepetés, amikor a csapatépítõ tréningen leglelkesebben piáló kolléga le lép le elõször mert máshol 20 ezerrel többet ajánlottak neki.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • A végén már ott fogunk tartani, hogy csak azért fizessenek, mert otthon vagy.

    Nem. Azért kell hogy fizessenek, hogy az a meló amit meg akarnak csináltatni velem, elkészüljön. Ez az egy célja van ugyanis az alkalmazásomnak. Már persze, ha nem szobanövénynek vettek fel.

    De ennek igénye személyfüggő, azonban az biztos, hogy a személyes ismeretség, kollegiális hozzáállás segítheti a munka hatékonyságát.

    Igazából inkább az a titka a dolognak, hogy nem kell pszichopatákat alkalmazni. Ha normálisak a kollégák, és tényleg jó a vezetés, akkor - legalábbis programozóknál - nemigen szokott gond lenni a munkával kapcsolatban távmunkában sem. Ha viszont erre nem figyelnek a HR-en akkor azon csak ront a személyes kapcsolat. Ismertem "kollégát" aki úgy távozott, hogy ráborította a fõnökre az asztalt.

    Ha például együtt töltenél heti néhány napot ugyan azokkal az emberekkel, közösen dolgoztok, együtt oldotok meg problémákat, akkor egy idő után - ha van hozzá affinitásod - elég jól kiismerheted a kollégáidat, megismered a szakmai hozzáállásukat, tudásukat, képességüket.

    Igazából ez annyira nem probléma egyébként sem. Normál körülmények között van egy vezetõ, neki kell ezekkel tisztában lennie, és mivel õ kér számon, és elsõsorban hozzá fordulnak kérdésekkel, így õ viszont tudja hogy ki mire képes.

    Aztán persze lehet, hogy az adott illetõt továbbküldi valamelyik kollégához, hogy ezt vele beszélje meg. De ez simán mûködik offline is. Nálunk is mûködik.

    Ez egy létező probléma, de ilyen közegben a teljes home office csak még jobban bonyolíthatja a dolgokat, de tipikusan épp az ilyen cégeknél korlátozzák a teljes otthoni munkavégzést.

    És tipikusan ezeknek a cégeknek harangoznak is hosszú távon. Mert lehet, hogy a fõnök összeordítja a csapatot és éjszakába nyúlóan befejezik a projektet, de annak kb. olyan vége lesz, mint a Cyberpunk 2077-nek. Másrészt, a következõ projektre már új emberek kellenek. Már ha lesz.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Nekem ezekből egy idő után elegem lett és inkább tartom a távolságot minimalizálok minden infót, amit csak lehet és persze otthonról dolgozok, ahol csak lehet minél elkülönültebben.


    Ez mondjuk nagyon nem hangzik jól. A csapaton belüli kommunikáció nagyon fontos.
    Ez már a másik véglet, ami hátráltatja a céget és a te fejlődésédet is.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • akkor ott a legkor soha nem fog tullepni az "egyutt toljuk a ceg szekeret munkaidoben"-en.


    Én soha nem értettem, hogy miért kellene ezzen túllépni..
    Persze kell az egészséges kommunikáció és általános témákról is beszélni néha, ezt tökéletesen meglehet oldani virtuálisan is.

    Nem barátkozni járok munkába, ha pedig van időm kimozdulni, akkor azt szívesebben töltöm rég látott barátokkal (sajnos egyre több ilyen van), mint hogy közös céges sörözésre / vacsorára / szabaduló szobázni stb menjek.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Nekem a közösségi közösködésekből csak rossz tapasztalatom volt. Szépen bebarátkoztam, aztán jött a fekete leves. Amikor ott volt az idő szépen mind a szemembe hazudott és én lettem a felelős junior fejlesztőként azért, mert a cégnek nem sikerült az ügyfelek torkán lenyomni egy projektet. Másutt meg utólag megtudtam, hogy besúgók voltak és ahelyett, hogy odajöttek volna segíteni jelentették hogyha nem ment valami. Nekem ezekből egy idő után elegem lett és inkább tartom a távolságot minimalizálok minden infót, amit csak lehet és persze otthonról dolgozok, ahol csak lehet minél elkülönültebben.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Most is vannak olyan volt kollégáim az előző munkahelyeimről, akikkel napi szinten kommunikálunk (akár mobilon, akár Discordon), meg olyan is volt, akinek két szót váltani sem volt igénye, csak a céges chat-et kommunikált tőmondatokban. Nem kell ezt erőltetni, az emberi kapcsolatok csak természetes módon tudnak kialakulni. Tök felesleges összeterelni azokat is a "karámba", akik egyáltalán nincsenek egy hullámhosszon.

    Az egyik helyen, ahol mostanában interjúztam, tök jól elmondta az interjúztató, hogy "majd meglátod, melyik kollégával tudsz jól együtt dolgozni". Itt arra utalt, hogy ember óhatatlanul is jobban kijön bizonyos kollégákkal, mint másokkal. És ezzel nincs is gond.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Persze hogy ez határozza meg. Kifizeti a melóhely a munkába járás idõtartamát, vagy csak azt a 8 órát, amíg benn vagy?

    A bejárás időtartamával kalkulálni kell a fizetési igénynél. A 8 óra pedig, amit egy irodában / otthon munkával töltesz, az a fizetésed, amit a munkádért kapsz. Itt csak a munka végzésének a helye változik, a lényegi rész, maga a munka, nem. A végén már ott fogunk tartani, hogy csak azért fizessenek, mert otthon vagy.

    Egy programozónál az emberi kapcsolatok fenntartása jó esetben az a 20 perc, amíg elmegy ebédelni. Rosszabb esetben óránként lemegy cigizni 20 percre.

    Az emberi kapcsolatok fenntartása nem szakma függő, hanem normális emberi tulajdonság. De ennek igénye személyfüggő, azonban az biztos, hogy a személyes ismeretség, kollegiális hozzáállás segítheti a munka hatékonyságát. Ehhez pedig kell az a 20 perc, és / vagy heti néhány nap közös munka, közös légtérben. Ennyire nem egészséges bezárkózni.

    Normális körülmények között a munkaadói oldalon van egy projekt vezetés aki tisztában van azzal, hogy mit lehet mennyi idõ alatt, és mit nem. Erre való a napi status meeting. Ezen túl annyira nagyon nem fogod tudni követni a dolgot, azt elég nehéz lekövetni bennüléskor is, hogy az adott munkavállaló a munkáját végzi-e, vagy híreket olvas.

    Ez csak egy technikai megoldás, és csak szakmai szempontokat vesz figyelembe, az emberi viselkedés megértéséhez. Ha például együtt töltenél heti néhány napot ugyan azokkal az emberekkel, közösen dolgoztok, együtt oldotok meg problémákat, akkor egy idő után - ha van hozzá affinitásod - elég jól kiismerheted a kollégáidat, megismered a szakmai hozzáállásukat, tudásukat, képességüket. Innentől kezdve pedig egy jó csapatban, egy jó irányítással a munka menedzselésének nem kell fókuszálnia a megoldandó feladatok idejére, csakis a problémákra, a feladatokra kell koncentrálni. Mindenki tudja a másikról - valamilyen szinten - hogy éppen mivel foglalkozik, ha valaki elakad kérdezhet, közel a segítség, és ez persze fordítva is igaz. Ez lehet egy csapat hatékonysági mutatója is.

    Igazából ez ott probléma, ahol szakmailag dilettáns a vezetés, és sem arról nincs fogalma, hogy mi mennyi ideig tart, sem arról hogy épp hol tart a megvalósítás.

    Ez egy létező probléma, de ilyen közegben a teljes home office csak még jobban bonyolíthatja a dolgokat, de tipikusan épp az ilyen cégeknél korlátozzák a teljes otthoni munkavégzést.
    Ettől függetlenül, ha a csapat fejlesztői tudják egymásról, hogy ki mivel foglalkozik, és legalább heti néhány napban együtt dolgoznak, ismerik a problémát, és egymás képességeit, akkor kollegiális hozzáállás gyakran kiválthatja a menedzsment időre vonatkozó munkaszervezését. De ehhez meg kell tudni ismerni a másikat, ehhez pedig kell a közös brainstroming, és az irodai légkör.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Idealis esetben ez a hozzaallas a csapatban a kivetel es kisebbseg, akit toleralunk, de nem ez alapjan allitjuk fel a szabalyokat :)

    Elvileg a munkahelyi csapat egy tarsasag (nem szeretetkozosseg vagy barati tarsasag, de mindenkepp egy olyan kozeg, ahol a munkan kivul egyeb kapcsolatok is jelen vannak). Akar olyan szinten, hogy tudjak hogy teged nem jo zavarni ha eppen valamibe bele vagy melyedve, masvalakit mindig lehet kerdezni, stb.

    Csomo informaciot lehet megtudni a masikrol a szocializalodas alatt - legyen ez small-talk, kozos cigizes / kavezas, ebed, vagy csak az hogy hallod amit mesel valakinek. Ettol lesz a "kollega"-bol "ember", es ez segit abban, hogy empatikusabban viszonyulj hozza, ami viszont az egyuttmukodest segiti elo.

    Es ezt marha nehez ugy megszerezni, ha nem talalkoztok "uresjaratban", amikor lehet csak ugy beszelgetni. Ez a lehetoseg altalaban automatikusan adodik egy bejaros munkahelyen (a napi 8 ora reszekent), de otthoni munkanal csak akkor, ha explicit megteremted (szervezel olyan virtualis meetinget, ahol csak ugy beszelgettek, semmi projekthez kapcsolodo celja nincs).


    Es igen, vannak olyanok, akik ezt nem igenylik (vagy csak nem latjak be, hogy igenylik - en pl. ilyen voltam regebben). De ha kizarolag ilyenek vannak egy helyen, neadjisten a munkahely kizarolag ezt a szakmai kommunikaciot es kapcsolattartast szorgalmazza, akkor ott a legkor soha nem fog tullepni az "egyutt toljuk a ceg szekeret munkaidoben"-en.
    Mutasd a teljes hozzászólást!

  • Ezért kell a magyar cégeket eleve elkerülni amíg csak lehet


    Alap.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Az általánosítás lényege, hogy általános, nem 100%-ban érvényes mindenkire... Ha ez nem a te inged, ne vedd magadra.

    Egyébként én személy szerint szívesebben ebédelek a barátnőmmel, mint a kollégákkal vagy úgy általában egy céges étkezőben. Az utazás is kidobott idő és tök felesleges stressz. Azt mondom, aki szereti vagy rá van kényszerítve, az csinálja, én viszont kihagyom.

    Az irodai kapcsolattartás is tök értelmetlen, mert mindig is volt és gondolom lesz is olyan kolléga, akivel munkaidőn túl is tartom a kapcsolatot. A többiekkel meg együtt toljuk a cég szekerét munkaidőben és ennyi.

    Ezeknek egy részét általánosan írom, nem neked címezve.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • általában az a probléma, hogy mára már annyira elkényelmesedtek, hogy az irodai munkát, és egyátalán a munkába járást annyira ellenzik, hogy ez határozza meg gondolkodás módjukat, és a munkához való hozzáállásukat

    Persze hogy ez határozza meg. Kifizeti a melóhely a munkába járás idõtartamát, vagy csak azt a 8 órát, amíg benn vagy?

    nem szükséges az emberi (munkahelyi) kapcsolatok fenntartása

    Egy programozónál az emberi kapcsolatok fenntartása jó esetben az a 20 perc, amíg elmegy ebédelni. Rosszabb esetben óránként lemegy cigizni 20 percre.

    ha az ember (munkavállaló, alvállalkozó, stb.) nincs kontroll alatt, akkor ebből később problémák lehetnek

    Normális körülmények között a munkaadói oldalon van egy projekt vezetés aki tisztában van azzal, hogy mit lehet mennyi idõ alatt, és mit nem. Erre való a napi status meeting. Ezen túl annyira nagyon nem fogod tudni követni a dolgot, azt elég nehéz lekövetni bennüléskor is, hogy az adott munkavállaló a munkáját végzi-e, vagy híreket olvas.

    Igazából ez ott probléma, ahol szakmailag dilettáns a vezetés, és sem arról nincs fogalma, hogy mi mennyi ideig tart, sem arról hogy épp hol tart a megvalósítás. Ez a tipikus magyar pincebété, ahol három nappal a határidõ lejárta után jön rá a vezetés, hogy a dolog csak félig van kész, és jönnek az éjszakázások. Ezért kell a magyar cégeket eleve elkerülni amíg csak lehet, minél közelebb van állam bácsihoz annál inkább. Illetve a másik kerülendõ az a kis cég, pláne az olyan ami régóta az.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Így van, junior-oknál a home office kizárva, arra meg kell érni, és ehhez idő kell. Ráadásul mindenkinél más és más ez az idő, sőt, olyan is van, akinél a teljes home office-t még évek múltán sem tudod ganrantálni. Például mert bár jó szakamber, végzi a munkáját, de olyan jelleme, amelyben nem látod azt a potenciált, amiben home office esetén is meg tudsz bízni, mint munkaadó.
    Nálunk a junior-ok betanításánál az első három hónapban - de inkább hatban több senior kolléga is ki van jelölve, mint oktató, valaki mindig bent van a juniorokkal. Ennek a gyakorlati megvalósítása egy előre megbeszélt stratégia alapján történik a kijelölt senior kollégákkal.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Ez elég beteg dolognak tûnik nekem
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Én inkább nem találkozok emberekkel, bőven elég néha elmenni a boltba. Inkább a családomat látom otthon, mintsem nélkülük legyek reggeltől estig. Akinek nincs senkije, annak esetleg okozhat örömet állandóan idegenekkel találkozgatni, de ez már egyéni /verzió kérdése.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
Címkék
abcd