Nem gyerekként kezdik a programozást a profi fejlesztők
2018-02-16T09:11:10+01:00
2018-03-12T09:11:21+01:00
2022-07-21T07:26:47+02:00
  • More than 20 years ago, researchers proposed that individual differences in performance in such domains as music, sports, and games largely reflect individual differences in amount of deliberate practice, which was defined as engagement in structured activities created specifically to improve performance in a domain. This view is a frequent topic of popularscience writing — but is it supported by empirical evidence? [...] We conclude that deliberate practice is important, but not as important as has been argued.

    https://www.scottbarrykaufman.com/wp-content/uploads/2014/07/Macnama..
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Rendszeresen mondom a témában, hogy a tudás csak az egyik része. Azt az összes ilyen tanfolyamon elhallgatják, hogy ehhez a szakmához megfelelő lelki/szellemi alkat is kell, mert nem csak tudni kell, hanem bírni is éveken keresztül azt, ami a szakmával jár.

    Amit leírsz az a tudás vs. készség tengelyt adja meg. Ezt szerintem is nagyon fontos helyretenni, mert már néha vannak emberek, akik azt gondolják, hogy elég technológiai szinten betanulni mindent amit eléjük tesznek és ettől már valami "XYZ rocksztár" lesz (természetesen a marketing anyagok szerint).

    Nekem nincs bajom a gyorstalpalókkal, de látni kell, hogy nem csodaszerek ezek: arra jó leginkább, hogy tömör képed legyen keresgélés nélkül arról, hogy milyen technológiák menők és használtak a cégeknél. A tudás maga jó ha egy évig kitart szerencsés esetben és onnantól a készségek fognak számítani.

    Ezt sokan nem akarják megérteni - mert jobb álomba ringatni magunkat.

    hiába taníttatom ki magam vezetőnek és végzek el 2 egyetemet, meg 5 tanfolyamot, ha nincs megfelelő karizmám, stressztűrésem, döntési képességem, emócionális képességem

    A felsorolt dolgok például jól megmutatják a készség és tudás közötti különbségeket. Azért segít az is ha az ember olvasgat az ilyen dolgokról, de van egyfajta gap, amit tudásbővítéssel nem - csak készséggel lehet átlépni. Ilyen van a programozásban is: ha valakinek sikerül készségfejlesztés nélkül elhelyezkedni, akkor is nagyon gyorsan olyan helyzetben találja magát, ahonnan semmilyen irányban nincs továbblépés. Persze meglehet, hogy valaki nem akar semmilyen irányban tovább lépni, de azért az esetek többségében ez rosszul esik az embernek szerintem olyankor - nem azért, mert nem léphet tovább, hanem mert az esélye sincs meg. Lehet hogy egyébként se tudsz továbblépni, de legalább esélyed volt rá.

    akkor soha nem lesz belőlem jó vezető, hiába akarok sokat keresni vele.

    Én igazából csak abban nem értek egyet, hogy "soha ne mondjuk azt, hogy soha". Nem (csak) veleszületettek ezek a képességek, hanem fejleszthetők. Ez olyan mint a zenélés, vagy amikor az ember kigyúrja magát: az ilyesmit - és a fejlesztés hasonló részeit - nem lehet bebiflázni, hanem készségként kell fejleszteni. Lényegében gyúrni kell: csak nem izomra, hanem "agyra" ebben az esetben.

    Mielőtt ellenkezel: persze hogy számít a kiindulási alap is, de kevesebbet, mint az emberek gondolják. A legtöbben el se jutnak odáig, hogy felismerjék, hogy miről szól a készségfejlesztés és mikor, mely területeken fontos. Annyira kevesen, hogy talán az emberek 3/4-ede nem megfelelően tekint ezekre, így bőven igaz, hogy kb. "bármit elérhetsz" ha nem a holdra akarsz utazni, hanem a saját közegedben körülnézel mik a lehetőségeid...

    Viszont! A készségfejlesztés az kifejezetten nem gyorstalpalós dolog - vagy ha igen, akkor az egy olyan "gyorstalpaló", hogy semmi gyakorlati dolgot nem lehetne kb. ilyen rövid idő alatt lenyomni, csak a készségeket tolni meg előre. El lehet helyezkedni az ilyen dolgokkal, de nagyon a helyén kell kezelni, mert jellemzően van egy réteg, akikben ilyen délibábos álmodozás van csupán az "ingyengazdagságról", meg könnyű életről és hát olyan nincs amiért ne kellene valamit tenni. Vagyis van, de elég kevés ilyen dolog van
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Így 400 hozzászólás környékén már csak a "törzsgárda" marad, sokéves-évtizedes programozói gyakorlattal, gyakran egyetemi végzettséggel. Tulajdonképpen olyasmiről megy az eszmecsere, ami már nem érinti a jelenlévőket.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Ezek szerint, senki nem felvételizett hozzájuk... érdekes.

    (Csak azért reménykedtem, mert ez a társalgótéma nem más, mint a METU Jump képzésével kapcsolatban megjelent cikk miatt létezik egyáltalán.)
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Tanultam, tanították a főiskolán, csak azt nem tanították meg hogy hogyan és mire alkalmazhatnám.
    Én nem tudom most innen megmondani neked, hogy kinek/minek mekkora része van abban a helyzetben, ami most kialakult a te esetedben. Nem tudom, hány százalékban a rossz tanár, rossz tanterv, rossz forrásanyagok, vagy épp nem hozzád illő anyagok, nem hozzád illő, de egyébként jó tanár, vagy a te hozzáállásod, érdeklődésed, stb. felel érte.

     Erre írtam hogy sehogy, hiszen még alkalmazni sem tudom.

    Lehet, az nem a te utad, ennyi az egész. Nem mindenkinek való. Akit nem érdekel a matek, vagy nem szereti, annak nehéz is foglalkoznia vele. Azért azt viszonylag hamar megérti az ember, már akár középiskolában is, hogy a matek az, amivel le lehet írni a természet és az élettelen világ dolgait. Ha nem, akkor Carl Sagan és mások idézeteiből. Már ha találkozik ilyenekkel. A minden áron alkalmazást váró ember nem kutató vénájú, a kutató vénájú maga kezd el gondolkodni azon, hogy amit lát, azt mi mással kapcsolhatná még össze (esetleg szerencsével olyannal, amiben ő az első). Erre jogosan kérdeznéd, hogy de te nem akartál kutató lenni, minek tanították meg neked. Több válasz is van erre: egyrészt nincs ember, aki előre meg tudná mondani valakiről, hogy ő ilyen-e. Másrészt az egyén maga megy egyetemre, nem állami parancsra, tehát elhiszi róla, hogy tanulni akar. Általános dolgokat. Harmadrészt, az én időmben is, amikor nem volt otthoni internet, elment az ember a könyvtárba és megnézte, hogy van-e valami könyv, vagy valami irodalom, hogy mi mire jó, esetleg más szerző máshogy magyaráz el valamit, ami nekem jobban fekszik. Hisz' különbözőek az emberek.

    Minden esetre azzal nehéz lesz vitáznod, hogy csak azt tudsz gondolkodás során felhasználni, amit előtte megtanultál v. kitaláltál. Függetlenül attól, hogy érdekel-e, vagy sem.

    Aztán írtál még nagyon sok mindent (számomra a hasonlat lényegtelen részeinek hajlítgatásának tűnt), de nem értem, mit akarál következtetésként kihozni.

    Azt vitattam, hogy érdeklődés nélkül lenne fejlődés.

    Vitatod, de fekete-fehéren látod. Pl. egész jó vagyok adóbevallás kitöltésben, holott őszintén rühellek egy percet is ilyesmivel foglalkozni. Viszonylag jól végzek házimunkát, mi közben unom és egyáltalán nem érdekel. De ettől függetlenül senki nem tagadja, hogy jobb kedvvel csinál valamit az ember, ha érdekli is. De hasztalan akarod kivezetni az érdeklődésre a témát, mert abból maximum csak azt hozhatod ki, hogy jó, hát téged nem érdekel egy szakma adott szintje, ellenben egy gyakorlati szakszintjével. Tehát neked az egyetem nem való, ennyi. Meg nem nagyon érthető, hogy most mivel vitázol. Azzal, hogy a matek kell(het) egy adott szakmai úthoz? Azzal, hogy előbb meg kell tanulni valamit, hogy alkalmazhasd?

    Meg van még sok gyakorlati szempont is - azt pl. egy közoktatásban nem lehet megoldani, hogy mindenkinek folyamatosan elegendő számú és az ő felfogására és érdeklődésére adaptált példát mutassanak minden egyes matematika tétel, algoritmus tárgyalása során. Akinek az órai nem elég, annak ott a könyvtár, ma meg már az internet.

    A főiskolai (BSC) analízis oktatást ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy majmot akarnál megtanítani egy cipő használatára úgy, hogy a masni kötését tanítod meg neki.

    Egy konkrét főiskolai/bsc szak, egy adott helyen, adott tanárokkal lehet akár rossz is, de az a kérdés, hogy jól analizálva van-e az adott helyzet ahhoz, hogy jó következtetéseket vonjunk le. Hozzáteszem, hogy az egész bolognai konstrukció pont nem hoz sok előnyt az osztatlanhoz képest műszaki/mérnöki szakmák esetén. Ellenben a hamar összedobott szakok és anyagok adott megjelenése eléggé káros tudott lenni.

    A majmos hasonlattal egyébként az a baj, hogy szerintem különböznek annyira az emberek, hogy lehessenek olyanok, akiknek az osztatlan jobban működik, míg másnak a bolognai (itt most tegyük föl, hogy mindkettő alatt minőségi esetet értünk, nem elrontottat). Tehát nincs univerzális cipőkötési mód tanítás. Sokszor előre sem látni, hogy kinek melyik jobb. Én osztatlanon tanultam és számomra vagy nem volt kérdéses, hogy amit tanulok, az mire jó (utánanéztem, vagy megmondták), vagy elég türelmes voltam, hogy megvárjam, amíg kiderül, vagy annyira nem is zavart, ha nem tudom, mert önmagáért is érdekelt. De látod, itt az érdeklődés is számított, de nem kizárólagosan. Lehet, én sokkal türelmesebb voltam. Volt olyan tárgy is, ami nem érdekelt, de mégis hozzájárult a teljes képhez (pl. az anyagtudomány tökre nem érdekelt). De a tárgyak többsége igazából közömbös volt.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Erre jöttél azzal hogy de hogy akkor hogyan fogok kutatni. Erre írtam hogy sehogy, hiszen még alkalmazni sem tudom.

    Az a helyzet, hogy vannak témák, ahol csak akkor tudsz bekapcsolódni a kutatásba, ha olyan dolgokon rágod keresztül magad, amelyeket azonnal nem tudsz használni.

    Még mindig a deriválás, integrálás, differenciál egyenletek a téma nálam. Tanultam, tanították a főiskolán, csak azt nem tanították meg hogy hogyan és mire alkalmazhatnám.

    1.) Az is lehet, hogy csak nem figyeltél. Nekünk mutogattak alkalmazásokat is - bár ez gyakorlatfüggő is.
    2.) Egyébként ha mindig bemutatnák, hogy mire alkalmazhatod, akkor se cutting-edge megoldásokat tudnál alkalmazni ettől, hanem "csak" újra tudnád implementálni ugyanazt, amiről vannak már pró megoldások.
    3.) Sajnos ahhoz, hogy komoly dolgokat csinálj tudnod kell legalább "olvasni" a formalizmust úgy, hogy ne ijedj meg tőle.
    4.) Absztrakciós készség is kell: Pont az a lényeg, hogy neked magadtól is rá kellene jönnöd, hogy egyébként mire jók az absztrakt megoldások. Egy tudományegyetemen például nem várható el, hogy bemagoltassák neked, hogy egészen konkrétan mire jók az integrálok, vagy épp a neurális hálók - erre "csak" példákat kapsz és rá kellene jönni, hogy ezek általában általános eszközöket képeznek sokszor...

    Vannak helyzetek, amikor valós kutatási eredményt el tudsz érni úgy, hogy a problémákat kikerülöd, sőt "parasztos" algoritmusokat és megoldásokat találsz ki, de van amikor ez nem elég. Egyébként ha elmélyedsz a szivatós részekben az segít az agyadnak úgy beállni, hogy ezeket a parasztos megoldásokat is megtaláld - de még fontosabb, hogy láttál ilyet és nem rémülsz meg tőle.

    Megj.: Egyébként ha mindenféle képletekben integrálokat látsz, az nagyon sokszor a diszrkét esetekben - amikor leprogramozod - ilyen szummákká, meg hasonló szerkezetekké válik...

    A deriválás/integrálás és differenciál egyenletek nem azonos szinten van az öltözködéssel és hajszárítással.

    Egy profnak kb. már majdnem igen - akkor meg elkezdenek a lényeges problémákkal foglalkozni.

    Azt vitattam, hogy érdeklődés nélkül lenne fejlődés.

    Ezt amit te mondasz viszont úgy látom senki se gondolja másként. Fontos azonban, hogy ez érdeklődés és az "azonnali visszacsatolás" között különbség van! Vannak dolgok, aminél nincsen azonnali visszacsatolás - ha érdeklődsz irántuk, akkor erősnek kell lenned és átverekedni addig, mígnem cél érsz. Ha hegedülni és csellózni akarsz, lehet hogy évekig egércincogásnak fog hangzani - ennek mégis ez a menete.

    Az egyetemeknek pont az az egyik lényege, hogy megtanítson arra, hogy vannak dolgok amiken át kell magadat erőszakolni - másként nem megy. Ha utána elédvágnak egy nagy képletekkel teleírt paper-t, hogy olvasd el, akkor meg lehet hogy még mindig szívás lesz, de meg fogod tudni csinálni. Azt vettem észre, hogy abban a pillanatban, amikor "érdekes" problémával találja szembe magát valaki, akinek ez a szívás-rész nem volt meg, az szinte már próbálkozás nélkül feladja és esélye sincs arra, hogy érdemben hozzátegyen...

    Aki ilyen képességekre nem akar szert tenni, inkább ne egytemre menjen - akkor inkább alakuljon ki olyan alternatív képzés, ahol ez a lényeg és úgy elmehet az ember bérkódolónak....
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Ha valamiben nem fejlődtél elegendő szintre, akkor hogyan tudod alkalmazni?

    Épp arról írtam már többször is, hogy sehogy Még mindig a deriválás, integrálás, differenciál egyenletek a téma nálam. Tanultam, tanították a főiskolán, csak azt nem tanították meg hogy hogyan és mire alkalmazhatnám. Erre jöttél azzal hogy de hogy akkor hogyan fogok kutatni. Erre írtam hogy sehogy, hiszen még alkalmazni sem tudom. 

    Attól még szerethetsz úszni, hogy az azzal járó fel-le öltözést, meg hajszárítást utálod.

    De itt két triviális problémát hozol fel. A deriválás/integrálás és differenciál egyenletek nem azonos szinten van az öltözködéssel és hajszárítással. Ráadásul (vagy talán épp ezért triviálisak) mindkettőt az általad említettekből gyerekkorod óta tanulod és különböző gyakorlati szituációkban alkalmazod is. És nem is biztos hogy kell az általad említett úszáshoz, mert például a haj sem kötelező kellék. Vagy mondhatnám azt a példát, hogy a fiaim előbb tanultak meg úszni, mint hogy a cipőjüket be tudták volna kötni.

     Az, hogy kit mi érdekel és mennyire az helyzettől, időtől, stb. is függ.

    Igen, pontosan, ezt nem is vitattam. Azt vitattam, hogy érdeklődés nélkül lenne fejlődés. És azt vitattam, hogy az érdeklődést felkeltheti-e egyáltalán a főiskolai képzés a jelenlegi formájában.

    A főiskolai (BSC) analízis oktatást ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy majmot akarnál megtanítani egy cipő használatára úgy, hogy a masni kötését tanítod meg neki. És ha megtanulta, akkor kijelented, hogy a majom fel tudja venni a cipőt (BSC diplomát kap cipőhasználatból). Most nyugodtan lehet asszociálni a majommal rám, a cipővel meg az analízisre, talán nem sértődöm meg , viszont a tanár téved, mert a majom nem tudja használni a cipőt és nem is akarja. Ha azt szeretnénk hogy továbblépjen, akkor tovább kellene kísérni az útján. Azonban még az se állítható hogy könnyebb lesz továbbképezni ezt a majmot, mert ugyanúgy értetlenül áll majd egy tépőzáras cipőhöz mint akármelyik másik. Vagyis jobb lett volna a cipő használatára tanítani (BSC), mint a masni kötésre, ha az volt az eredeti cél. És utána jöhet a mesterképzés (MSC), ahol megtanítjuk a fűzős cipő használatára is.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Hadd kapcsolódjak be első alkalommal én is a beszélgetésbe. Átfutva a hozzászólásokat, például arról még senki nem írt, hogy a cikkben szereplő bootcamp képzésére hogyan lehet bejutni: értem ezalatt a legutolsó, 5-6 órás személyes megjelenést igénylő csoportos feladatmegoldás részleteit. (Hátha van itt olyan, aki már túl van - konkrétan itt - a saját interjúján.)

    Hány főre kell lélekben felkészülni? Milyen feladatokat kapunk? (Arra számítok, stresszes menet lesz vadidegenekkel összezárva a bejutásért versenyezni, programozási ismereteket sem igénylő feladatokra próbálva összepontosítani ennyi sok órán át.)
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Csak én nem gondolom azt hogy ha valamit nem tudok alkalmazni, akkor tovább tudom fejleszteni.

    Ha valamiben nem fejlődtél elegendő szintre, akkor hogyan tudod alkalmazni?

    Attól hogy tanították a főiskolán még nem leszel a téma "nagymestere".

    Mint ahogy attól még kevésbé, hogy még csak nem is tanították neked soha. Vagy most mit akartál mondani?

    Ha nem érdekel és nem használod, ugyan hogyan tudnád továbbfejleszteni?

    Most azzal a feltételezéssel élsz, hogy csak azt lehet fejleszteni, ami érdekel. 

    Egyáltalán minek akarnád?

    Mert "minden mindennel összefügg". Attól még szerethetsz úszni, hogy az azzal járó fel-le öltözést, meg hajszárítást utálod. 

    Miért és hogyan ismernéd fel a problémát, ha amúgy nem érdekel az egész?

    Csak te látod ilyen binárisan és statikusan. Az, hogy kit mi érdekel és mennyire az helyzettől, időtől, stb. is függ. Meg most ez az egész érdeklődésre kiélezett gondolatsor nagyon erőltetett.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Csak én nem gondolom azt hogy ha valamit nem tudok alkalmazni, akkor tovább tudom fejleszteni. Olyant meg nem igen tudsz kutatni, ami semmilyen alap tudományra nem épül. Szerintem kutatást akkor tudsz végezni, ha az alapokkal amúgy készségszinten tisztában vagy. Attól hogy tanították a főiskolán még nem leszel a téma "nagymestere". Sőt, szerintem csak akkor leszel kutató, ha amúgy annak a kutatásnak az alap témája nagyon is érdekel. Ha nem érdekel és nem használod, ugyan hogyan tudnád továbbfejleszteni? Egyáltalán minek akarnád? Miért és hogyan ismernéd fel a problémát, ha amúgy nem érdekel az egész?
    Nagyon jó nadamhu példája, hogy Őt is érdekelte egy téma, és ma már felhasználja a munkájában, sőt azokat a feladatokat keresi, ahol használhatja. De jó példa Hosszú Katinka is, aki szinte semmit sem nyert, amíg nem találkozott a párjával, de hiába találkozott volna vele, ha addig nem úszott/gyakorolt/tanult volna olyan sokat, akkor a párja "segítsége" se lett volna elég a sok éremhez. Vagy úgy gondolod hogy Tusup bárkiből kihozta volna ezt, akárkiből aki nem fullad meg egy medencében? Elég ha tud úszni? De a programfejlesztés is ilyen. Nem juniorok terveznek, hanem azok akiknek több éves gyakorlatuk van az adott programozási nyelven. Valószínűleg én is meg tudnék csinálni c#-al egy egyszerűbb programot, de ha ránézné egy c# fejlesztő, akkor biztosan sokkolná.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Még jó, hogy offtopic-ként jelöltem és külön kiemeltem, hogy a "te esetedben is" remek szemléltetőeszköz a sztori, de nem, valóban nem vágom miről beszélsz.

    Na mindegy, csak kiegészítésnek szántam, hátha valaki nem ismeri a teljes történetet.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Láthatóan neked nem az a lényeg, hogy a történetnek mi a tanulsága, hanem hogy melyik változat terjedt el.

    A botrányszituációt az általad linkelt oldal is leírja:

    A NASA-nál ekkor tértek át a mechanikus ceruzákra, amiket a Gemini küldetések során is használtak. A fém testből és grafitbetétből álló íróeszköz már nem volt tűzveszélyes (nem tartalmazott fát és hegyezni sem kellett), bár a grafithegye még ezeknek is le tudott törni, így használatuk továbbra sem volt tökéletesen biztonságos. Volt azonban egy nagyobb gond velük: irtó sokba kerültek a NASA-nak. Valóságos botránnyá dagadt, amikor kiderült, hogy a houstoni Tycam Engineering Manufacturing nevű cég 128,89 dollárért adta darabját az űrkutatási hivatalnak, összesen 34 darabot 4382,5 dollárért. (Mai értéken számolva az ceruzánként kilencszáz dollár, azaz csaknem 250 ezer forint, avagy 8,5 millió forint.)

    Míg  "mindeközben az oroszok zsírkrétával kísérleteztek". Ezek előtt pedig ott állt az is, hogy még a külön fejlesztett csodák előtt mind a ketten ceruzát használtak - így simán volt akkoriban olyan szituáció, ahol éppen a "kisebbfajta botránnyá alakult, hogy milyen drága egy íróeszköz, míg a ruszkik ceruzát használnak"....

    Emellett azért lássuk be, hogy ebben az esetben a belefeccelt milliónyi dollárt nem a NASA hozta vissza, hanem a marketing amivel a tollat "űrtollnak" tudta mondani

    Egyébként ugye vágod, hogy mit jelent a hasonlat? Régen amikor mesét mondtak, akkor még ennyi valóságalapja sem volt és mégis mindenki tudott az üzenet értelmezésére és elemzésére koncentrálni :D :D :D
    Mutasd a teljes hozzászólást!


  • Ugye mindenki ismeri azt az esetet amikor a NASA kifejleszti az űrben író tollat - és az Orosz közben ceruzát használ...

    Ugye, mindenki tudja, hogy ez egy hoax, amely - ahogy a te esetedben is - nagyon szemléletesen mutat rá különböző szempontokra. Tömören összefoglalva (spoiler alert): a valóságban pont a ceruza tűzveszélyessége miatt kellett más megoldást találni.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • "n tényleg ajánlom a témában elmélyülni vágyóknak, hogy olvassanak tudomány- és társadalomtörténetet (jó kiindulópont lehet pl. Simonyi A fizika kultúrtörténete c. könyv), tudósok, feltalálók életrajzait"

    Csíkszentmihályi Mihály "Kreativitás" című könyve is nagyon jó. Nem az elbulvárosított kreativitásról szól, hanem a területükön nagy eredményeket elért tudósokkal/művészekkel (életük késői szakaszában) készített célzott interjúk összefoglalásaként készült a könyv.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • A folyamat harmadik eleme az egyén elméjében van: magáévá teheti a megismert mintákat, esetleg szintetizálhat magának újakat, de ezt a részét nem lehet tanítani.

    Pontosítok: nem lehet közvetlenül tanítani. Azt el tudom képzelni, hogy bizonyos gondolatok, bizonyos sorrendben való, bizonyos módon való tanítása statisztikailag kimutathatóan fejleszt, vagy hoz létre egy embertömegben adott gondolkodási mintákat közvetve. De nem tudok arról, hogy ennek kidolgozott elmélete és gyakorlata lenne.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Én tényleg ajánlom a témában elmélyülni vágyóknak, hogy olvassanak tudomány- és társadalomtörténetet (jó kiindulópont lehet pl. Simonyi A fizika kultúrtörténete c. könyv), tudósok, feltalálók életrajzait (ld. pl. Találmányok könyve), mert ott jól látszik annak alátámasztása, amit írtam. Még a legnagyobb elméknek a munkája is gyakran esetlegességekkel vannak átszőve. A mai kor fiataljai és közhangulata pedig az átlagembert is zseninek akarja láttatni (pc, individualizmus, egyéni értékek hangsúlyozása, egyediségre való törekvés, stb. által támogatva) és gondolja teljesen hibásan azt, hogy az iskola megtaníthatja azt átlagembereknek, ami még a történelmi nagyoknak is részben szerencsével ment. Ez irreális elvárás. Az viszont reális, hogy az oktatásból száműzhetők legyenek a mai korban már nem hatékony körülmények: pl. a frontális osztálymunka arányának csökkenése, vagy a technológiai lehetőségek kihasználása kedvező lenne. De a mai hisztérikus, túlzásba eső közhangulat könnyen azt a tévképzetet adja az egyszeri embernek, hogy a ma lehetőségei megteremtik, hogy panel Jóskából is Einstein legyen, meg legyen kreativitás, absztrakció, de ez nagyon nincs így (gondoljunk arra, hogy ha valakinek youtube video kell ahhoz, hogy megértse azt, amit 100 (v. Newton esetében 400) éve más youtube nélkül feltalált, kitalált, akkor itt nagyságrendi különbségek vannak és a youtube igénye már következmény és a hiánya nem oka semminek). A feltételeit meg lehet teremteni, de garantált szolgáltatásként ez nem létezik.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Mondjuk ezt is az egyetem feladata lenne tanítani - csakúgy mint az absztrakciós képességet, a pure processing skill-t és a tanulási, kreativitási, lényeglátási készségeket javítani.

    Ez egy gyakori elvárás és akarat mindenki részéről, de jobban megvizsgálva a dolgot, elég korlátosak a lehetőségek és azok sem nagyságrendi eredményt adnak. Mert hát hogyan lehetne az absztrakciós képességet tanítani? Sehogy. Edzetni lehet úgy, hogy egyrészt megmutatsz sok példát (ld. matek, fizika másból sem áll), másrészt gyakoroltatod (házi feladat, gyakorló feladat). A folyamat harmadik eleme az egyén elméjében van: magáévá teheti a megismert mintákat, esetleg szintetizálhat magának újakat, de ezt a részét nem lehet tanítani. Ugyanez van a kreativitással. Nyilván órán nem lehet új találmányokat létrehozni, meg új fizikai/matematikai elméleteket, csak a meglévőket megmutatni, gyakoroltatni. Aztán a sok száz hallgató közül mindig van egy fél tucatnyi, akikben megtörténik az, aminek meg kell, de azt előre nem lehet megmondani, hogy kik azok, akik ezek között lesznek, meg azt sem, hogy a gondolatoknak mely halmaza és sorrendje az, ami egy adott elménél katalizál valamit. Sem az előtte lévő tanulmányi eredmények, sem egyebek nem alkalmasak arra, hogy ezt le lehessen vezetni. Ezért az történik, hogy széles kartácstűzzel mindenkinek mindent oktatnak, a maradék az egyéneken és a statisztikán múlik, lévén az emberi agyban sem logikai levezetések működnek, hanem "statisztikai" folyamatok.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Annyit tennék még hozzá az előzőekhez, hogy a szintézis azért nem csak ilyen R&D dolgokhoz kell! Nagyon sok más esetben is problémát okoz, ha az ember teljesen rigid és reaktív: egy standard megrendelésnél is sokszor az a jó megoldás, ha a problémán változtatsz! Minden tiszteletem azoké, akik adott feladatra a legoptimálisabb megoldást megkeresik analitikus módon, de még több tiszteletem azoké, akik észreveszik, hogy a "feladat" általában nem cél - csak eszköz!!!

    Atyaég mennyi ember van, aki szerint a feladat maga az elérendő cél! Hát nem! A cél általában a gyár termelékenységének növekedése, a vonatok pontos megérkezése, az olcsóbb céges működés stb. stb. stb. Nem a specifikáció a cél, hanem az, amit a specifikált programtól remélnek....

    Ugye mindenki ismeri azt az esetet amikor a NASA kifejleszti az űrben író tollat - és az Orosz közben ceruzát használ... Ez egy jó példa arra, amikor a szintézis "kicsit" jobb eredményt ad, mint az analízis.

    Az a helyzet, hogy az ilyesmi viszont magasabb szinten is jelentkezhet - tehát olyan dolgoknál is jobb szokott sokszor lenni a szintézis, ahol nem ennyire közismert a megoldáselem amiből építkezni lehet (mint a ceruza). Továbbá természetesen nem lesznek 1-1 megoldások áltaában, hanem lesz N db számodra ismert megoldáselem és ezeket kreatívan kell kombinálnod.

    Úgy hogy mindig nyitott szemmel járok a melón belül nagyon sokszor látom, hogy jó szakembereknek is milyen komoly problémát okoz az ilyen alapok - rosszabb esetben pedig a nézőpont - teljes hiánya. Van aki eleve csak hőbörög ha valami nem 100%-ban specifikált - a másik pedig over-engineerel, mert nem látja be, hogy egy adott ponton egyszerűsíteni lehet a problémát, a harmadik kétségbe esik ha nincs fent a megoldás a stack overflow-n, vagy nincs még rá API.....
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Az kétséges, hogy büszkének kell-e lenni arra, amit megtanultál, de az biztos, hogy arra nem kell büszkének lenni, hogy mit nem tanultál meg. Ahhoz, hogy valamit ne tanuljak meg, semmit nem kell csinálnom. Az nem teljesítmény.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • ha ezt megtalálnád a neten, akkor a kutatás már megtörtént, te már csak alkalmazni tudod.

    Ha például olyan helyen dolgozol, ahol ellenőrzik is, hogy valós kutatás folyik-e, ott azonnal el is veszik tőled, ha megtalálják a neten ilyenkor.

    Sokan azt nem értik meg, hogy mennyivel kevesebbet ér az ember, ha csak reaktív rendszerként viselkedik: ötlet->megoldás.
    Aki az egész életét így éli, az nem is nagyon tudja felfogni, hogy másképp is lehet, pedig ez egy igen önállótlan működési mód...

    Ami az ellentéte a fentieknek az arról szól ugyanis, hogy: megoldás->Ötlet.

    Én értem miről beszélsz, de nem mindenki tudja megkülönböztetni az analízist és a szintézist sajnos. Mondjuk ezt is az egyetem feladata lenne tanítani - csakúgy mint az absztrakciós képességet, a pure processing skill-t és a tanulási, kreativitási, lényeglátási készségeket javítani.

    Nálunk van például Innovation Bank és nem csak "ötleteket" gyűjtünk, hanem "ötletforrásokat" is. Ugye milyen nagy különbség, hogy nem csak azt írkáljuk fel a cégnél, hogy "kellene egy olyan rendszer, hogy...", hanem azt is mondjuk, hogy "van egy olyan érdekes megoldás/technika/módszer, hogy...."
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Ha szembe jön egy probléma és tudod hogy segít, akkor is utánanézel és hopp már be is gyakoroltad az odavágó matekot, fizikát, akármit.

    Te alkalmazói, analitikai és nem szintetizáló, asszociáló szemlélet szempontjából nézed a dolgot. A te képed az, hogy vannak az ún. problémák, amik saját magukról megmondják, vagy valaki más megmondja róluk, hogy mit kellene tudni hozzájuk, aztán megtanulod, miután kiderült, hogy mit kell tudni. Ez egyébként jogos kritikája az oktatásnak, mert pont ez az a slave mód, amit sokszor emlegetsz: mi szerint megmondja valami autoritás, hogy mit kell tanulni. De ilyen az is, amikor a munkahelyen adott, hogy mit kell csinálni, vagy egy olyan project, ahol a megrendelő megmondja, mit szeretne.

    De van egy rakás probléma, különösen akkor, ha kutatási jellege van a dolognak, amelyeknél a problémákon nem látszik egyértelműen, hogy mit kell tudni hozzájuk és más sem tudja egyértelműen megmondani, pláne nem tudsz rákeresni az interneten. Az is lehet, hogy a probléma maga nincs is még felismerve. A megoldáshoz neked előbb tudnod/ismerned kell sok területet ahhoz, hogy elvégezd azt a műveletet (valami asszociáció, ötlet, kreativitás), aminek az eredménye az, hogy mit kell megtanulni, vagy a probléma mibenléte maga. Kutatott dolgoknál ez maga az egyik érték a kutatásban, ha ezt megtalálnád a neten, akkor a kutatás már megtörtént, te már csak alkalmazni tudod. Nincs valódi kreativitás tudás nélkül, mert ha nincs tudás, nincs a fejben semmi, ami reakcióba lépne egymással, akkor eredmény sincs. Képesnek lenni megtanulni valamit kisebb érték, mint azt már tudni és szintézisben használni, hiszen az utóbbi már tartalmazza az előbbit. Pont így nem ér olimpiai érmet az, ha valaki jó lett volna, ha gyerekkora óta sportolt volna. Az ilyen "tudom, csak nem mondom meg", "meg tudom csinálni, de most nem akarom", "ha én csinálnám, jobban csinálnám" szerű minták óvodában, meg a kocsmában voltak meggyőzők, de már ott sem nagyon.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • A valószínűségszámítás egyébként pont az, amit a mindennapi életben is jól lehet használni és nem csak nyerő szisztémáknál. Olyan alapfogalmai válhatnak a gondolkodás részévé, mint hogy mi a véletlen, mi a független folyamat. Ezzel megint valami olyasmit tanul meg az ember, ami a világ mély lényegét is alkotja. Alapvető intuíció alakul belőle és hozzájárul a világ általános modelljéhez a fejben. Persze ha valakinek ez nem érték, az nyugodtan olvassa az ecmascript 262-es szabványát, hiszen az biztosan pénzzé tehető nem csak most, de 30 év múlva is.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • "

    Ez szvsz inkább olyan, hogy ha valakit érdekel, akkor megismeri, megtanulja.

    "

    Tény, hogy mindig is érdekelt egy bizonyos mértékig a valószínűségszámítás, így nyilván viszonylag sokminden megmaradt belőle. Egyébként a valszámot én elég jól tudtam kötni a való élethez, nekem inkább pl. a komplex függvénytannál volt olyan problémám, hogy abszolút semmihez nem tudtam kötni, és nem motivált a megismerése :)
    A várható érték már csak azért is hasznos fogalom, mert egzaktul kiszámolhatom vele hogy egy szerencsejátékkal érdemes-e hosszútávon játszanom vagy nem, és nem fogok bedőlni pszichológiailag jónak tűnő 'nyerő szisztémáknak', tehát ezen a módon nem tudnak átverni.

    Amúgy a valszámnak speciel volt szakmai felhasználása nálunk: volt információelmélet tárgyunk, ahol ízelítőt kaptunk a tömörítés elméletéről. Egy nagyon elegáns elmélet, ahol ha bizonyos jeleknek rendelkezel egy valószínűségi modelljével, akkor meg tudod mondani az elméleti tömöríthetőségét az adott jelsorozatnak. Ez arra jó, hogy nagyjából van fogalmam róla, hogy mi az hogy tömöríthetőség, van intuícióm arról, hogy mikor milyen tömörítőalgoritmus lehet jó, sőt speciális tömörítőalgoritmust is tudok tervezni. Pl. emlékszem, hogy mennyire tetszett a Huffmann kódolás, amit tanultunk. Az aritmetikai kódolást nem tanultuk ha jól emlékszem, de azt meg gyorsan megértettem amikor magamtól utánaolvastam a PNG kapcsán.

    Ezek nagyrészét a legtöbb programozó soha nem fogja használni, tehát egyetértek azzal, hogy érdeklődés kérdése és annak a kérdése is, hogy a szakmában milyen feladatokkal szeretnél foglalkozni... Engem ezek a dolgok akkor is érdekeltek, amikor egyáltalán nem voltak a munkahelyemen ilyen feladataim. Most már hogy hogynem akadnak nem teljesen hétköznapi feladataim néhanapján.
    Mutasd a teljes hozzászólást!

  • Pl. a várható érték fogalmának megtanulása egy a sokminden közül, ami miatt örülök, hogy egyetemre jártam. :)


    Mert anélkül nem ismernéd, ott erőltették rád, ügye? Én viszont annak ellenére sem ismerem a pontos "specifikációját". 

    Ez szvsz inkább olyan, hogy ha valakit érdekel, akkor megismeri, megtanulja. Ha szembe jön egy probléma és tudod hogy segít, akkor is utánanézel és hopp már be is gyakoroltad az odavágó matekot, fizikát, akármit. De amíg nem köthető az egyetemen/főiskolán tanult szakmai anyaghoz és még közvetlen sem próbálják meg összekötni (vagyis keresni egy problémát ahol felhasználhatjuk), addig számomra ugyanolyan töltelék tantárgy (info/prog főiskolán!), mint a makró vagy mikró ökonómia. Van akit az is érdekel és izgalmasnak találja és az is tágítja a fejed.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • "De értem, hogy ez egy nehéz döntés. Mérlegelni kell, hogy mekkora a bejutás esélye, mennyivel lenne az adott cgénél jobb dolgozni, mint ahol aktuálisan dolgozik az ember,"

    Tulajdonképpen valószínűségi modellt kell felállítani majd azt a dönést meghozni, ami a várható értéket maximalizálja. Ha már akadémiai témák felmerültek a topicban. :)

    Pl. a várható érték fogalmának megtanulása egy a sokminden közül, ami miatt örülök, hogy egyetemre jártam. :)
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • A próbanapos fázisba eljutottaknak kb. legalább 50%-a fel van véve, szóval ott már a nyeremény várható értéke elég magas.
    A házi feladatnál még nagy a lemorzsolódás, igen. De ahhoz nem kell szabadságot kivenni, és gyakorlás, tanulás, amit amúgy is csinál az ember néha.

    De értem, hogy ez egy nehéz döntés. Mérlegelni kell, hogy mekkora a bejutás esélye, mennyivel lenne az adott cgénél jobb dolgozni, mint ahol aktuálisan dolgozik az ember, vagy ahova rövidebb interjúval kerülhetne. Én nagyjából mindig is timeboxoltam ezt, vagyis úgy voltam vele, hogy csak ritkán jelentkezek olyan céghez ahol melós a felvételi folyamat és csak akkor, ha különösen érdekesnek tartom a céget, elég nagy előrelépés lenne ott dolgozni.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Szerintem elég sok, karrierje csúcsán lévő, de családos ember mond nemet az első ilyennél. Én már a legalább 6 órát igénylő házifeladatos ajánlatokat is lepattintom, nem hogy a 3 próbanapot. Kivéve persze akkor, ha amúgy munkanélküli vagyok, esetleg betegszabadságon. Az utóbbin lehet házifeladatozni.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • A ledolgozott évekre való optimalizálás szempontjából jónak tűnik, amit mondasz, viszont a mostani generációk a szüleiknél később érnek és később jönnek rá, mit is akarnak csinálni. Egy mai átlag 16 éves messze nem olyan felnőtt, mint akik voltak akár 40-50 éve. Tájékozottabbak, jobban tudják a jogaikat, jobban és gyorsabban dolgozzák fel az információt, szélesebb a szociális tevékenységük, bizonyos dolgokat korábban tesznek, de a felelősséget és az elköteleződést sokkal kevésbé vállalják.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Igen, ez valóban egy hátrány.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Bár én személy szerint hasznos tapasztalatszerzésnek/tanulásnak fognám fel legrosszabb esetben is

    Kivéve, amikor a 3 nap szabadságot, amit ki kell venned és ami az összes évi szabadságok 10%-a, jobb dolgokra is el tudnád tölteni, mint pl. nyaralás a gyerekeiddel.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
abcd