Tesztelőből kevés van a munkaerőpiacon
2010-11-25T09:38:10+01:00
2010-11-28T01:23:30+01:00
2022-07-24T21:17:30+02:00
  • Szia!

    Látom, te még nem láttál mezei usert :)
    Meg vegyes heterogén szoftverkörnyezetet

    Régen volt olyan program amit úgy vettek át, hogy megcsapkodták a billentyűzetet két tenyérrel és tiz ujjal.


    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Ja, hát most azon is lehetne filózni ki mit ért teszt alatt, mert annak is van jópár típusa. Kis és közepes programnál egyszerűen nincs értelme ezekre külön erőforrásokat pazarolni, többet hátráltatna a koordinálás, mint amit segítene. Mi az a nagy bonyolult dolog ezen? Egy mezei rétegelt alkalmazás már eleve adja a teszt lehetőségeket, amit a programozó gyorsan megír. Utána egy kattintás ezt megnézni. Aztán ott a coded UI teszt, szintén egy kattintásra lefut. A teljes rendszer működésére lehetne egy test manager itelli trace-s móka, amit a csodálatos Tündike is 10 perc alatt megtanul kezelni. Elküldi a debugolható logot a fejlesztőnek jön a frissítés és kész. Nem kell ehhez se programozónak lenni, minek? Itt felhasználói működést kell szimulálni és úgy nyomkodni, mint egy mezei felhasználó, nem vigyázva az exceptionökre, nehogy kiakadjon. Majd a fejlesztő értelmezi és végigdebuggolja a logot. De jelenleg még itt se tartunk, mailben megy a screenshot nagy piros kereszttel és ez elég.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Hi!

    De abban a cégeknek is igazuk van, hogy minek, amikor Tündike majd úgyis leteszteli élesben. És még le is tolják szegényt, mert nem szólt hogy valami nem úgy működik, amiről fogalma sincs, hogy hogyan kéne.


    Voltam tesztelő

    A program egy SAP adattárházból vesz ki (és rak be) adatokat, amelyeket egy adott helyszínen, akár egymásra épülő munkafolyamatok segítésére fejlesztenek. A SAP használátára nincs szükség, csak a végeredmények tárolására (amelyek egyben input adatként is szolgálhatnak).

    A tesztprogramokat úgy kellett összeállítani, hogy Tündike is le tudja futtani. Előbb mi futtatuk. Papír elém, lépésről lépésre. Dögunalom, de mégiscsak tesztelünk.

    Elmentem megnézni, hogyan csinálják:
    1. Vannak a programozók, akik a megrendelő igényéhez igazitják (folyamatosan) a programot. Specifikáció, hmm, nem nagyon van, mert mindig valami új jön (ez mondjuk igaz, valós élethelyzetben egy több hónapos-éves fejlesztésnél nem fogják megvárni, hogy a programozók azt az 1 funkciót az adott évben előírtnak megfelelően leprogramozzák). Szóval, fejlesztenek (ide egy sor, oda egy sor, .....).
    2. Vannak a külső szakértők. Ők szakértenek a megrendelőnek, aki ha nem is teljesen hülye a témához, mindent nem tudhat.
    3. Vannak a belső SAP programozók, félállásban folyamatábrát rajzolgatnak, mit is kéne csinálni alapon. Aztán vagy érteni fogja, vagy nem.

    1.
    A programozók a SAP felé 1 kapcsolaton keresztül szedik ki az adatokat (ez a lényege), amelyek egy ideglenes adatbázisba kerülnek. Ebben turkálhat a 1200-1500 végső dolgozó (a tesztek és a modulok szépen fejlődnek, ennyi lesz a vége).
    A programozók egy max 800 user kapcsolodását lehetővé tevő alkalmazáson keresztül szolgálják ki. Azért 800 mert lefutattak egy benchmarkot, és az adott hálózaton erre adta ki a legjobb értéket.
    Le van tesztelve, de ha mindenki használni szeretné?
    A feladatok jellege néha megköveteli, hogy a program ne egy, hanem több példányban fusson. Könnyen elérhető, hogy mind a 800 kapcsolat foglalt legyen. Azt mondák, le van tesztelve. Jó az úgy, ne is emlegessem.

    2.
    A külső szakértők nagyon okosak. Tényleg, mindig elmondják, melyik rendszermodult miként kell felépíteni. Hasznosak.
    Mondom nekik, el kellene egy kis szabványosítás a teszteléshez, kéne csinálni egy alap tesztelőt.
    Kiderült, a külső szakértőknek az összes modul szabványosított elemekből állt, csak a fejlesztések "megfelelő" szakaszaiban szóltak bele, miként kellene írni a "szabványt". Ezt onnént derítettem ki, hogy elkértem a 112-196 modul nevét tartalmazó excel táblát. Abban benne voltak a aktuális és fejlesztendő modulok és a hozzájuk kapcsolod alap tesztjárások elnevezése. A lényeg, a teszteléshez szükséges szabványosítást tartalmazó munkalapot kitörölték, de a VB programot benne hagyták.
    Így már nagyon egyszerű volt rávenni a szabványosításra őket, de legalább nem kedveltek.

    3.
    A belső programozók egy (vagy több modullal) kapcsolatba rajzolgatták a folyamatábrát (abban az elnevezések szerint generálodott a tesztelési doksi is). Ezt hetente, kéthetente összegezték egy megbeszélésen, a külső szakértők hasznos tanácsait figyelembe véve (mert nekik megvolt az összes elnevezés, de addig/eddig hagyták kínlódjon vele az illető).

    Tehát
    Pedig az első ténykedésem az volt, hogy vezessenek be build elnevezést a fordítandó programra, mert amit este leteszteltem reggelre megváltozott.
    Szabványosítás az adatrekordok tesztelési folyamatára, ne pedig majd kitaláljuk az adott modulhoz (összesen 23 tesztelési folyamat, amiből az adott modul használ 3-12 között).
    A tesztelésre a felhasználók közül nevezzenek ki felelősöket, akik követik a hozzájuk kapcsoldó modulok fejlesztését.
    A belső tesztelő egy adott build szerint dolgozzanak, az alapvető modulok legyenek letesztelve, a rájuk épülő moduloknál már ne kelljen tesztelni.

    Vígan tesztelgettünk, mert a programozók kapták a fizetést, a szakértők szakértettek, a tesztelők teszteltek, a felhasználók tesztelése pedig így ténylegesen kiváltságos Tündikék kezébe került, akik NEM akartak tesztelni (minek nekik egy hibás program a napi munka mellé) pedig csak az ment ki amit a tesztelők "átengedtek".

    Persze a hibák visszakerültek a programozók, szakértők, tesztelő, .....

    Ott is hagytam őket 4 hónap után.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Ezzel mondjuk egyet kell értsek. Bár Tündikénél normálisabb tesztelésre lenne szükség, de sok esetben nincs idő rá. Mindig összeomlik egy új rendszer, amikor a programozó által felvitt 15 record mellé bekerül még néhány 100. Én még olyat nem láttam, hogy ez a fajta összeomlás elmaradt volna. Pedig csak egy tesztelő hiányozna a csapatból. Nem Tündike, hanem egy olyan, aki amúgy programozó, de tudja, hogyan kell teszteseteket írni és azokat nap mint nap lefuttatja, ha kódon bármi változtatás történt.
    De abban a cégeknek is igazuk van, hogy minek, amikor Tündike majd úgyis leteszteli élesben. És még le is tolják szegényt, mert nem szólt hogy valami nem úgy működik, amiről fogalma sincs, hogy hogyan kéne.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Esetleg ha nem lenne annyi tahó paraszt a tisztelt fejvadászok közt, amennyi van, akkor más lenne a közönség hozzáállása.
    Személyesen hozzád még nem volt szerencsém, de az a 30-40 humanoid, akivel dolgom volt úgy egy év alatt, nem festett túl pozitív képet az állásközvetítő cégek alkalmazottairól.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Így van ez itt a balkán. Ez az a hely, ahol a tesztelő, vagy micsoda, mint külön munkaerő picit még messzi van. A Tündike nyomkodja a raktárkezelőt fél óráig azán dob egy mailt, hogy mi a hiba. Persze, az előadáson előadják a tuti, csak az nem a valóság magyarországon, esetleg valami hiper multinál. Na, most megírtam a véleményem, tehát beszóltam.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Nem hogy nálunk nyugatabbra, hanem nálunk keletebbre sem szólnak be fejvadászoknak, ha kitesznek egy témát vagy állást. Fiúk? Ti még a keleti barbár népek gyermekeinél is rosszabbak vagytok?
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Igen, topicot fogok nyitni minden olyan témának, ami szerintem érdekes. Ha számodra nem érdekes, ne szólj hozzá.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Engem az zavart hogy 24 órán belül nyitott 3 különböző topicot 3 különböző blogpostjának.
    Megnyitott egyet, nemszólt hozzá senki. Három óra múlva megnyitott mégegyet, majd megint pár óra múlva mégegyet.
    Miért kellett minden bejegyzéshez külön topicot nyitni (ráadásul úgy, hogy senki sem szólt hozzá)? Miért nem lehetett legalább egy topicba belecsapni a három bejegyzést? Most itt akar blogolni a prog.hu társalgójában, minden eljövendő blogbejegyzésének itt is külön topicot nyitva a jövőben?
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Hát mire való egy fórum?
    Nem arra hogy megvitassunk valami témát?
    Mindig lesz olyan Téma, ami valakit nem érdekel, és szinte minden téma érdekel valakit. Ha mást nem is, legalább azt aki indította

    Ha jól tudom a topicinditó egy fejvadász cégnél dolgozik. Baj, ha leírja, hogy milyen embereknek tudna nagyobb számban munkát szerezni. Tudom, sokan nem szeretik a fejvadászokat. Én meg még nem is próbálkoztam velük. Ezért nem is tudom miért van ez. De azért valamiért nyugatabbra ennek nem olyan rossz a hire, mint nálunk. Ennek megvitatására viszont nem indítok topicot Pedig nagyon érdekelne, hogy miért, mit csinálnak másképp.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Válogasd meg a szavaidat.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Engem sem érdekel, engem is zavar, de ha senki nem foglalkozik vele, akkor úgyis hamar eltűnik a süllyesztőben.
    Ha meg foglalkoznak vele, akkor meg van helye a fórumban....
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • A forum nem erre valo. Hupot is teleszemetelte ez morgan stanley berenc, raadasul arad a bullshit mindegyik blogbejegyzesbol.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Szerintem elfér. Lehet, hogy van akit érdekel és nem jár az említett blogra. Kevésbé zavar, mint egyik-másik álláshirdetésnek álcázott rabszolga csalogató...
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Csak én kezdem már kicsit sokallani ezt?
    Miért kell minden egyes blogbejegyzésedhez külön társalgó témát nyitni a prog.hu-n, ráadásul anélkül, hogy bárki hozzá akarna szólni?
    Nem lenne elég beírni a blogod címét?

    Bocs.

    (hopp ez véletlen elment privátban, ide akartam, mert erről spec. érdekelne mások véleménye)
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • A héten egy szakmai konferencián vettem részt, amely a szoftvertesztelésről szólt. Az esemény, melynek a "Minőségi minőségbiztosítás" volt a mottója, a Ramada Plaza Budapestben került megrendezésre és a következő témákat ölelte fel: a szoftvertesztelés mint szakma népszerűsítése; a szoftvertesztelés oktatása; időszerű szakmai témák áttekintése. Az előadások mellett rengeteg lehetőség nyílt szakmai kapcsolatépítésre és értekezésre, mivel a helyszínen közel 200, a szoftvertesztelésben érdekelt szakembert gyűlt össze.

    Reggel kilenckor, a regisztráció vége felé érkeztem a hotelba, ahol már tesztelő szakemberek kis csoportjai szürcsölgették teájukat, kávéjukat és gyümölcsleveiket, miközben egyet-egyet haraptak az ízletesebbeknél ízletesebb reggeli süteményekből. Én is készítettem magamnak egy frissítő zöld teát, majd néhány szelet püspökkenyér társaságában helyet kerestem magamnak az előadó teremben.

    Már az első előadás előtt elkezdődött a kapcsolatépítés, amely olyan sikeresnek bizonyult, hogy hamarosan sms-ben kellett megkérnem irodavezetőnket, hogy hozzon utánam egy doboz névjegyet, mert az a húsz darab amit vittem, elfogyott.

    A kitűnő előadások miatt legalább annyira érdemes volt jelen lenni, mint a kapcsolatépítésért.

    A konferenciát dr. Beszédes Árpád nyitotta meg a Hungarian Testing Board részéről, aki hangsúlyozta, hogy céljuknak tartják, hogy a tesztelést, mint szakmát elismertebbé tegyék, azáltal is, hogy népszerűsítik. Szeretnék bemutatni, hogy milyen képzések, kurzusok, egyetemi tantárgyak léteznek szoftvertesztelés témakörében. Nem utolsó sorban pedig tesztelési eszközökkel és esettanulmányokkal is találkozhatunk az előadások során.

    Ezt követően dr. Kovács Attila beszélt arról, hogy nagyon fontos, hogy az alkalmazások üzletszerű használata előtt megtaláljuk a hibákat, vagyis méréseken alapuló felelősségteljes kijelentéseket kell tenni a minőségről. Az előadó hangsúlyozta, hogy egy tesztelő biztos szakmai tudással kell, hogy rendelkezzen, melynek alapja lehet a magas szintű képzés és az élethosszig tartó tanulás. Fontosnak tartotta, hogy a piacon megjelenjenek a szakmai tudást mérő bizonyítványok és a platform és vállalat független szabványok, továbbá kialakuljon a nemzetközi szakmai nyelvezet. Utalt az ISTQB (The International Software Testing Qualifications Board) működésére, amely egy non-profit világszervezet és foglakozik a szoftvertesztelés oktatásával, vizsgáztatással, sőt 2011-től még egy karrierportált is létesítenek, ahol segítik az álláskereső tesztelőket, illetve azokat a vállalatokat, akiknek szükségük van rájuk.

    A szoftvertesztelők képzésének, illetve bizonyítványainak több szintje van, kezdve a Foundation Level nevű szinttel, a Test Manager-en át, egészen a Test Analyst-ig, illetve a legfelső szintig, amely a Technical Test Analyst. A képzés a felmérések szerint bőven megtérül, hiszen javul a projektek eredményessége, kevesebb külső segítségre lesz szükség és kevesebb rendszer leállás lesz az eredmény.

    Egy Certified Tester képzésen általában a következő témákban szereznek ismereteket a tanulók: tesztelési alapelvek; a tesztelés emberi oldala; tesztelés és életciklus; statikus és dinamikus tesztelés; tesztek tervezése; teszteszközök; incidensmenedzsment; minőségmenedzsment.

    Komoly hangsúlyt a tesztelésre leginkább az Egyesült Királyságban, Németországban és Indiában helyeznek. Magyarország a középmezőnyben van, tehát még van mit fejlődnünk ezen a téren is.

    Beszédes Árpád részletesebben szólt a szoftvertesztelés oktatásáról Magyarországon. Szerinte még mindig úgy tekintenek a tesztelő szakemberekre, mint "olcsó betanított munkaerőre". Az a megközelítés is hibás, hogy "aki nem jó fejlesztőnek, jó lesz majd tesztelőnek", hiszen egy jó tesztelőnek mindenekelőtt nagyon jó programozónak is kell lennie. Hozzátette, hogy valójában nem csak a tesztelő tesztel, hanem a fejlesztők, a programozók, a felhasználók, a vezetők és a rendszerszervezők is.

    A szoftvertesztelő szakma az előadó szerint nem elég megbecsült és nagyon szomorú, hogy ezekről a szakemberekről úgy emlékeznek, meg, hogy "csak egy tesztelő". Mások pedig egyenesen destruktív egyedeknek tartják őket, erősítve azt a tévképzetet, hogy "a tesztelő rombol", holott a tesztelő csupán megpróbál hibákat találni.

    Árpád szerint a tesztelés különleges lélektannal rendelkezik és sokan nem értik, hogy a közös cél valójában a szoftverminőség javítása, melynek során a problémákat együtt kell megtalálni a fejlesztőkkel, a projektvezetőkkel, a menedzsmenttel, a felhasználókkal és a tesztelés minden érintettjével. Azt is érdemes tisztázni, hogy a tesztelő dolga nem a hiba kijavítása, hanem az, hogy rámutasson a hibára, (bár megjegyzem, hogy az sem hátrány, ha tud ötletek adni a javításra).

    A HTB előadója szerit vegyes azoknak az előképzettsége, akik ma teszteléssel foglalkoznak. Igaz, hogy léteznek lelkes kezdők és guruk egyaránt, de kevés a rendelkezése álló minőségi képzés, mivel az egyetemek főleg programozókat (szerintem gyenge kódereket) képeznek, a speciális képzések pedig drágák. Tehát különbséget kell tenni a betanított tesztelők és a képzett tesztelők között.

    Sajnos szoftvertesztelői szakirány egyik egyetemen sincs, de vannak olyan intézmények, mint például a Szegedi Tudományegyetem, ahol igyekeznek a tesztelés oktatására komolyabb hangsúlyt fektetni. Amíg pedig nincs ilyen szakirány, marad az önképzés, amelyet különálló kurzusok és speciális képzések keretein belül tehetünk meg. A komplex programoknak nagy jövőjük van, hiszen ezek felölelik a requirements engineering, a tesztelés és a projektmenedzsment témakörét is.

    Sajnos OKJ képzés sincs tesztelés területén, pedig ebben szintén óriási lehetőségek lennének, főleg ha látjuk, hogy milyen piaci lehetőségeket rejt a tesztelő szakemberek iránti igény. Egyelőre tehát maradnak az olyan különleges kezdeményezések, mint a TITAN program, a céges képzések, a könyvek, a folyóiratok, a konferenciák és a kiállítások.

    Ambrúzs Sándor hangsúlyozta az akkreditált képzésekről szóló előadásában, hogy "a tesztelés ugyanannyi ideig kellene, hogy tartson, mint maga a fejlesztés" és hozzátette, hogy nagyon örül annak, hogy a képzéseiken egyre szebb számban jelennek meg olyanok is aki, nem foglalkoznak közvetlenül a teszteléssel, de szeretnék érteni annak célját és teljes folyamatát.

    A kávé- és ebédszünetben folytattam a kapcsolatépítést, immáron egy doboznyi névjegykártyával felvértezve. Nagyon jó hangulatban folyt a diskurzus, talán egy kicsit hangosak is voltunk. Egyik tesztelő szakember elmesélte, hogy a minap a környékükön elment a villany, de mindhárom lépcsőház műszakilag másképpen reagált a történtekre, az emberekről nem is beszélve. A házakban csak villanytűzhely van, tehát nem lehetett ebédet főzni. Az volt a poén, hogy mire az egyik nagymama megrendelte a kínai menüt, addigra vissza is jött az áram. Jómagam az elektronikus fékrendszerek vezérlőegységeinek gyártásközi tesztelése és CAN-es kommunikációjának vizsgálata során szerezett tapasztalataimról beszéltem új barátaimnak. Megbeszéltük, hogy mennyire jobb volt a tisztán mechanikus alapokon működő járművek világa, hiszen azt egy ügyesebb autós otthon maga is meg tudta javítani, míg manapság ha "bedöglik" az elektronika, csak a szerviz segíthet rajtunk. De mi van, ha mindez a sivatagban történik velünk, ahol "csak egyszer lehet hibázni, de az végzetes", ahogy ezt Almásy László példáján már megtanulhattuk?

    A konferencián voltak még előadások tesztelési eszközökről, alkalmazás életciklus menedzsmentről és láthattunk komoly esettanulmányokat is, amelyeket most nem részletezek.

    Az esemény egyik legérdekesebb része a kerekasztal-beszélgetés volt, ahol a jelenlévők közül bárki kérdezhetett az előadásokkal és a szakmával kapcsolatban.

    Egyik legérdekesebb kérdés az volt, hogy a válság hatására csökkent-e a tesztelési munkák száma és ez milyen hatással volt a személyi állományra? A válaszokból megtudhattuk, hogy bizony volt, ahol ezen akartak spórolni, de általános megállapításként mondhatjuk, hogy a szoftverfejlesztő cégek ügyfelei inkább a minőségre helyezték a hangsúlyt, ezért az alapos tesztelés is felértékelődött, mivel sokkal nagyobb veszteség lett volna számukra rosszul működő alkalmazásokat piacra dobni, hiszen emiatt ügyfeleket veszíthettek volna. A tesztelési projektek számát az is növelte a válság alatt, hogy az ügyfelek a pénzükért sokkal több lehetőséget, funkciót, ha tetszik feature-t kértek a készülő alkalmazásokba. Tehát a tesztelési munkák száma folyamatosan növekedett és jelenleg is rendkívül nagy a kereslet a képzett szoftvertesztelők iránt.

    Ez a megállapítás arra sarkallt, hogy én is felszólaljak és bemutatkozásomat követően megkérdezzem, hogy mégis mekkora a tesztelők iránti kereslet, vagyis szám szerint hány szoftvertesztelő hiányzik a magyar munkaerő piacról?

    Erre a kérdésre kissé zavarba jöttek az előadók, de aztán szépen összeadták a számokat és kijött, hogy nagyjából 500 szoftvertesztelőt tudnának felszívni ma az informatikai fejlesztésekkel foglakozó cégek Magyarországon.

    Ez úgy vélem egy tekintélyes szám, amely alapján a szoftvertesztelés, mint szakma, valóban komolyabb odafigyelést igényel. Ahol ennyi szakemberre van szükség, ott valóban érdemes lenne mélyebb képzéseket indítani elérhető áron. Ma tényleg nehéz ezen a területen jó szakembereket találni, és hallottam olyan munkaerő-közvetítő cégről, aki QA és tesztelői keresést nem is válla, mert az számára eleve vesztes csata.

    Én, mint specialistákat felkutató fejvadász, azonban több ilyen és hasonló profillal rendelkező szakembert találtam ügyfeleimnek a közelmúltban, de mivel ez egy nehéz terület, valóban túlmutat a tömegtoborzás és a munkaerő-közvetítés keretien. Az ilyen szakemberek megkeresését olyan tanácsadóra kell bízni, aki maguk is jól érti a témát, csakis ez hozza meg a sikert.

    Az ilyen és ehhez hasonló szakmai konferenciák rendkívül hasznosak, hiszen a magas színvonalú szakmai előadások mellett rengeteg lehetőség nyílik kapcsolatépítésre. Attól viszont óva intek mindenkit, hogy szakmai alapokat és tapasztalatot nélkülözve jelenjen meg az ilyen rendezvényeken, mert az olyan embereket kinézik, akik nem tudnak az adott témához érdemben hozzászólni, hanem csak azért mennek, hogy önös üzleti érdekeiket képviseljék.

    Forrás: Spiller László IT Fejvadász Blogja
    Mutasd a teljes hozzászólást!
abcd