Absztrakciós szintek

Minnel magasabb szinten irod annal jobb a forditonak.
Memoriat hardver makrokat hasznalva tudsz csinalni, szinte minden fpga-ban van disztributed ram.



Ez igy nem tul jo megoldas.
FPGA/Asic -nal celszeru clk-hoz sinkronizalni mindent.
Vagyis regisztert hasznalj ahol tudsz.

Ha asic vonalon gondolkozol akkor erdemes atterni verilogra (szerintem amugy is), ja es ha van szazmillad az is jol jon.

Nekem sincs nálad sokkal nagyobb tapasztalatom, de tudtommal az FPGA-ban van beépített adder is, de ha még sincs, akkor is kár lenne egy kódot összegányolni logikai kapukkal megoldott összeadással, mert a fordító gond nélkül kezeli az összeadást.
Tehát kár lenne (meg lehetetlen) kapu-szintről felépíteni egy bonyolult rendszert.

Ami meg a memóriát illeti: Én egy egyszerű tömbbel oldottam meg. A netes példakódokat elnézve mások is.

De majd jönnek a profik. Máskor, ha a címbe beírod a VHDL vagy FPGA-szót, azzal előbb ide tudod őket csalogatni. Nem túl találó a címed.

Kicsit hülye a cím; VHDL-ben programozgatok és fpga-ra leszen majd valamikor. Érdekelne a véleményetek, hogy milyen szinten érdemes progolni. Értem, hogy most meg akarok csinálni egy egyenletet; elég, ha egy processzen belül beírom, hogy pl. kimenet <= (a + b + c *D) vagy külön rakjak bele kapukat, mármint csináljam meg az összeadást, a szorzást és kötögessem egy csomó szignállal össze, ha pl 8 bites értékekkel dolgozom, vagy használjak valamilyen regisztert..
Szóval melyik a jobb? simán a+b+c*D (ez csak pl) vagy pedig kapukat gyártogatni?

szerintem egy fpga-nál felesleges kapu, hiszen nem ASIC-ra csinálom, hogy tök jó legyen, hanem ezt a fordítónak meg kell tudnia csinálni...

illetve késöbb lenne egy olyan kérdésem is, hogy memoriát is hasonlóan csináljak, vagy elég egy változó?