A szerzői jogbitorlás fogalma, fajai

A szerzőt a művéhez kapcsoló érdekek védelmét abszolút szerkezetű jogviszony biztosítja, tehát mindenki köteles attól tartózkodni, hogy bármi olyat tegyen, ami a szerzőt megillető jogosultságok szabad gyakorlását befolyásolná, azt zavarná. E negatív tartalmú - tulajdonképpeni non facere jellegű - kötelezettség megszegését nevezi a magyar szerzői jogi terminológia a szerzői jog bitorlásának, szerzői jogbitorlásnak. A szerzői jogsértés körébe tartozik minden olyan tevékenység, aktív és passzív formában egyaránt, amely a szerző jogát megsérti. Az abszolút szerkezetű jogviszony, az erga omnes hatályú nem tevési kötelezettség a szerző jogának megsértése, a kötelezettség megszegése után relatív jellegű - kétalanyú - jogviszonnyá válik a szerző és a jogsértő személy vonatkozásában. A jogsértő személynek polgári és (adott esetben) büntetőjogi felelősségét is keletkezteti, azaz nemcsak a szerző-sértettel szemben felel, hanem az állam is élhet a szerzői jogok súlyos megsértése esetén saját büntetőjogi felelősségrevonási igényének érvényesítésével. A jogsértéseket - a jogkövetkezmények szempontjából - csoportosíthatjuk annak alapján, hogy pusztán a jog megsértéséből, vagy annak felróható elkövetéséről van-e szó, másrészről annak alapján, hogy melyek azok a szerzőt megillető jogosultságok, melyeket a konkrét magatartás sért.

A személyhez fűződő jogosultságok megsértése jelenik meg a szerzői minőség feltüntetésének elmulasztása, a hozzájárulás nélküli nyilvánosságra hozatal, a mű lényegét torzító felhasználás, valamint a plágium, a szerzői minőség "elorzása", amikor valaki jogtalanul saját személyét tünteti fel a mű szerzőjeként. A gyakorlatban azonban a vagyoni jogosultságok megsértésével találkozhatunk leginkább. A magyar szerzői jogi törvény abból indul ki, hogy a szerző engedélye szükséges elvileg a mű minden fajta felhasználásához. A törvény a szabad felhasználás eseteit kivételes jelleggel és kimerítő módon rögzíti. Ehhez képest jogsértést valósít meg minden olyan felhasználás, amelyhez a szerző nem járult hozzá, és a hozzájárulás alóli mentesség nem tartozik a jogszabály által megjelölt kivételek körébe. Jogsértésnek minősül az az eset is, ha a felhasználásra jogosult személy - akár a szerzővel kötött megállapodás, akár jogszabályi rendelkezés alapján vált is felhasználóvá - túllépi jogosultságának határait. E körbe tartoznak többek között a szolgálati műveknek a munkáltató működési körébe nem vonható célra történő felhasználásai, a felhasználói szerződésben rögzített feltételektől eltérő (nagyobb példányszám, idegen nyelvű kiadás stb.) felhasználásának esetei. A számítógépi programalkotások vonatkozásában, a gyakorlatban a fejlesztőt (szerzőt) ért vagyoni jellegű hátrányok bírnak nagyobb jelentősséggel, melyek mindazonáltal - a dolog természetéből fakadóan - szorosan kapcsolódnak a szerző személyi jogainak sérelméhez.

A szerzői jog megsértésének polgári jogi jogkövetkezményei

A szerzői jogok megsértése esetén a szerző védelmében objektív és szubjektív alapú jogkövetkezmények alkalmazhatók [Szjt. XIII. Fejezet]. A szerzői jogi törvényben szabályozott szankciókon túl, jogsértés esetén a Ptk-ban szabályozott, és elsősorban a személyiség védelmét szolgáló jogkövetkezmények is alkalmazhatók.

Az objektív alapú szankciók pusztán a jogsértés tényére alapítva érvényesíthetők, tekintet nélkül arra, hogy a jogsértő személy magatartása jó- vagy rosszhiszemű, gondos vagy gondatlan volt-e. E jogkövetkezmények csoportja elsősorban a szerző személyhez fűződő jogosultságainak védelmére hivatottak , de a vagyoni jogosultságok oltalmában is jelentős szerepet töltenek be. Szubjektív alapú szankcióról a szerzői jogsértés esetén akkor beszélünk, ha a jogsértő magatartás felróható, vétkes.

A szerzői jogsértés objektív alapú szankciói

A szerző jogainak megsértése esetére az Szjt. 94. § (1) bekezdése ötféle polgári jogi igény érvényesítését biztosítja. Ezek alapvetően a szerző személyéhez fűződő jogainak megsértését szankcionálják, és elsősorban erkölcsi jellegű elégtételt szolgáltatnak, ami nem zárja ki, hogy amennyiben a személyhez fűződő jogsértés anyagi konzekvenciákkal is járt, a szerző vagyoni igénnyel is fellépjen. Ezek a polgári jogi igények függetlenek attól, hogy a jogsértés felróható-e az elkövetőnek. A sértettnek csak azt kell a perindításkor valószínűsítenie, majd a per során bizonyítania, hogy a jogsértő cselekmény vagy mulasztás megtörtént, az valóban a szerző valamely szerzői jogának megsértését jelenti, s hogy a jogsértést az alperes követte el. A bíróság annak vizsgálatára nem térhet ki, még az alperes kifejezett kívánsága esetén sem, hogy volt-e szándékosság vagy gondatlanság az elkövető részéről.

A törvény által biztosított többféle szankció közül a jogsértés során előállott helyzetet figyelembe véve kell a szerzőnek kiválasztani a megfelelőt. Az igényeket kumuláltan is elő lehet a perben terjeszteni.

A szerző jogosult jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását követelni. A többi szankció alkalmazásának is előfeltétele, hogy a bíróság megállapítsa, hogy jogsértés történt-e. Amennyiben a szerző ezen igénye mellett nem érvényesít másikat, megelégszik a jogsértés bírói megállapításával, további elégtételt sem erkölcsi, sem anyagi téren nem igényel. Ez a szankció általában elégséges is a szerző presztízsének helyreállítására.

Jogosult a szerző követelni a jogsértő magatartás abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől. Ennek az igénynek akkor van jelentősége, ha a jogsértés folyamatos vagy ismétlődő jellegű. Ilyen lehet egy jogsértéssel kiadott mű terjesztésének leállítása. De nem elegendő a jogsértés abbahagyására való kötelezés, hanem a további jogsértéstől is el kell tiltani az elkövetőt. Látnivaló, hogy az ilyen szankció alkalmazásának már jelentős vagyoni következményei lehetnek a jogsértő személy tekintetében.

Követelheti továbbá a szerző, hogy a jogsértő - nyilatkozattal vagy más megfelelő módon - adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről és költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak. Elsőrendű érdeke a szerzőnek, hogy az a társadalmi közeg is tudomást szerezzen az őt ért sérelemről, amelynek érdeklődési körébe tartozik a sérelem tárgyát képező műalkotás. A közvéleménynek ez a tájékoztatása a szerzői mű műfajától és a jogsérelem jellegétől függően igen változatos módon történhet, a bírói ítélet egyszerű kihirdetésétől kezdve a legszélesebb nyilvánosságot biztosító telekommunikációs médiumok útján való elégtételig. A bíróság az ilyen ügyekben általában megállapítja az elégtételnek minősülő nyilatkozat szövegét és a nyilvánosság elé bocsátás módját. A szövegezésnek nem csak a jogsértés megtörténtének elismerését, de sajnálkozást, bocsánatkérést kell tartalmaznia .

Követelheti a szerző, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében részt vevőkről, a jogsértő felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról. Ez a rendelkezés nem szankciót tartalmaz, hanem a sérelmet szenvedett szerző részére a perbeli bizonyítást könnyíti meg, azzal, hogy az alperestől adatszolgáltatást követelhet.

A szerzőt jogsértés estén megilleti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítése. E jogszabályi rendelkezés minimumát a jogszerű felhasználás esetén járó díjazás képezi.

Felléphet végül a szerző azzal az igénnyel, hogy kéri a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a kizárólag vagy elsősorban a jogsértéshez használt eszköz és anyag, valamint a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetve jogsértő mivoltától megfosztását.

A szerzői jog megsértésének szubjektív alapú szankciói

Amennyiben a jogsértő magatartás felróható a szerző - az objektív alapú szankciók érvényesítésével párhuzamosan - kártérítést is követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. A kártérítés általános szabályait a Ptk. XXIX. fejezetet tartalmazza. A 339. § (1) bekezdése szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. A bíróság tehát vizsgálja a felróhatóságot, és ha a jogsértő alperest sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli, kártérítés kiszabásának nincs helye. A bizonyítási kötelezettség a jogsértőt terheli.

A Ptk. úgy rendelkezik, hogy a kártérítés a károsult vagyoni és nem vagyoni kárára egyaránt kiterjed és a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést (ún. damnum emergens) és az elmaradt vagyoni előnyt (ún. lucrum cessans), továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges [Ptk. 355. § (1) és (4) bek.].

Kártérítésre alap az is, ha a szerző személyhez fűződő jogait megsértik. A nem vagyoni kár megtérítése viszonylag új jogintézmény a szerzői jog, és a számítógépi programalkotások vonatkozásában. A BH1993. 226. számú döntés is csupán a kártérítési igény elbírálásának szempontjait határozza meg. Általánosságban kimondható, hogy nem vagyoni kár megtérítése iránti igény érvényesítésére általában akkor kerülhet sor, ha a szerző személyhez fűződő jogának megsértése nem okoz közvetlenül anyagi kárt, az anyagi jellegű következmények csak később, és általában hosszabb távon jelentkeznek.

A szerzői jogi perek

A szerzői jog megsértésével összefüggő jogkövetkezmények megállapítása és alkalmazása a bíróság feladata. A szerzőnek joga az őt ért jogsérelem esetén bírósághoz fordulnia, követelnie a jogsértés megállapítását, és az alkalmazható egyéb szankciók alkalmazását a jogsértő személlyel szemben. A szerző által az őt ért jogsérelem tárgyában indult bíróság előtti eljárást nevezzük szerzői jogi pernek. A szerzői jogi perek fogalmát, az ilyenkénti minősítés megállapítását vagy mellőzését indokoló tényeket a Legfelsőbb Bíróság PK 286. számú állásfoglalása részletesen taglalja. Eszerint a szerzői alkotás (mű) létrehozásával, felhasználásával, hasznosításával és a szerzői jogok védelmével kapcsolatos jogviszonyból eredő perek tartoznak e fogalomba. A polgári perrendtartás 23.§. (1) bekezdésének c) pontja értelmében a szerzői jogi perek a megyei bíróságok hatáskörébe tartoznak. A szerzői jogi perekben a felperest terhelő bizonyítási kötelezettség az átlagosnál nehezebb: a szerzői művek, a szoftver pedig különösen, könnyen hozzáférhetők a felhasználók számára, és az azonosításuk is nehezebb. A szerzői jog sérelme, illetve ennek megállapítására irányuló jogvitában a szoftver fejlesztőjének elsősorban azt kell bizonyítania, hogy az ő személye a szerzői jog jogosultja. E körben bizonyítandó az, hogy ki írta a kérdéses programot, a programot hol és mikor hozták először nyilvánosságra. Amennyiben szolgálati viszony keretében létrehozott program-alkotás áll a jogvita középpontjában a bizonyítandó tények körébe tartozik, hogy a fejlesztő kinek, avagy mely cég alkalmazásában állt a szoftver keletkezésének időpontjában.

A bizonyítás ilyetén nehézségei végett az Szjt az általánosnál enyhébb feltételeket szab az ideiglenes intézkedés elrendelésének a piacon egyre kiszolgáltatottabbá váló szerzői jogi jogosultak és jóhiszemű felhasználók érdekében. Az ún. TRIPS-egyezmény, amely a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozza, és amelyet hazánk is ratifikált a 72/1994. (XII. 24.) OGY határozattal, nagy súlyt helyez a hatékony, gyors eljárások szükségességére. A jogérvényesítéssel összefüggő eljárási követelmények közül különösen fontosak azok, amelyek a polgári eljárásban alkalmazható ideiglenes intézkedésekre [Szjt. 94. § (3)-(7). bek.] vonatkoznak. A polgári peres eljárásban elrendelhető ideiglenes intézkedések feltételeit a Polgári perrendtartás tartalmazza. Az 1952. évi III. törvény 156. § (1) bekezdése szerint az ideiglenes intézkedés elrendelésére akkor kerülhet sor, ha az közvetlenül fenyegető kár elhárítása vagy a jogvitásra okot adó állapot változatlan fenntartása, illetve a kérelmező külön méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében szükséges, és az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket. Fontos szabály továbbá, hogy a szerzői jog megsértésével kapcsolatos perben a bíróság ideiglenes intézkedéseként is csak a szerzői jogról szóló törvényben szabályozott jogkövetkezményeket alkalmazhatja. A bíróság ugyanis nem rendelhet el olyan teljesítést, amelynek követelésére a fél az anyagi jogi szabályok szerint nem jogosult (BH1991. 155.). Az Szjt. pontos és részletes szabályokat tartalmaz ideiglenes intézkedésekkel kapcsolatban.

A szerzői jog megsértése miatt indított perekben az ideiglenes intézkedést a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelméhez szükségesnek kell tekinteni, ha a kérelmező igazolja, hogy a mű szerzői jogi védelem alatt áll, valamint, hogy ő a szerző, a szerző jogutóda vagy a mű olyan felhasználója, illetve a szerzői jogok közös kezelését végző olyan szervezet, amely jogosult saját nevében fellépni a jogsértéssel szemben. Ez a törvényi megfogalmazás megfosztja az eljáró bíróságot mérlegelési jogától, és gyakorlatilag minden szerzői jogsértés miatt indult perben biztosítja a jogosult részére az ideiglenes intézkedés igénybevételének lehetőségét. E rendelkezések alkalmazhatóságához objektív és szubjektív határidők járulnak, melyek elteltével az intézkedés nem rendelhető el. A szubjektív jellegű határidő hatvan nap, amely attól az időponttól számítódik, amikor a kérelmező a jogsértésről és a jogsértő személy kilétéről tudomást szerzett. Az objektív határidő a jogsértés megkezdésétől eltelt hat hónap, amelynek eltelte után a kérelmező akkor sem kérhet ideiglenes intézkedést, ha a jogsértésről, vagy a jogsértést elkövető személy kilétéről csak később szerzett tudomást.

A Pp. 156. § (3) bekezdése a bíróságot az ideiglenes intézkedés elrendelése tárgyában soron kívüli határozathozatalra kötelezi, az Szjt. e szabálya ezt a soronkívüliséget 15 napos határidőben pontosítja.

Ha a szerzői jog megsértése miatt indított perben az egyik fél tényállításait már elvárható mértékben valószínűsítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására, valamint a szemle lehetővé tételére. Az idézett törvényi rendelkezés a szerzői perek hagyományos bizonyítási nehézségeit próbálja megszelídíteni e szabály alkalmazásával.

A szerzői jog megsértése miatt indított perekben a bíróság az előzetes bizonyítás elrendelését biztosítékadáshoz kötheti.

Nemcsak a szerzőnek van lehetősége a bíróság előtti jogérvényesítésre, hanem egyes esetekben a jogszerű - általában kizárólagos - felhasználónak is. A gyakorlat is elismeri a felhasználó saját nevében való fellépési lehetőségét, különösen a privilegizált felhasználói helyzetben lévő munkáltatónál (BH1995. 396). A jogszabály rendelkezései és a gyakorlat figyelembe veszik mind a szerzők, mind a felhasználók jogsértésekkel szemben történő gyors és hatékony fellépéséhez fűződő alapvető érdekét.

Büntetőjogi jogkövetkezmények

A szoftverek védelmére vonatkozó hazai szabályozás egyik, sőt talán leggyengébb, pontja a büntetőjogi szankciók kidolgozatlansága. A szerző, a fejlesztő, a jogtulajdonos rendelkezésére álló polgári jogi szankcióknak túlságosan elrettentő hatásuk nincsen. Aki nem veszi meg az adott programot, hanem illegálisan másolja és használja, nemcsak azzal okoz hátrányt, hogy nem fizeti meg a normál licence-díjat, hanem a piac további bővítését is akadályozza. A jogsértő a normál licencdíjnál alig fizet valamivel többet, feltéve, hogy cselekménye a sértett tudomására jut, és él az Szjt. által biztosított jogi fellépési lehetőségek valamelyikével. Amennyiben a jogsértés ténye homályban marad, még érdemesnek is tűnik elkövetni, hiszen - az illegális felhasználók így gondolkodnak -"...ha nem jönnek rá, az tiszta haszon".

A szerzői jogsértés legsúlyosabb eseteit a törvény bitorlásként [Btk.329.§] bűntetté minősíti és három évig

terjedő szabadságvesztés büntetéssel fenyegeti. A cselekményt az követi el, aki "más szellemi alkotását, találmányát, újítását vagy ipari mintáját sajátjaként tünteti fel és ezzel a jogosultnak vagyoni hátrányt okoz" [Btk. 329.§ 1. fordulata], illetve aki "gazdálkodó szervezetnél betöltött munkakörével visszaélve más szellemi alkotásának, találmányának, újításának vagy ipari mintájának hasznosítását vagy érvényesítését attól teszi függővé, hogy annak díjából, illetve az abból származó haszonból vagy nyereségből részesítsék" [Btk. 329.§ 2. fordulata].

A bűncselekmény tárgya kettős. Egyrészt a sértett vagyoni jogai, másrészt szellemi alkotáshoz, illetve annak érvényesítéséhez való személyiségi jog. A cselekményt csak szándékosan lehet elkövetni.

Az első fordulatban írt elkövetési magatartás - megtévesztő jellege folytán - a csaláshoz hasonlít. A vagyoni hátrány bekövetkeztével válik befejezetté. A vagyoni hátrány bekövetkezése nélkül, amely az elmaradt hasznot is magába foglalja, csak kísérlet. A bűncselekmény elkövetése folytán előállott vagyoni hátrány nagysága közömbös a minősítés szempontjából, annak csak a büntetés kiszabásánál van jelentőssége. A bitorlás eredmény-bűncselekmény, eredménye az elkövetési magatartással okozati összefüggésben lévő vagyoni hátrány, mely tényleges kár és elmaradt vagyoni előny lehet. A második fordulat tulajdonképpeni munkakörrel visszaélés, immateriális bűncselekmény, amely az elkövetési magatartással befejezett, kísérlete fogalmilag kizárt. A követelés eredményessége a törvényi tényállás keretén kívül esik.

A bitorlás első fordulatának tettese bárki lehet, az alkotás jogosultjának kivételével. A második fordulat tettese speciális alany, olyan személy, akinek a gazdálkodó szervezetnél betöltött munkakörénél fogva kötelezettségei közé tartozik a szellemi alkotásokkal kapcsolatos érdemi tevékenység.

A bűncselekmény elkövetése érdekében megvalósított magán- és közokirat-hamisítással halmazatban állhat.

A másik szerzői jogi bűncselekmény a szerzői és szomszédos jogok megsértése [Btk. 329/A.§.]. A tényállást, mely az alapesetben vétségként minősül, az valósítja meg, aki "irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás szerzőjének művén, előadóművésznek előadói teljesítményén, hangfelvétel előállítójának hangfelvételén, rádiónak vagy televíziónak a műsorán fennálló jog megsértésével vagyoni hátrányt okoz" [Btk.329/A.§. (1). bek.]. Az elkövető két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

A szerzői és szomszédos jogok megsértése bűncselekményének jogi tárgya a szerzőnek művén fennálló vagyoni jogainak sérthetetlensége.

Elkövetési tárgy a teljesítményt megtestesítő dolog. A bűncselekmény sértettje, akinek jogát a cselekmény közvetlenül sérti. A szerzői jog törvényes átruházásával az új jogosult válik sértetté.

A szerzői és szomszédos jogok megsértésének elkövetési magatartása a szerzői jogok, elsősorban a vagyoni jogok megsértése. Nem sérti e jogokat a szabad felhasználás törvényi lehetősége.

A bűncselekmény eredménye vagyoni hátrány, amely a jogsértő magatartással okozati összefüggésben következik be. A kizárólag személyhez fűződő jogokat sértő magatartás nem tényállásszerű. A szerzői és szomszédos jogok szándékos és gondatlan magatartással egyaránt elkövethetők. "Aki a szerzői és szomszédos jogok megsértését gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő" [Btk.329/A.§ (4). bek.]

Motívumot és célzatot a törvényhozó nem értékelt. Eredmény-bűncselekmény, befejezetté válik a vagyoni hátrány létrejöttével. Kísérlet esetében vizsgálni kell, hogy az elkövető milyen nagyságú vagyoni hátrányt szándékozott jogsértő magatartásával okozni.

A jogalkotó szándéka szerint súlyosabban - bűntettként - minősül a cselekmény, ha a szerzői és szomszédos jogok megsértését jelentős vagyoni hátrányt okozva, vagy üzletszerűen követik el. A büntetés ebben az esetben három évig terjedő szabadságvesztés.

A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a szerzői és szomszédos jogok megsértését különösen nagy vagyoni hátrányt okozva követik el.

A szerzői és szomszédos jogok megsértését a bitorlástól az határolja el, hogy az előbbinél az elkövető vagyoni hátrány okozásával a művet engedély nélkül használja fel, addig az utóbbinál azt sajátjaként tünteti fel, így egymással halmazatban állhatnak a cselekmények.

A szerzői jog megsértésével kapcsolatos - felderített - bűncselekmények előfordulását szemlélteti az alábbi táblázat :

Arra vonatkozóan, hogy a számítógépi programalkotásokra elkövetett bűncselekmények hány százalékát teszik ki a fenti táblázatban szereplő cselekményeknek, nincsenek rendelkezésre álló adatok. Túlzás nélkül állítható azonban, hogy - lévén az illegális felhasználás a szoftvertermékek viszonylatában az összbűncselekmények nagy százalékát teszi ki - az elkövetői magatartások látenciája okán az illegális szoftver használat, terjesztés a táblázatban szereplő adatoknak a valóságban a többszöröse lehet.

Egyes eljárási kérdések

Annak tisztázásakor valamely eljárásban, hogy a jogellenesen használt szoftvernek a felhasználó valóban illegálisan volt-e birtokában az esetek túlnyomó részében, gyakorlati és célszerűségi szempontokból , a számítógépet a hozzátartozó adathordozókkal (floppy, CD, winchester) egyetemben le kell foglalni. A számítógépnek és valamennyi adathordozónak a lefoglalása az eljárás kezdeti szakaszában azért praktikus, mert akkor még nem tudható, mely programok jogtiszták és melyek nem. A computer és az adathordozók a szakértői bizonyítást követően adhatók vissza, miután azokról a jogellenesen használt szoftvert törölték. A Btk. 329/A §. (5) bekezdése szerint azt a dolgot, melyre a bűncselekményt elkövették el kell kobozni. A számítógépet, mint a jogsértéshez felhasznált eszközt nem lehet elkobozni, mivel a program másolása, futtatása a gép használatának periférikus részét képezi, és nem tekinthető az elkövetés kötelező elkobzást maga után vonó eszközének. Azokat a gépen kívüli adathordozó eszközöket, amelyekről adat nem törölhető (pl. CD lemez) az eljáró hatóságnak el kell koboznia. A törölt adatokról, illetve a lefoglalt számítógép kiadásáról jegyzőkönyvet kell felvennie a hatóságoknak. Nagyobb mennyiségű számítógépet tartalmazó hálózat vizsgálása esetén a lefoglalásától, technikai nehézségek miatt, el lehet tekinteni, de a szakértői bizonyítást a helyszínen, jegyzőkönyv felvétele mellett, kell megtartani.

Az illegális program felmérése akként történik, hogy kilistáztatják a gépen és az egyéb adathordozókon található "exe", "com" és "bat" (programindító) kiterjesztésű állományokat, majd rajtuk keresztül megállapítják milyen szoftver van telepítve a vizsgált felhasználónál. Ezt követi az adott programhoz tartozó számla, a felhasználói szerződés, az azt igazoló CoA (Certificate of Authenticity), vagy az újabb programoknál egyedi, számozott jel, hologram vizsgálata. Amennyiben a felhasználó nem tudja ezek

valamelyikével igazolni felhasználói jogosultságát, nagy a valószínűsége, hogy illegálisan használja a kérdéses szoftvert.