A magyar szerzői jog főbb szabályai

Hazai jogunk első átfogó jellegű szerzői jogi kodifikációja még 1884 -ben történt - 1884. évi XVI. tc -, amely hatályban volt az 1969. évi III. tv. 1970. január 1 -i hatálybalépéséig. A szerzői jog tárgyában kapcsolódó jogforrások voltak: tv., a törvény végrehajtására kiadott 9/1969. (XII. 29) MM sz. rendelet; az egyes felhasználási szerződésfajtákra (kiadói, megfilmesítési etc.) vonatkozó miniszteri rendeletek. E szerzői jogi tárgyú szabályozást váltotta fel 1999. szeptember 1-i hatállyal az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról. E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban született, eleget téve hazánk jogharmonizációs kötelezettségének a szerzői jog tárgyában. Az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz: a Tanács 91/250/EGK irányelve a számítógépi programok jogi védelméről; a Tanács 92/100/EGK irányelve a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó bizonyos jogokról; a Tanács 93/98/EGK irányelve a szerzői jog és bizonyos kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról; valamint az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve az adatbázisok jogi védelméről.

Magyarország 1922-ben csatlakozott a Berni Unióhoz, a párizsi okmány szerinti szöveget az 1975. évi 4. tvr. hirdette ki. Ugyancsak tagja az Egyetemes Szerzői Jogi Egyezménynek, melynek szövegét kihirdette az 1975. évi 3. tvr. Tagjai vagyunk az 1931. évi XXXI. tc.-kel kihirdetett Montevideói Szerződésnek, és a már említett, Szellemi Tulajdon Világszervezetéről szóló 1967. évi stockholmi egyezménynek is. A felsoroltak csak a legjelentősebb hazai jogszabályok és nemzetköz egyezmények a teljességre törekvés igénye nélkül.

A magyar szerzői jog általános jellemzői

A magyar civilisztikai tudomány a szellemi alkotások jogát, melynek egyik részterülete a szerzői jog - a másik az iparjogvédelem - a polgári jog területébe sorolja, azzal a megkötéssel, hogy viszonylagos önállóságot élvező, sajátos területe. E jogterületnek a jogviszonyait az alkotás-centrikus megközelítés jellemzi. A polgári jog ugyanis a személyiségi jellegű, a személynek saját személyéhez fűződő érdekeinek védelmét is feladatává teszi. Ezt a védelmet a polgári jog két dimenzióban nyújtja: léteznek a személy (elsősorban minden természetes, egyes vonatkozásokban jogi személy) "absztrakt létéhez tapadó személyiségi jogok" (Lontai) , melyek függetlenek a személy belső értékeitől, társadalmi megítélésétől, vagyis mentesek mindenfajta diszkriminációtól. A polgári jog kifejlesztette azokat a jogintézményeket is, amelyek a személynek, mint alkotó tevékenységet folytató, ezáltal a társadalmi fejlődést elősegítő egyednek az alkotáshoz fűződő érdekeit oltalmazza. A polgári jog ezekkel a jogintézményeivel jogi védelmet nyújt a létrejött alkotás, mint eredmény tekintetében, akként, hogy az alkotó számára az eredmény felett rendelkezési jogot biztosít. A védett alkotásra vonatkozó jogosítványok a tulajdonjog körébe tartozónak tekinthetők - az Alkotmánybíróság értelmezése a szerzői jogokat a tulajdonjoghoz való alapvető alkotmányos jogok és kötelezettségek körébe is bevonta (312/B/1995 AB) - ez a "tulajdonjog" azonban sajátos, mert gondolati jellegű, eredetisége miatt azonosítható, a "tulajdonos" (alkotó) és "tulajdon" (alkotás) kapcsolata személyes jellegű.

A magyar tételes jog a szerzői jogot egységes jognak tekinti (monista elmélet), amely "személyiség jellegű és vagyoni részjogosítványok csokra" (Lontai). A szerzőt az alkotás tekintetében kizárólagos, abszolút szerkezetű jog illeti meg, mely jog pusztán a mű megalkotásával, minden feltétel nélkül keletkezik. A kizárólagosság azonban nem jelent korlátlanságot, az csak a társadalom érdekeit kifejező - az Szjt.-ben taxatíve felsorolt - közérdekű korlátok (védelmi idő, szabad felhasználás etc.) között gyakorolható.

A jogi védelem tárgyai; a szoftver helye és szerepe

Az Szjt. célja, mint azt a törvény 1.§-a is mutatja, hogy védje az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat. A tárgyi hatály azonban csak orientáló jellegű, segíti az egyéb jogterületektől való elhatárolást [Szjt. 1.§ (1) bek.]. A szerzői jog egyébként sem képes jogintézményeivel lefedni a szellemi alkotások teljes körét, egyes alkotásokra, szellemi művekre az iparjogvédelemről , vagy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. rendelkezései az irányadók (pl. know-how). Az Szjt. nem ad pontos, legális kimerítő definíciót a védelemben részesíteni kívánt alkotásokról, az ítélkezési és joggyakorlatra ill. elméletre bízza a mű fogalmi elemeinek precíz kibontását. A 2.§ pusztán megismétli az Szjt. rendelkezését és a védett alkotások példálózó felsorolását nyújtja, mindösszesen tizenöt pontban, melyek között harmadik helyen szerepel a szoftver [Szjt. 1.§ (2) bek. c) pont]. Az új szerzői jogi törvény - felismerve a tényt hogy az információtechnológia korának egyik legfontosabb és egyre nagyobb számban jelentkező terméke a szoftver - az egyes műfajokra vonatkozó rendelkezések [Szjt. II. fejezet] között első helyre teszi a számítógépi programalkotásokra vonatkozó szabályokat [Szjt. 58-60.§].

A szerzői jog alapintézményei

A szerzői jogi védelem általános feltételei

A szerzői jogi védelem a szerzőt és alkotását a mű létrejöttének pillanatától, de iure megilleti. A törvény csak a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jelleget kíván meg, mint az oltalom előfeltételét. A védelem biztosítása szempontjából jelentősséggel bír a mű azonosíthatósága, azaz a műnek nevet, címet kell kapnia, melynek segítségével egyértelműen megkülönböztethető más azonos, vagy hasonló célú alkotástól. A szoftverfejlesztők általában angol eredetű divat,- illetve szakszavakat alkalmaznak a névválasztáskor. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől [Szjt. 1.§ (3) bek.].

A szerzői jogi oltalom -, mint azt a törvény deklarálja - az irodalmi, tudományos és művészeti alkotások számára áll nyitva, [Szjt. 1.§ (1) bek.], továbbá maga a jogszabály felsorolást tizenöt pontban a védeni kívánt műtípusokról, korántsem kimerítő jelleggel. A szerzői jogi oltalom nem megjelenési formákhoz kötött, a védelmet a mű megalkotásának bizonyos ismérvei határozzák meg. Az elmélet, a vonatkozó jogszabályok és a gyakorlat e kérdésben az alkotás egyéni, eredeti jellegét, önálló, kreatív gondolatiságát kívánja meg. A védelem meghatározott megjelenési formákhoz kötöttsége azt eredményezné, hogy pl. a digitális technikának köszönhetően létrejövő, új formákban megjelenő alkotások, függetlenül azok egyéni eredeti jellegétől, nem részesülhetnének szerzői jogi védelemben. A tv a leggyakrabban előforduló szerzői jogi oltalomban részesülő műfajokat sorolja fel anélkül, hogy kizárná a felsorolásban nem szereplő művek védelemben részesíthetőségét. Az a tény, hogy a fenti ismérvekkel rendelkező alkotások formájuktól függetlenül védettek, nem jelenti azt, hogy a gyakorlat a formai megjelenítés minimális fokát ne kívánná meg a Legfelsőbb Bíróság vonatkozó polgári jogi LB. Pf. III. 20. 107/1970. számú döntésében rámutatott arra, hogy a mű, a valamely formában megtestesített gondolat.

A területi és személyi hatályát is meghatározza az Szjt. Az olyan műre, amely először külföldön került nyilvánosságra, az e törvényben meghatározott védelem csak akkor terjed ki, ha a szerző magyar állampolgár, vagy ha a szerzőt nemzetközi egyezmény, illetőleg viszonosság alapján a védelem megilleti.

Az eredetiséggel kapcsolatos kérdések

A jogi oltalom alapja a mű eredeti jellege. Az alkotások szerzői jogi védelmét megalapozó kritérium általánosságához és az ebből eredő értelmezési problémákhoz nem fér kétség. Ugyanakkor bármilyen az alkotás jellegére vonatkozó jogalkotói "pontosítás" azzal a veszéllyel járna, hogy a kreativitás, az eredetiség fogalmi definíciójával találkoznánk a jogszabályokban.

Az eredetiség a műveknél a szubjektív elemen (azt valóban a szerző alkotta) túl valami többletet kell tartalmazzon: tényleges eltérést a társadalmi tudat mindig azonos, - banális, triviális, - egyforma megnyilvánulásaitól. A rutinszerű gondolat kifejezés tulajdonképpen mechanikus folyamat, nem tekinthető szellemi tevékenységnek.

Az eredetiség, s vele a védelem indokoltsága nemcsak az önálló alkotások létrehozásakor, hanem más szerző művének átdolgozásakor, feldolgozásakor, fordításakor is megállapítható lehet, ha a létrejövő opusnak új, eredeti jellege van, és nem sérti az átdolgozott mű szerzőjének jogait [Szjt. 4.§ (2) bek.]. A számítógépi program esetében a szoftvernek az eredetitől eltérő programnyelvre történő átírása tekinthető átdolgozásnak [Szjt. 58.§ (2) bek.]. Ugyanakkor a magyar szabályozás szerint nem részesülhet védelemben a szoftver csatlakozó felületének alapját képező ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet.

A védelem alanya: szerző, szerzőtárs és társszerző

A magyar szerzői jogi törvény 4.§ (1) bekezdése általános szabályként rögzíti: a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta. E fordulat, illetve a művel szemben támasztott individuális alkotás-követelmény arra enged következtetni, hogy a szerzői jogosultságok alanya csak természetes személy lehet. Jogi személy legfeljebb a vagyoni jogok alanya lehet.

Szerzőnek tekinti a szerzői jogunk azt a személyt, aki - figyelembe véve, hogy a szoftver iparágban gyakori jelenség a népszerű programok továbbfejlesztését, frissítését célzó átdolgozás - más szerző művét dolgozza át, ez eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül, oly módon, hogy a létrejövő származékos műnek egyéni, eredeti jellege van.

A szoftverek esetén gyakori, hogy az elkészült alkotás több alkotó, programozó közös munkájának eredménye. A jogszabály a többes szerzői kapcsolatnak két alakzatát ismeri: a szerzőtársi és társszerzői viszonyt. Megkülönböztető ismérv a két szerzői kapcsolat típus között a mű részekre oszthatósága. Ha a közös mű olyan önálló részekre bontható, melyek önmagukban is egységes alkotásnak minősülnek, felhasználhatók, azaz a számítógépen futtathatók, akkor az alkotókat társszerzőknek tekintjük. A társszerzőket a közös mű általuk létrehozott egységeire nézve önálló szerzői jog illeti meg. Az összekapcsolt művekből álló, együtt alkotott közös mű valamely részének más művel való összekapcsolásához az eredeti közös mű valamennyi szerzőjének hozzájárulása szükséges [Szjt. 5.§ (2) bek.].

Ha a művet név nélkül vagy felvett néven hozták nyilvánosságra, - ami inkább irodalmi művek, mint számítógépi programalkotások esetében fordul elő - a szerzői jogokat a szerző fellépéséig az gyakorolja, aki a művet először hozta nyilvánosságra [Szjt. 8.§].

Együttesen létrehozottnak minősül a mű, amennyiben a megalkotásában együttműködő szerzők hozzájárulásai olyan módon egyesülnek a létrejövő egységes műben, hogy nem lehetséges az egyes szerzők jogait külön-külön meghatározni.

A szerzői jog tehát szorosan és kötődik egy bizonyos személyhez, akinek, akárcsak az alkotásnak, azonosíthatónak kell lennie. Az azonosítás általában a szerző nevével történik. A szoftverek esetén a fejlesztő(k) neve általában szerepel a program csomagolásán, a dokumentációban, valamint a program kódjában, vagy a program futtatásakor jelenik meg a képernyőn.

A szerzői jogok keletkezése [Szjt. 9.§]

A szerzői jog részjogosítványok összetett és szövevényes rendszere. A szerzői jogi szabályozás szerint a szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok összessége. Ezek a jogok személyhez fűződő és vagyoni részjogosítványokból állnak. A személyhez fűződő jogok szorosan és kizárólagosan tapadnak a szerző a szerző személyéhez. A szerzői jogi jogászi gondolkodás szerint a mű a szerző személyiségéből ered, sajátosan tükrözi személyiségi jegyeit, ezért indokolt a védelemnek személyéhez kötöttsége. A személyhez fűződő jogok forgalomképtelenek, át nem ruházhatók, másként sem szállhatnak át, sőt a szerző érvényesen le sem mondhat róluk. A vagyoni jogok a szerzői jogi törvény rendelkezéseinek értelmében főszabályként nem átruházhatók, lemondani róluk nem lehet. A törvény kivételeket is enged az általános rendelkezések között [Szjt. I. rész] így pl. öröklés útján megszerezhetők, róluk érvényesen végrendelkezni lehet, illetve a törvény az egyes műfajokra vonatkozó speciális rendelkezések [Szjt. II. rész] körében lehetővé teheti a vagyoni jogok - meghatározott esetekben és feltételekkel történő - átruházását. A törvény 58.§ (3) bekezdése értelmében a szoftverre vonatkozó vagyoni jogok átruházhatók. A jogszerző személy a továbbiakban - ellenkező kikötés hiányában - a megszerzett vagyoni jogokról rendelkezhet.

A szerző személyéhez fűződő jogosultságok

A szerző alapvető személyes jellegű érdekeinek védelmét szolgálják az e körbe tartozó jogosítványok [Szjt. II. Fejezet]: az általa alkotott mű feletti rendelkezés, a műhöz fűződő individuális kapcsolat rögzítése, a mű eredeti és sajátos jellegének megőrzése. E jogok védelmében felléphet életében a szerző, szerző halála után a személyhez fűződő jogok megsértése miatt a védelmi időn belül az léphet fel, akit a szerző hagyatékának gondozásával megbízott - ilyennek hiányában pedig, vagy ha a megbízott nem intézkedik, az, aki a szerzői vagyoni jogokat öröklési jogcímen megszerezte. A védelmi idő eltelte után a szerző emlékének megsértése címén az érintett közös jogkezelő szervezet [Szjt. 85-93.§] vagy szerzői érdek-képviseleti szervezet is felléphet olyan magatartás miatt, amely a védelmi időn belül sértené a szerző jogát arra, hogy a művén vagy a művére vonatkozó közleményen szerzőként feltüntessék. Speciális rendelkezést tartalmaz a 15.§ amennyiben kimondja, hogy "a szerző meghatározott személyhez fűződő jogainak védelmében a felhasználó is felléphet, ha ahhoz a szerző a felhasználási szerződésben kifejezetten hozzájárult".

A mű feletti rendelkezés legfontosabbja a nyilvánosságra hozatal joga. Főszabályként a szerző maga határoz arról, hogy műve nyilvánosságra hozható-e. Eszerint lehetősége van arra, hogy az elkészült művet a nyilvánosságtól visszatartsa. Nyilvánosságra hozatal alatt azt értjük, hogy a szerző bármely harmadik személy számára lehetővé teszi a mű megismerését. A jogszabály "nyilvánosságpárti", azaz a nyilvánosságra hozott művek helyzetével foglalkozik. Erre utal az a törvényi megdönthető vélelem, hogy a szerző halála után fellelt művet - ha a szerző vagy jogutódja ellenkező nyilatkozatot nem tett vagy az ellenkezőjét másképp nem bizonyítják - úgy kell tekinteni, hogy a szerző azt nyilvánosságra hozatalra szánta. A mű nyilvánosságra hozatala előtt annak lényeges tartalmáról csak a szerző hozzájárulásával szabad a nyilvánosság számára tájékoztatást adni. Szoftverek esetében az előzetes tájékoztatás a futtatásra szánt bináris kód ingyenes, ún. "béta-verziójának" nyilvánosságra hozatalával - általában a file elhelyezésével valamely nyilvános Internet szolgáltató könyvtárában, ahonnan bárki által szabadon letölthető - valósul meg.

A felhasználási szerződés alapján - ellenkező kikötés hiányában - megadottnak kell tekinteni a szerző hozzájárulását ahhoz, hogy a felhasználó a mű tartalmáról a felhasználás céljának megfelelő módon a nyilvánosság számára tájékoztatást adjon.

A szerző személyiségének védelmében a jogalkotó lehetőséget biztosít a szerzőnek a már nyilvánosságra hozott mű visszavonására. A szerző alapos okból, írásban visszavonhatja a mű nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét, a már nyilvánosságra hozott művének további felhasználását pedig megtilthatja; köteles azonban a nyilatkozat időpontjáig felmerült kárt megtéríteni. A visszavonás nem akadályozza a vagyoni jogok átruházása esetén a jogszerzőt az átruházott vagyoni jogokon alapuló felhasználásban.

A szerzőt művéhez szoros individuális kapcsolat fűzi, ezért követelheti nevének feltüntetését, valamint szerzői minőségének elismerését. A szerzőt megilleti a jog, hogy művén és a művére vonatkozó közleményen - a közlemény terjedelmétől és jellegétől függően - szerzőként feltüntessék. A szerző személyét a mű egy részletének átvétele, idézése vagy ismertetése esetén is meg kell jelölni (pozitív névjog). A szerző a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja. Az át- vagy feldolgozáson, illetve a fordításon az alapul szolgáló mű szerzőjének nevét is fel kell tüntetni. A számítógépi programok esetében a szerző oly módon gondoskodik nevének feltüntetéséről, hogy a program kódjában elhelyezi adatait. Ezek az adatok a program futtatásakor egy időre a képernyőn automatikusan megjelennek, vagy a felhasználó jelenítheti meg őket.

A szerzőként feltüntetett név lehet felvett név (ún. művészi álnév), illetőleg a szerző jogosult név nélkül nyilvánosságra hozni művét, valamint a szerző a nevének feltüntetésével nyilvánosságra hozott mű újabb jogszerű felhasználása esetén is megkívánhatja, hogy a művét a továbbiakban nevének feltüntetése nélkül használják fel (negatív névjog). A szerző követelheti továbbá, hogy szerzői minőségét senki se vonja kétségbe (az attribúció vagy asszociáció joga), azaz a szerző rendelkezik azzal a joggal, hogy a műhöz szerzőként kapcsolódjon.

A mű egysége védelmének követelménye, azt fejezi ki, hogy szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása, amely becsületére vagy hírnevére sérelmes lehet. A szerzőség elismerése mellett a mű integritásához való jog tekinthető a morális jogok nemzetközileg legszélesebb körben elfogadott alappillérének. A BUE 6. cikkének (1) bekezdése szerint "a szerző függetlenül vagyoni jogaitól, sőt még azok átruházása után is" megtartja azt a jogát..., hogy "tiltakozzék a mű mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása, illetve csorbítása ellen, amely a becsületére vagy hírnevére sérelmes." Az Szjt. 13. §-a a mű minden becsület és hírnévsértő megváltoztatását személyhez fűződő jogsértésnek tekinti, és ennek megállapítását semmilyen más feltételhez nem köti. Az Szjt. 94. § (2) bekezdése alapján (Lásd IV. rész 2. 2) támasztható kártérítési igény megítélésének egyetlen feltétele, hogy a szerző személyi jogait érintő jogsértés ténye fennálljon.

A szerző vagyoni jogai

A szerző vagyoni jogainak [Szjt. III. Fejezet] lényegét az általa létrehozott mű felhasználására adott engedélyezési jog alkotja. Tartalmilag voltaképpen egy ideiglenes tulajdonjogról van szó , amely a védelem időtartama alatt áll fenn. Ez idő alatt szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű anyagi és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és (elvileg) minden egyes felhasználás engedélyezésére. A törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető. A felhasználási szerződéseknek az Szjt.-ben vannak közös, illetve az egyes alkotói műfajokra vonatkozó speciális szabályaik (Lásd 4. 9). A szerző engedélye szükséges a mű sajátos címének felhasználásához is. A szerzőt megilleti a műben szereplő jellegzetes és eredeti alak kereskedelmi hasznosításának és az ilyen hasznosítás engedélyezésének kizárólagos joga is. Az engedélyezési jog gyakorlásához a törvény egy generális szabályt fűz: a szerzőt a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg, amelynek - eltérő megállapodás hiányában - a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia. A törvény - közelítve más kontinentális jogrendszerekhez - deklarálja az arányos részesedés elvét, felállítja továbbá a díjazás vélelmét is. A díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le.

Jogosulatlan a felhasználás, ha arra törvény vagy az arra jogosult szerződéssel engedélyt nem ad, vagy ha a felhasználó jogosultságának határait túllépve használja fel a művet.

A mű felhasználásának minősül különösen: a többszörözés, a terjesztés, a nyilvános előadás, a nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként, a sugárzott műnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítése, az átdolgozás, valamint a kiállítás. A többszörözés, illetve erre másnak engedélyt adni a szerző kizárólagos joga. Többszörözés a mű anyagi hordozón való - közvetlen vagy közvetett - rögzítése, bármilyen módon, akár véglegesen, akár időlegesen, valamint egy vagy több másolat készítése a rögzítésről. A mű többszörözésének minősül különösen a "... a mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön, valamint a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában való előállítása"[Szjt. 18.§(2) bek.]. A szoftver esetén másolásnak tekinthető a forráskód átalakítása object kóddá, a forrás vagy a gépi kód átvitele egyik hordozóról a másikra (CD, floppy etc.), a program rögzítése a winchesteren, illetve olyan félvezető chipre, ROM-ra, amelyről az később műszaki eszközökkel visszaadható. Nem tekinthető jogosulatlannak a többszörözés - akárcsak a fordítás, át-, és feldolgozás, illetve a program egyéb módosítása - amennyiben e felhasználási cselekményeket a (szoftvert legálisan szerző) felhasználó a program rendeltetésével összhangban végzi, és a felhasználási szerződésben nem kötötték ki az ellenkezőjét. A felhasználási szerződésben sem zárható ki, hogy a felhasználó egy ún. biztonsági másolatot készíthessen a szoftverről, ha az a felhasználáshoz szükséges.

A szerző kizárólagos jogai közé tartozik a szoftvermű terjesztése, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Terjesztésnek minősül a mű eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele forgalomba hozatallal vagy forgalomba hozatalra való felkínálással. A terjesztés magában foglalja különösen a műpéldány tulajdonjogának átruházását és a műpéldány bérbeadását, valamint a műpéldánynak az országba forgalomba hozatali céllal történő behozatalát. A szoftver esetében a terjesztés joga kiterjed a mű egyes példányainak a nyilvánosság részére történő haszonkölcsönbe adására is.

A szoftver nyilvános előadása alatt mű érzékelhetővé tételét értjük a jelenlevők számára bármilyen műszaki eszközzel vagy módszerrel, így a program képernyőn való megjelenítésével. Mivel a közlésnek nyilvánosnak kell lennie a családon, társasági, ismerősi körön belüli magánelőadáshoz nem szükséges a szerző engedélye.

A szerző kizárólagos joga továbbá, hogy a művét sugárzással vagy másként a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Sugárzás (broadcasting) a mű érzékelhetővé tétele távollévők számára hangoknak, képeknek és hangoknak, vagy technikai megjelenítésüknek vezeték vagy más hasonló eszköz nélkül megvalósuló átvitelével. E joga kiterjed különösen arra az esetre, amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg (pl. Internet) .

A mű átdolgozása, illetve az átdolgozás engedélyezése is a szerző vagyoni jogai közé tartozik. Átdolgozásnak kell tekinteni a program fordítását, és minden más olyan megváltoztatását is, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre.

A védelem időtartama

A védelem időtartamára vonatkozó szabályok csak a szerző vagyoni jogaira terjednek ki (az Szjt. is a vagyoni jogokról szóló III. Fejezetben tárgyalja), mivel a személyhez fűződő jogok időben korlátlanok. Már az 1969. évi III. tv. 1994-es módosítása 70 évre emelte a védelmi időt post mortem auctoris. A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, szerzőtársak esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani.

Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év. Amennyiben a szerző kiléte a védelmi idő lejárta előtt kiderül, halála után kezdődik - a főszabálynak megfelelően - a védelmi idő.

Több részben nyilvánosságra hozott mű esetében az első nyilvánosságra hozatal évét részenként kell számítani. Az együttesen létrehozott mű védelmi ideje a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év. Ha a védelmi időt nem a szerző, illetve az utoljára elhunyt szerző vagy szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani, és a művet a létrehozását követő év első napjától számított hetven éven belül nem hozzák nyilvánosságra, a mű a továbbiakban nem részesülhet szerzői jogi védelemben. Az információtechnológia és a szoftveripar felgyorsult fejlődésére tekintettel a 70 éves védelmi időtartam több mint elégnek tűnik, hiszen egy több éves, évtizedes program inkább csak "történelmi" érdekesség, mint a szoftverpiacon számottevő érdeklődésre számító alkotás.

Munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban fejlesztett szoftver

A szoftver fejlesztés gyakorlatában tipikus az a jelenség, hogy a programozó alkalmazotti vagy egyéb jogviszonyban áll, s munkaköri feladata (rendszerint szerzői kollektívában) a programírás. Ezeknek a jogviszonyoknak a célja kifejezetten a program létrehozása. E körben tehát lényeges a kellő összhang biztosítása a szerzői és munkáltatói érdekek között. Példaként említhető az amerikai szabályozás (Copyright Act): a munkavállaló által létrehozott alkotást az "értékesítés céljára létrehozott alkotások" kategóriába sorolja, amelyeknél a munkáltató tekintendő szerzőnek és gyakorolja a szerzőt megillető összes jogokat, hacsak a felek írásban eltérően nem állapodnak meg. Japán szerzői jogi törvénye akként rendelkezik, hogy egy program szerzősége, amelyet jogi személy kezdeményezésére a munkavállaló a munkaköri kötelesség körében hoz létre, a jogi személy munkáltatót illeti meg, hacsak szerződés, jogszabály alapján eltérően nem rendelkeznek. Amíg az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban a munkáltató eredeti szerzői minőségéről van szó, addig a hazai jogunk szerint a mű átadásával a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége. A mű átadása a munkáltató részére nemcsak a felhasználáshoz, hanem a nyilvánosságra hozatalhoz is hozzájárulást jelent. A mű visszavonására irányuló szerzői nyilatkozat esetén a munkáltató köteles a szerző nevének feltüntetését mellőzni. Ugyancsak mellőzni kell a szerző kérésére nevének feltüntetését akkor is, ha a művön a munkáltató a munkaviszonyból eredő jogaival élve változtat, de a változtatással a szerző nem ért egyet.

A munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt adhat vagy a művel kapcsolatos vagyoni jogokat másra átruházhatja a szerző engedélye nélkül, de ilyen esetben a szerzőt megfelelő díjazás illeti meg.

Amennyiben a szoftver forgalmazása a munkáltató feladata szerző a jogosult marad arra a díjazásra, amely e törvény alapján a felhasználás jogának átruházását követően is megilleti. Az Szjt. garanciális jelleggel rögzíti azt a tételt, hogy szerző munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként megalkotott művel kapcsolatos jognyilatkozatokat írásba kell foglalni.

Az együttesen létrehozott műre a szerzők jogutódjaként azt a természetes vagy jogi személyt, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságot illeti meg a szerzői jog, amelynek kezdeményezésére és irányításával a művet létrehozták, és amely azt a saját nevében nyilvánosságra hozta.

Az EK 91/250. irányelve a számítógépi programok védelméről, lehetővé teszi mindkét, fentebb bemutatott alternatíva kihasználását, azzal, hogy a jogi személy munkáltató kezdetektől fogva fennálló jogosultságát abban az estben teszi lehetővé, ha az adott ország belső joga ezt megengedi. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy mindkét alternatíva biztosítja a szoftver előállító cégek részére a forgalmazáshoz szükséges cselekvési szabadságot.

Egy fontos újítás - a visszafejtés

Az Európai Unióhoz történő csatlakozás érdekében végzett jogharmonizációs feladatai során a jogalkotó egy, már régóta létező űrt töltött ki azzal, hogy az új szerzői jogi törvénybe beiktatta az EK már hivatkozott irányelvének a visszafejtésre vonatkozó rendelkezéseit. Visszafejtés (dekompiláció) alatt a kód többszörözését, reprodukálását, megjelenési formájának megváltoztatását, tulajdonképpen a bináris kódból a forráskód visszanyerését értjük. Visszafejtésre a szerző engedélye nélkül is lehetőség van akkor, ha ez elengedhetetlen az önállóan megalkotott szoftvernek más szoftverekkel való együttes működtetéséhez (interoperabilitás) szükséges információ megszerzése érdekében. E műveleteket azonban csak a jogszerű felhasználó vagy a szoftver példányának felhasználására jogosult más személy, vagy az ő megbízottjuk végezheti; az interoperabilitás biztosításához szükséges információ az nem vált könnyen (más módon) hozzáférhetővé; feltétel továbbá, hogy e felhasználási cselekmények a szoftvernek azokra a részeire (interface) korlátozódjanak, amelyek az együttes működtetés biztosításához szükségesek.

A megszerzett információ nem használható fel az önállóan megalkotott szoftverrel való együttes működtetésen kívüli célra; továbbá mással nem közölhető, kivéve, ha az önállóan megalkotott szoftverrel való együttes működtetés ezt szükségessé teszi; és semmi esetre sem használható fel a kifejezési formájában lényegében hasonló másik szoftver kifejlesztéséhez, előállításához és forgalomba hozatalához, sem pedig a szerzői jog megsértésével járó bármely más cselekményhez.

A visszafejtésre vonatkozó szabályokat nem lehet úgy értelmezni, hogy a jogtulajdonos jogait indokolatlanul sértse vagy a számítógépi program rendeltetésszerű használatát akadályozza, és meg kell felelnie a tisztesség (fair use) követelményének.

A szerzői jog korlátja - a szabad felhasználás

A szerző kizárólagos jogait - társadalmi érdekből, így oktatás, ismeretterjesztés, tudományos kutatás, avagy a magáncélú felhasználás érdekében - szűk körben, pontosan meghatározott terjedelemben minden nemzeti jogszabály korlátozza. A szabad felhasználás, a hazai jogi szabályozás szerint [Szjt. IV. Fejezet], sem korlátozza a szerző személyhez fűződő jogait, a vagyoni jogait is csak abban a mértékben, melyben erre a jogszabályi rendelkezések lehetőséget adnak. A szabad felhasználás törvényi lehetősége azt jelenti, hogy a védelem alatt álló művet a szerző engedélye és díjfizetési kötelezettség nélkül lehet felhasználni. Azonban csak a nyilvánosságra hozott művek használhatók fel szabadon a törvény rendelkezéseinek megfelelően. A felhasználás a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések alapján is csak annyiban megengedett, illetve díjtalan, amennyiben nem sérelmes a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, továbbá amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra.

A szabad felhasználásra vonatkozó törvényi rendelkezések jelentős része a szoftverre nem, illetve az új Szjt.-ben már nem vonatkozik. Kuriózumként említhető a számítógépi programalkotás vonatkozásában az idézés joga. A mű részletét - az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti. Ez a rendelkezés a jelen esetben inkább csak elvi jelentőségű, az idézés a "hozzá tartozó dokumentáció"-ból történhet , mivel a forrás vagy tárgyi programból idézni aligha lehet.

Régebbi szerzői jogunk lehetővé tette a nyilvánosságra hozott mű részlete, vagy kisebb terjedelmű önálló mű iskolai oktatási célra, valamint tudományos ismeretterjesztés céljára, a forrás és az ott megjelölt szerző megnevezésével, történő átvételét. A hatályos Szjt is tartalmaz ilyen rendelkezést, de kifejezetten rögzíti, hogy e szabály a szoftverre nem vonatkozik. Hasonlóan törvényi tilalom alá esik a számítógépi program vonatkozásában a magáncélú másolat készítése, még ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Nem minősül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e és milyen jellegű alkotásról van szó -, ha a műről számítógéppel, illetve elektronikus adathordozóra mással készíttetnek másolatot.

Szabad felhasználás a mű ideiglenes többszörözése, ha kizárólag az a célja, hogy megvalósulhasson a műnek a szerző által engedélyezett, illetve e törvény rendelkezései alapján megengedett felhasználása, feltéve, hogy az ideiglenes többszörözés az ilyen felhasználásra irányuló műszaki folyamatnak elválaszthatatlan része, amely nem bír önálló gazdasági jelentőséggel.

A nyilvános könyvtárak a mű egyes példányait szabadon haszonkölcsönbe adhatják. Ez a rendelkezés azonban nem vonatkozik a szoftverre.

A számítógépi programok védelméről szóló európai irányelv, és ennek megfelelően az új szerzői jogi törvényünk meghatározza azokat az (fentebb ismertetett) eseteket, amikor a felhasználó a szerző engedélye nélkül másolatot készíthet, illetve díjfizetési kötelezettség nélkül használhatja fel a szoftvert: a szoftver használatához szükséges másolat készítése; a program alapjául szolgáló gondolatok megismerése érdekében készített másolat esetén (kizárólag akkor, ha a felhasználó jogszerűen használja a szoftvert); biztonsági másolat (back-up copy) a program későbbi biztonságos újratelepítése érdekében, az eredeti adathordozó sérülése, megsemmisülése esetére; végül az interoperabilitás megvalósítása céljából, dekompilációs célokra és a meghatározott feltételekkel összhangban.

Látható tehát, hogy kevés olyan eset van, amikor a felhasználáshoz nem szükséges a szerző kifejezett engedélye. A szabad felhasználás körében lényeges eltérések vannak az egyes országok szabályozási rendszerei között. A szerzői jogok hatálya alól tett kivételek köre attól függ, hogy a felhasználás mely formáit minősítik társadalmi érdekűnek. Egyes országokban például, ahol a magáncélra történő szoftvermásolás megengedett, a nálunk is ismert "üres kazetta jogdíj" mintájára, a magáncélú másolatok készítését szolgáló adathordozókra eladáskor előre meghatározott termékdíjat kell kivetni.

A felhasználási szerződések, a felhasználói jogviszony

A felhasználási szerződések általános szabályai

A szerző engedélyezési jogának gyakorlása felhasználási (licence) szerződések kötését jelenti. A szerzői jogi törvény tartalmazza a felhasználási szerződések általános és műfaj specifikus rendelkezéseit, ezen túlmenően a szerződésekre alkalmazni kell a Ptk. vonatkozó szabályait is.

Felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. A felhasználási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A felhasználási szerződésre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabályi rendelkezés az eltérést nem tiltja. Ha a felhasználási szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen, a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. A felhasználási engedély korlátozható valamely területre, időtartamra, felhasználási módra és a felhasználás meghatározott mértékére. Ha a szerződés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik.

A felhasználási szerződést általában írásba kell foglalni. Ez alól kivételt képez a szoftver műpéldányának kereskedelmi forgalomban történő megszerzése. A felhasználási engedély csak kifejezett kikötés esetén terjed ki a mű átdolgozására. A mű többszörözésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a művet kép- vagy hangfelvételen rögzítse, illetve, hogy azt számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra másolja. Ha a szerző a mű felhasználásához hozzájárult, a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges, a mű lényegét nem érintő változtatásokat köteles végrehajtani. Ha e kötelezettségének nem tesz eleget, vagy nem tud eleget tenni, a felhasználó a változtatásokat hozzájárulása nélkül is végrehajthatja.

Lehetőség van arra is, hogy a felek jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződést kössenek, ebben az esetben átadott mű elfogadásáról a felhasználó a mű átadásától számított két hónapon belül (szoftver esetében négy hónap) köteles nyilatkozni.

A kizárólagos jogot biztosító felhasználási szerződés

Kifejezett kikötés esetén adhat kizárólagos jogot a felhasználási szerződés. Kizárólagos felhasználási engedély alapján csak a jogszerző használhatja fel a művet, a szerző további felhasználási engedélyt nem adhat, és maga is csak akkor marad jogosult a mű felhasználására, ha ezt a szerződésben kikötötték. A kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerződés megkötése előtt adott nem kizárólagos felhasználási engedély fennmarad, kivéve, ha a szerző és a felhasználásra nem kizárólagos jogot szerző felhasználó közötti szerződés eltérően rendelkezik.

A szerző felmondhatja a kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerződést, ha a felhasználó nem kezdi meg a mű felhasználását a szerződésben meghatározott vagy - ennek hiányában - az adott helyzetben általában elvárható időn belül; vagy a felhasználó a szerződéssel megszerzett jogait nyilvánvalóan a szerződés céljának megvalósítására alkalmatlan módon vagy nem rendeltetésszerűen gyakorolja.

A szoftverszerződések

A szerzői jog garanciákat nyújtó, a jogérvényesítés lehetőségét biztosító intézményrendszere mellett nagy relevanciával bírnak a konkrét jogügyleteket biztosító szoftverszerződések. E szerződésekben tudják a felek konkretizálni a szerzői jogi jogszabályok által biztosított általános védelmi intézkedéseket, a védelem alkalmazásának eseti módját, valamint számos egyéb kérdést.

A szoftverszerződés viszonylag új szerződés típusnak számít, az alkalmazott rendelkezések szabványosítása, a garanciarendszer kiépítése még folyamatában van. A polgári jog által elismert és biztosított szerződési szabadság elve a szoftverekkel kapcsolatos szerződésekre is érvényes. Így a kogens szabályozás hiányában a felek megállapodásán múlik a szerződés számos alaki és tartalmi kérdésének rendezése.

A szoftverszerződés alanyai a program-fejlesztő és a felhasználó (megrendelő), akikre az általuk kötött megállapodás alapján számos - fő és járulékos - kötelezettség hárul. A fejlesztőt terhelő főkötelezettség a szoftver, a programterv, illetve a dokumentáció elkészítése és átadása, járulékos kötelezettség általában a program "üzembe helyezése", telepítése a felhasználó rendszerére, a szükséges beállítások elvégzése, a felhasználó betanítása a szoftver rendeltetésszerű használatára. Gyakori az az eset, hogy a megrendelő kiköti a program bizonyos időközönkénti, fejlesztő általi, felülvizsgálatát, frissítését. A felhasználó főkötelezettségét a szerződésben meghatározott szoftver átvétele és a díjfizetés jelenti. Járulékos kötelezettség lehet a fejlesztő által meghatározott- a program megfelelő futtatásához szükséges - hardverkonfiguráció beszerzése. A felek az átadás-átvétel körülményeit, esetleges kifogásokat, megjegyzéseket általában jegyzőkönyvbe foglalják. A szoftver-szerződésekben megállapított lényegi kötelezettségek alapján az alábbi szoftverszerződések között lehet különböztetni:

A szoftver fejlesztési szerződés mindig új programalkotás létrehozására irányul, vagy jelentheti egy, már létező program lényeges átalakítását, az adott felhasználó részére történő testreszabását. A szoftver hasznosítási szerződés lényege a már meglévő program egyedi feltételek szerinti felhasználásának biztosítása. Általában nagyobb cégek, állami hivataloknál van szükség erre a szerződés típusra. A kereskedelmi programok példányainak nagy tömegben történő értékesítésére az ún. szoftver blankettaszerződést alkalmazzák, mint szabványosított szerződési feltételeket tartalmazó megállapodást. A szerződési blanketta átadása, illetve átvétele hozza létre a felhasználói jogviszonyt. E szerződéseket gyakran maga a programalkotás tartalmazza, és a felhasználó a telepítés előtt ismerheti meg a tartalmát. A felhasználó a szerződési feltételeken nem változtathat, csak arról dönthet elfogadja-e a szerződést vagy sem. Ezt a megoldást előszeretettel alkalmazza például a Microsoft cég az operációs rendszereinél, és egyéb termékeinél.

A felhasználói jogviszony

A felhasználói jogviszony a szerződés megkötésével, kereskedelmi program esetén a blanketta átadásával, átvételével jön létre. A szerződések részletesen szólnak a fejlesztő jogairól, valamint azokról a megszorításokról, melyeket a felhasználó köteles tiszteletben tartani. A szerzői jogi szabályozás alaprendelkezése szerint a felhasználó nem tulajdonjogot szerez a részére átadott műpéldány felett, hanem az adott példány kizárólagos felhasználójává válik. A fizetendő összeg is inkább felhasználási díjnak nevezhető, mint vételárnak. A felhasználói jogviszonyt keletkeztető szerződések általában a szoftver telepítésének és használatát teszik lehetővé. A felhasználás lehetőségét korlátozza az az esetek többségében alkalmazott megszorító intézkedés, hogy a felhasználó a szoftverterméket egy számítógépre jogosult telepíteni, és azon használni. Hálózati installálás csak erre vonatkozó kifejezett rendelkezés esetén végezhető. Ilyen rendelkezés hiányában a hálózatba kötött gépek mindegyikére külön-külön kell szoftvert "vásárolni". A szoftvertermék licence egyidejűleg több számítógépen történő futtatásra nem osztható meg. Amennyiben a fejlesztő nem mellékel a programhoz biztonsági másolatot a szerződések rendelkeznek általában (kizárólag!) egy biztonsági másolat elkészítésének lehetőségéről. Általában a szerződés tartalmazza a szoftver bérbe, haszonkölcsönbe adásának szerzői jogi tilalmát, továbbá - hacsak kifejezetten nem tiltja - a szoftvertermék átruházásának feltételeit. Az egyik felhasználó akkor adhatja át a programot a másiknak, ha a másik felhasználó elfogadja a szoftver-szerződés feltételeit, részére át kell adni a szoftvermű példányát (eredeti adathordozót), beleértve a kiegészítő dokumentációt, leírásokat, biztonsági másolatot, származási bizonylatokat.