Az információs társadalom kihívásai

"Néha megérintett egy-egy kapcsolót, vagy egy új parancssorozatot juttatott be a rendszerbe. De leginkább csak figyelnie kellett, míg az űrhajó számítógépei a kívánt pályára állították a bárkát. A csillagközi utazást lehetővé tevő automatizálás révén az embernek már csak a végső felelősséget kellett vállalnia. Az elektronikának köszönhetően az űr felderítése az autóvezetéshez hasonló szakma lett." - így vetít egy lehetséges, ám ma még csak a sci-fi író képzeletében létező, jövőképet az olvasó elé az amerikai szerző, Alan Dean Foster. Ha egy ilyen mértékben számítógépek által vezérelt világ még csak az író fantáziájában létezik is, tagadhatatlan és szemmel látható tény, hogy a számítástechnika, vele együtt a "lelke" a szoftver az élet minden területén diadalútját járja, az élet egyre fontosabb tartozékává válik.

Az 1970-es évek vége óta egy új technikai forradalom van kibontakozóban, melynek során egyre nagyobb számban jelennek meg a computerek az irodákban, a mindennapi munkavégzés kellékeként, vagy az otthonokban szórakoztató eszközként. Az élet valamennyi számottevő területén jelen vannak számítógépeink, melyek a különböző célra alkalmas programjaikkal segítenek bennünket. A modern információs társadalom korát éljük, s már meg sem lehetünk az információ, s az adatokat szolgáltató, azokat elemző és feldolgozó számítógép nélkül. E rohamléptekben fejlődő világ egyik, ha nem a legdinamikusabb iparága az információtechnológia.

A számítógépet a rajta található programok, a szoftverek teszik értékessé, használatra alkalmassá, nélkülük a computer a kormánykerekét vesztett autóhoz hasonló, a működéshez minden darabja megvan, de irányíthatatlan. A program "szellemi atyja", a fejlesztő sok munkával, és sok tudást felhalmozva készíti el művét, melyet ugyanazokkal a készülékekkel, melyek használatát megkönnyítendő alkotta meg a programot, vonnak ki az ő, mint jogtulajdonos ellenőrzése alól.

A jogtudománynak és a joggyakorlatnak olyan új kihívásokkal kell szembenéznie, melyeket a modern információs társadalom társadalmi hatásai indukálnak. A szellemi alkotásokra vonatkozó vagyoni értékű jogok szerepe meg növekedett nagymértékben az új műfaj, a szoftver és a hozzá kapcsolódó terjesztési technikák (digitális rögzítés, Internet etc.) megjelenését követően. A technikai, műszaki, tudományos korszakváltás rendre új problémákat hoz a felszínre, melyek kezelésében a jognak lényeges szerep jut: feladata a szoftver helyzetének rendezése, a fejlesztőnek alkotásához fűződő - személyiségi és vagyoni jellegű - jogainak védelme.

A technikai fejlődéssel lépést tartó, korszerű szerzői jogi szabályozás oldhatja csak meg a szellemi alkotás szerzőjének és az alkotás felhasználójának érdekei közötti konfliktusokat, új alkotások létrejöttét ösztönözheti. Hazánknak az Európai Unióhoz történő csatlakozása érdekében a törvényalkotóknak nemcsak a már említett indokokra, hanem a nemzetközi jogfejlődés eredményeire, valamint a Közösség által a szerzői jogi szabályozás tárgyában hozott irányelveire is tekintettel kell lenniük. E célkitűzéseknek igyekezett az Országgyűlés megfelelni, azzal hogy megalkotta az 1999. évi LXXVI. törvényt a szerzői jogról. Az új szerzői jogi törvény új megközelítésben és részletesen szabályozza a különleges helyzetben levő, és különleges alkotásnak számító számítógépi programalkotások jogi helyzetét.

A szerzői jog kialakulása és fejlődése röviden

A szellemi alkotómunka a kezdetektől fogva a legjelentősebb tényező az emberi önteremtés folyamatában. A több évezredes technikai fejlődésnek, az emberi civilizáció megteremtésének kétségtelenül és szükségszerűen az emberi szellem alkotásai, találmányai, felfedezései képezik még a legősibb alapjait is. A "valóság esztétikai tükrözése" (Boytha György), annak művészeti és irodalmi eszközökkel történő elsajátítása - az alkotómunka egyik sajátos megnyilvánulási formájaként - szintén kimutatható a társadalmi fejlődés legkorábbi szakaszaiban is.

Annak ellenére, hogy művészi alkotások már a kezdetektől fogva, s az évezredek során megszámlálhatatlan sorban láttak napvilágot, szerzői jognak még a nyomát sem fedezhetjük fel az ókori keleti birodalmakban, melyek törvényei a társadalmi és árucsere viszonyok minden számottevő területét rendezték, sem pedig a római jog fejlett justinianusi rendszerében. E jogrendszerek a szellemi alkotás értékét csak és kizárólag dologi megjelenési formája szerint, a testi dolgok tulajdonára vonatkozó vagyonjogi szabályozás keretei között ismerték: az alkotás a megformált anyag, mint fődolog jogi sorsát osztotta. A szerzői jog csírái akkor bontakoztak ki, amikor a szellemi alkotásokhoz fűződő erkölcsi igények a forgalmazási érdekekkel összefonódtak és alanyi joggá váltak. A papírgyártás és a nyomdaipar megjelenése gyorsította fel a jogfejlődés folyamatát; Angliában, az 1557-ben megalakult könyviparosok céhe (Stationers' Company) valamely írásmű kiadásához adhatott kizárólagos jogot, Franciaországban a király ugyanezt a jogot privilégiumként adományozta, a német államokban pedig a privilégiumok büntetőjogi védelemben részesültek.

A polgári szerzői jog kialakulásáig mindazonáltal a szerzőnek művével kapcsolatos jogait a korabeli jogtudomány a tulajdonjogból gyökereztette (pl. Hegel), Kant azonban a XVIII. sz. végén hangsúlyozta, hogy a mű kiadásának, felhasználásának, nyilvánosságra hozatalának joga a "legszemélyesebb természetű jog" ("ius personalissimum"), megindítva a szerzői jognak, mint a továbbiakban, mint személyiségi jognak a további fejlődését. Girke a szerzői jogot, mint a szerző alkotótevékenységéből folyó személyiségi jogot ábrázolta magánjogi munkájában . A jogfejlődés betetőzéseként a XX. sz. első felében létrejöttek az egyes országok kodifikált szerzői jogi törvényei, melyek részletesen szabályozták az addigi szerzői jogi tényállásokat. A század második felétől - a technikai fejlődéssel párhuzamosan megjelenő új és újabb műtípusok (film, szoftver etc.) folyamatosan "kikényszerítik" a szerzői jogi szabályozás további csiszolását. "A szerzői jogot ugyanis..., a fejlődés meghatározott szakaszán, az adott társadalmi forma fejlődéséből fakadó igényeknek megfelelően a mindenkori állam biztosítja a szerzőknek" (Boytha).

Hardver és szoftver

A két informatikai fogalom meghatározása nem könnyű feladat. A hardvert alkotó több száz elem önállóan is meghatározható, a szoftver, mint szellemi termék pedig különféle módokon definiálható. A hardver maga a számítógép, vagy számítógépes rendszer mechanikus és elektronikus alkatrészeinek az együttese, a computer "darabjainak" összessége. A különböző hardvereszközöknek számos funkció végrehajtása a feladatuk, az adatbevitel, a vezérlés, a műveletvégzés és végül az eredménykiírás. Az adatbeolvasás a beviteli (input), az eredménykiírás pedig a kiviteli (output) eszközökön - együttesen perifériák - keresztül történik. A vezérlés és a műveletvégzés a központi feldolgozó egységen (CPU) keresztül történik. Az adatok tárolására a központi memória szolgál. A fontosabb részek tovább bonthatók lennének, de e szakdolgozat nem kívánja tovább a hardver fogalmának fejtegetését, mint amennyi a szoftver fogalmának kifejtéséhez, illetve az egymástól való elhatároláshoz szükséges.

Az előzőekben ismertetett funkciók végrehajtásának irányítására, a különböző hardvereszközök működtetésére és a koordinációjára a számítógépi programok szolgálnak. Leegyszerűsített informatikai megfogalmazásban a szoftver tehát a számítógépen használt program, vagy programrendszer. A szoftver az, ami a computer részegységei között logikus és összehangolt működést biztosít. "A hardver, a gép fizikai közege. A szoftver erre épül és meghatározza működését". Lényegét tekintve a szoftver gondolati, szellemi teljesítmény eredménye , mely a számítógép fizikai működésének logikai modellje. A program - tudatos fejlesztés eredményeképp - utasítások folyamatos és logikus láncolata.

A szoftver általában három fő részből áll:

- forrásprogram (kód), mely valamely programnyelven készül, és általában funkciók, műveletek, kapcsolatok vázát tartalmazza a feldolgozandó adatokkal, felhasználó részére szóló utasításokkal. A forrásprogram tehát egyrészt utasítás, másrészt kommentár. A forrásprogramból fordítóprogram (compiler) segítségével automatikusan gépi programmá alakul, ami nem más, mint a

- tárgyi program, ami képes arra, hogy a computer működését irányítsa a felhasználó utasításainak megfelelően,

- kísérő anyag, ami tulajdonképpen a kiegészítő dokumentáció, amely mint önálló írásmű is jogi védelmet élvez.

A számítógépi program legfontosabb megvalósulási formájában tárgyi kódként az emberi érzékelés számára megfoghatatlan, - a szerzői jogokban nem is feltétel, az alkotás emberi érzékszervekkel való külön érzékelhetősége, így a magyar jogban sem -, de a gondolatot, amelyet tartalmaz rekonstruálni, lehet, hiszen átvihető információhordozókra, képernyőn megjeleníthető.

A szoftver fogalmának bemutatásakor szólni kell arról, hogy a szoftverek "árucikké" válása során maga a program fogalma is differenciálódik, így talán nem érdektelen röviden bemutatni az egyes, legfontosabb szoftver fajtákat:

Az operációs rendszer nem más, mint egy ún. "rendszer-szoftver", amely a számítógép működését vezérli, koordinálja az elvégzendő feladatokat. Az operációs rendszer nem egyetlen program, hanem a rendszert vezérlő és a felhasználót segítő programok összessége. Manapság a DOS operációs rendszer, vagy a Microsoft Windows 95/98 és NT, az OS/2 Warp és a LINUX rendszerek számítanak a legelterjedtebb rendszer-szoftvereknek. Az operációs rendszerekre épülnek rá a fejlesztői rendszerek, melyek a felhasználót segítik a gép teljesítményének fokozottabb kihasználásában, illetve programok írásában, kiemelkednek közülük a programozási nyelvek. A harmadik szinten találhatóak a felhasználói programok és rendszerek, amelyek alkalmasak a felhasználó egyedi problémáinak megoldására, ebben a csoportban a legáltalánosabb ill. legegyszerűbb szoftverektől, pl. számológép, kezdve a legbonyolultabb szakértői rendszerekig találhatóak meg a számítógépi programok változatos fajtái.

Egy másik, a szerző érdekérvényesítésének következetességétől függő, csoportosítás szerint léteznek kereskedelmi, osztott használatú, ingyenes, vagy nyilvános programok. Az ún. kereskedelmi program a szoftver-fejlesztéssel és értékesítéssel hivatás és üzletszerűen foglalkozó cégek terméke. Ezek a cégek minden, a szoftverművel kapcsolatos, jogukat fenntartják és védelmükre nagy hangsúlyt fektetnek. A nagy szoftverházak hivatalos szoftverterjesztő cégeken, az ún. disztribútoron keresztül forgalmazzák termékeiket. A disztribútorok pedig kisebb viszonteladókkal, dealerekkel, állnak kapcsolatban, akik elvégzik a szoftver felhasználói szintű "terítését". Osztott használatú (shareware) az a szoftver, melynél a szerző fenntartja a szerzői jogait, sőt azt a jogot, hogy alkotását másik kategóriába átsorolja. A műhöz kapcsolódik a vétel előtti próba (trial-before-buy) intézménye, ami azt jelenti, hogy a felhasználó meghatározott időintervallum alatt szabadon használhatja, tesztelheti a programot, a tesztidő lejárta után azonban - ha megkívánja tartani a programot - regisztráltatnia kell magát és megfizetnie a licenc-díjat, ekkor válik a használat legálissá. Freeware (ingyenes) program esetében a szoftver regisztrációs és díjfizetési kötelezettség nélkül használható és továbbadható. Ezeknél az alkotásoknál a szerző majdnem teljesen lemond az őt, mint szerzőt megillető jogairól, de felelősséget sem vállal a program által okozott esetleges hibákért. A nyilvános programot (public domain software) csak az különbözteti meg a freeware-től, hogy az ebbe a kategóriába sorolt terméket utóbb átsorolni nem lehet. A program maga, vagy a kiegészítő dokumentáció tartalmazza azt, hogy az adott szoftver, melyik kategóriába tartozik.

A számítógépi programalkotás a nemzetközi szerződésekben, a külföldi és hazai szabályozásban

A jogi fogalom ismertetése során rá kell mutatni arra a tényre, hogy a fogalmak jogrendszerenként eltérőek, ahogyan eltérőek a védelem módjai, szabályai is, erre a szerzői jog és a copyright különbözősége a kiváló példa. A szoftverek védelmével foglalkozó szervek, a védelemről rendelkező jogszabályok számos országban, köztük hazánkban sem, nem rendelkeznek a szoftver szabatos fogalmi meghatározásáról. Az alábbiakban a szoftver fogalmának bemutatására teszünk kísérletet a fontosabb nemzetközi és hazai jogszabályok figyelembevételével.

A Berni Uniós Egyezmény (BUE) 1971. évi párizsi okmánya, amelyhez Magyarország is csatlakozott (kihirdette az 1975. 3. tvr.), az irodalmi és művészeti alkotások védelméről nem tartalmaz szoftverekre vonatkozó rendelkezéseket, de lehetővé teszi az uniós tagállamoknak, hogy a szerződésben felsorolt alkotásokon kívül más műfajokat is védelemben részesítsen, így a BUE rendelkezései a számítógépi programokra is irányadóak.

Az Amerikai Egyesült Államokban a szerzői jogi törvény rövid, tömör, bár kevéssé pontos megfogalmazást ad: "a számítógépi program megállapítások és utasítások sorozata, mely közvetlenül vagy közvetve a számítógépbe kerül felhasználásra annak érdekében, hogy meghatározott eredményt érjen el" .

Az EK 91/250 számú irányelve a számítógépi programok jogi védelméről azzal a céllal született, hogy minden közösségi államban azonos vagy lényegében azonos szabályozást biztosítson a szoftvereknek. Az irányelv szerint a tagállamok a copyright szerinti védelemben részesítik a számítógépi programokat, mint a BUE hatálya alá tartozó irodalmi alkotásokat, függetlenül annak megjelenési formájától vagy módjától.

A hatályos magyar szabályozás - 1999. évi LXXVI. tv. a szerzői jogról (továbbiakban Szjt.) - megfogalmazása szerint a törvény védi valamennyi irodalmi, tudományos és művészeti alkotást. Ilyennek minősül a "a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a továbbiakban: szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is,"[Szjt. 1.§ (2) bek. c) pontja].

A Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a szellemi tulajdon védelméről szóló 1993/26 sz. nemzetközi szerződés,- mely elsőhelyen foglalkozik a számítógépes programok védelmével - szerint: "A Felek kötelesek védelemben részesíteni a Berni Uniós Egyezmény 1971-es párizsi szövege 2. cikkelyében felsorolt műveket, és bármely más ismert vagy a jövőben keletkező művet, amely a Berni Uniós Egyezmény értelmében eredeti gondolat-kifejezés, beleértve az alábbi műveket is:

a)...számítógépi programok bármely módon, akár forráskódban, akár tárgyi kódban rögzített minden fajtája (ebbe beleértve a felhasználói programokat és operációs rendszereket egyaránt), valamint a számítógéppel vagy számítógép segítségével alkotott művek…".

Az eddig ismertetett jogszabályok, ill. szerződések fogalom meghatározást nem tartalmaznak, csak a jogi védelem tárgyaként rögzítik a számítógépi programok valamennyi fajtáját. A nemzeti törvényalkotás, a szoftver védelmi tárgyú nemzetközi szerződések általában a mindennapi gyakorlatot, illetve a szakmai követelményeket igyekeznek megjeleníteni, azt tekintik irányadónak.

A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által kidolgozott mintaszabályzat 1§-a határozza meg a szoftver fogalmát, és a következőket tartalmazza:

1. a "számítógépi program" utasítássorozat, mely gép által olvasható hordozóra vive alkalmas arra, hogy az adatfeldolgozó gépet meghatározott művelet, feladat, vagy eredmény jelzésére, kivitelezésére, vagy elérésére bírjon;

2. a "programleírás" az eljárás teljes ábrázolása szóban, rajzban, vagy egyéb módon, elegendő részletességgel ahhoz, hogy meghatározzon egy számítógépprogramot alkotó utasítássorozatot;

3. a "kiegészítő dokumentáció" a számítógépprogramon, a programon, a programleíráson kívül minden olyan dokumentációs anyag, amelyet a számítógépprogram megértésének, vagy alkalmazásának elősegítésére alkottak, mint a problémaleírások, vagy felhasználói utasítások;

4. a "számítógépes eljárási rendszer" bármelyik, vagy valamennyi 1-3. bekezdésében felsorolt fogalom

A fentebb felsorolt fogalmi meghatározások arra engednek következtetni, hogy az előkészítő fázisokra is kiterjed a szoftver fogalma.

A számítógépi program védelme szempontjából meg kell említeni a World Trade Organisation (WTO) egyezmény mellékleteként megalkotott TRIPS (Trade Related Aspects of Intellectual Property) egyezményt, melynek 10. cikkelye kimondja, hogy a szellemi tulajdont, még ha az tárgyi kód formájában is jött létre, a Berni Uniós Egyezmény szellemében irodalmi műként kell védelemben részesíteni.

A szoftver esetében nemcsak az alkotás folyamata tér el a hagyományos folyamatoktól, de a felhasználás módja is különleges, részben ezért is fontos kiemelten a számítógépi program, mint műalkotás védelme, másrészt a visszaélési lehetőségek egyszerű módjai és a visszaélések nagy száma megköveteli a technikai és jogi védelem biztosítását.

A szoftver védelmének miértje és eszközei: a technikai és jogi védelem

A szoftverek széleskörű felhasználhatósága, kezelhetősége tesz a szoftvert egyre népszerűbb iparcikké az egész világon. A fejlesztők, a gyártók tömegszériában állítják elő termékeiket, amelyeket más ipari termékekhez hasonlóan reklámoznak, hirdetnek világszerte, gondoljunk csak a Microsoft cég Windows 95 és Windows 98 termékeinek reklámkampányára. A szoftvert pedig széleskörű fel-használhatóságában rejlő előnyei teszik közkedvelté, de ezek jelentik egyben a hátrányait is:

- nagyfokú reprodukciós képesség, amely egyben a számítástechnika egyik legvonzóbb tényezője, vagyis az egyszer már digitalizált adatoknak másik adathordozóra történő rögzítéséhez nincs szükség újbóli kézzel történő adatbevitelre;

- egyszerű reprodukciós lehetőségek, vagyis a programmásolás, többszörözés szinte minden PC-n megtalálható eszközökkel, hajlékonylemezekkel (floppy), CD- írók, történhet, azaz a felhasználó képes ezekkel az eszközökkel észrevétlenül kivonni a szoftverterméket a tulajdonos ellenőrzése alól;

- a "világhálón" való terjedés és terjesztés, az Internet látogatottsága, a fel,- és letöltés lehetősége nagymértékben hozzájárul az illegális programszerzéshez és felhasználáshoz.

- felhasználói attitűd, azaz a felhasználók gyakran hasznosabbnak látják illegális másolatokat használni, amelyekhez olcsón, vagy ingyen jutnak hozzá, mint megvásárolni a disztribútortól vagy a dealertől a gyakran borsosnak tűnő árú szoftverterméket. A felhasználók körében pedig elfogadottnak tűnik az illegális programok használata, birtoklása.

A védelemnek két dimenzióban kell érvényesülnie, az egyik az, hogy a fejlesztők egymás közti viszonyaiban, ahol is a már elért fejlesztési eredmények védelme teszi ezt szükségessé. A tisztességes piaci magatartás védelmét is szolgálják az erre vonatkozó jogi normák . A másik dimenzió a fejlesztő(k) és felhasználó(k) viszonylatában jelentkezik, itt a szoftverek illegális másolása, terjesztése, jogosulatlan felhasználása elleni védelem a kulcskérdés.

A számítógépi program védelme két módon valósítható meg, az egyik a technikai, a másik a jogi védelem. Az első esetben a fejlesztő informatikai eszközökkel biztosítja, hogy terméke jogosult felhasználó által legyen csak alkalmazható. A második esetben a törvényhozó a szellemi alkotás mindenkivel szembeni védelmét biztosítja jogi eszközökkel.

Technikai védelem

A szoftver gyártók technikai védelmi intézkedésekkel az illetéktelen hozzáférés és terjesztés fizikai lehetetlenné tételét próbálják meg elérni. A hozzáférés és terjesztés biztonságának megvalósítására koncentrálnak. E védelmi eszközök nagy hátránya azonban, hogy megfelelő technikával, és a szükséges szakértelemmel kijátszhatók, áttörhetők. A szoftver fejlesztők legnagyobb törekvése e téren a használható másolat készítésének technikai akadályozása, azaz annak megvalósítása, hogy program ne "hagyja" lemásolni magát, inkább - amennyiben lehetséges - megpróbálja törölni magát az adathordozóról.

A leggyakrabban alkalmazott eszközök az elektronikus másolásvédelem, különböző kódok alkalmazása.

Jogi védelem

A jogi védelem keretei a felhasználás biztonságát nyújtják mind a program szerzőjének, mind pedig a felhasználónak. Az illegális másolást, terjesztést nemigen tudja a jogi oltalom a szoftverműnek biztosítani, de a legális hasznosítás lehetőségét igen. A jogi rendezés célja tehát e szabályok

megalkotása. A jognak a szoftvertermékkel, a szellemi alkotással kapcsolatban a legszélesebb cselekvési szabadságot kell biztosítania az alkotó számára. A jogi oltalom biztosítására az egyes országok különböző jogi technikákat alkalmaztak, s alkalmaznak a szoftver szerzőjének cselekvési szabadságának biztosítására:

A számítógépi programok számára abszolút, erga omnes védelmet nyújtó rendszerként történetileg először a szabadalom kínálkozott. A szabadalom lényege, hogy a műszaki jellegű újítások védelmét szolgálja. Ezek az újítások találmányként részesülnek szabadalmi oltalomban, ha megfelelnek a törvényi feltételeknek, továbbá végigjárják a megfelelő eljárásokat. Általában elmondható, hogy ez a megoldás a gyakorlatban nem vált be és ma a bírói és találmányi hivatali gyakorlat az államok túlnyomó részében kizárja a szoftver önmagában, szoftverkénti szabadalmaztathatóságát, mégpedig a megoldás műszaki jellegének hiánya okán. A gyakorlat szerint a program azért nem műszaki megoldás, mert nem jelenti a természeti erők közvetlen felhasználását . Ezt az álláspontot az 1973. október 5-i Európai Szabadalmi Egyezmény expressis verbis rögzíti. Érdekes kivételt képez a kínai megoldás, amely szerint a szabadalmazás akkor szóba jöhet, ha a program hardverhez kapcsolódik.

Közvetve alkalmazható védjegyjogi védelem a szoftverre, abban az esetben, ha a szerző az általa alkotott programot egyediesíteni akarja. Ekkor azonban a védjegyet be kell építeni a programba, annak a képernyőn a program futtatása közben meg kell jelennie. A védjegyjogi védelem alkalmazása a számítógépi programokra nézve, nem túl praktikus és nem túl gyakori.

Jogi védelmi kereteket biztosíthat a szoftver számára a versenyjogi védelem intézményrendszere is, de csak korlátozott védelmet nyújthat a kizárólagos jogokhoz képest. A versenyjog ugyanis csak az eredeti jogosulttal versenyhelyzetben levő személlyel szemben, nem pedig mindenkivel szembeni védelmet képes biztosítani.

Azokban az országokban, ahol a szoftverre nézve kizárólagos védelmi rendszer nincs kiépítve a szerződéses kötelezettségvállalások biztosíthatják a szoftverek felhasználásának biztonságát, a szerző és a felhasználó érdekeinek védelmét, a szoftver befektetések megtérülését.

Számos országban kísérletek történnek a szoftverfejlesztők veszélyeztetett érdekeinek védelmét szolgáló, egészen új, sajátosan a szoftver oltalmára kifejlesztett megoldás alkalmazására. Ilyen sui generis védelmi rendszer - a bolgár részleges szabályozástól eltekintve - nem működik Európában. Ez a fajta szabályozás egy speciális bejelentési és bejegyzési rendszer működtetését jelentené, mely megdönthető védelmet alapozó prima facie bizonyítékként alátámasztaná a fejlesztést elsőként bejelentő személy szerzőségét. E megoldáshoz konkrét felsorolással meghatározott jogok és széleskörű jogorvoslati rendszer kapcsolódna.

A kontinentális jogrendszereket vizsgálva - Magyarországon is - úgy tűnik a szerzői jog vált a szoftver jogi oltalmának megvalósítására általános megoldássá. E védelmi rendszer annak a ténynek elismerését jelenti , hogy az új tartalmat hordozó gondolat - jogi kifejezést érdemlő - értéket képvisel. A szerzői jog több mint kétszáz éves múltra visszatekintő intézményrendszere a XX. században indult hiperaktív fejlődésnek a tudományos fejlődés, valamint a számtalan új műtípus kialakulását és elterjedését követően. A szerzői jog intézményrendszere a védelem középpontjába a szerzőt helyezi: az alkotás emberi folyamat, az alkotó személyiségi jegyei a művén át is tükröződnek, ezért személyiségi jellegű védelemben kell őt biztosítani. A szerző alkotásához jelentős gazdasági érdek is kapcsolódik, azaz a szerzői jognak a mű alkotója számára jogi védelmet kell biztosítania gazdasági érdekei biztosítására. Fontos jellemzője azonban, hogy a szerzői jog a műalkotásban a szerző személyének egy darabját látja, és a tulajdonjog mintájára védelmezi alkotását, második sorba szorítva ezzel gazdasági jogainak érvényesítését.

A kontinentális jogrendszer szerzői jogának "ikertestvére" az angolszász jogrendszerekben alkalmazott copyright intézménye. Amiben hasonlítanak az az, hogy mindegyikben - a jogi védelem biztosítása szempontjából - kulcskérdés a szerzőség kérdése. Hasonlítanak abban is, hogy írásműként védelmezik a szoftvert, mégis alapvető különbségek vannak, melyekre már az intézmények elnevezése is utal. A szerzői jogvédelem centrumában a szerző áll, míg a copyright esetén a jogi oltalom az alkotásra irányul, az illetéktelen másolás (copy) és terjesztés ellen nyújt védelmet.