A számítógépek a modemek segítségével tanultak meg beszélgetni. A hanggá alakítás eszköze maga régebbi, mint a számítógép ­ ugyanis a modemet eredetileg arra találták ki, hogy a telexgépeket össze lehessen kötni a katonai telefonvonalakon. A legelső modemek még szimplex rendszerűek voltak. Azaz amíg az egyik oldal adott, a másik oldal hallgatott. Csak később jelentek meg a félduplex, majd teljes duplex eszközök a számítástechnikában. A cégek növelték a sebességet, de szabványaik csak önmagukkal voltak kompatibilisek. A leghíresebb ilyen rendszert a US Robotics alakította ki. Ők ismerték fel többek között azt, hogy a telefonvonalon történő biztonságos nagysebességű információtovábbításnak két kemény korlátja van. Az egyik a telefonvonal korlátozott sávszélessége. A másik a telefonrendszerek zavarérzékenysége, melyek elronthatják az adó és a vevő oldal szinkronját, illetve hibát okozhatnak az adatfolyamban. A továbblépést egy ma már szintén önállóan nem létező cég, a Microcom kínálta, amely kitalálta az MNP hibajavító szabványok sorozatát.

Modem alapok

Az előfizetői hurok egy, az előfizető telefonja és a végközpont között húzódó huzalpár. Ha nem lennének az alábbi problémák, akkor egy ilyen vezető minden probléma nélkül 1 vagy 2 Mbit/s-os sebességű forgalmat bonyolíthatna le. Az előfizetői hurkon váltóáramú jeleket használnak, amelyek frekvenciáját szűrőkkel 300 és 3000 Hz között tartják. Ha a vonal egyik végét digitális jelekkel hajtanánk meg, akkor - a vonalon - jelentkező kapacitív és induktív hatásoknak köszönhetően - a túloldal nem négyszögletes alakú, hanem teljesen ellaposodott fel- és lefutó élekkel rendelkező hullámformákat venne. Ez a hatás az alapsávú (DC) jelátvitelt célszerűtlenné teszi, kivéve kis sebességeken és rövid távolságokon. A jelterjedési sebesség frekvenciával való növelése a jeltorzítást is növeli. 

Az egyenáramú jelzés nehézségei miatt végül is a váltóáramú jelzést használják. Az alkalmazott szinuszos vivőhullám (sine wave carrier) frekvenciája: 1000 és 2000 Hz között folyamatosan változik. Amplitúdójának, frekvenciájának vagy fázisának modulálásával információt lehet átvinni. Amplitúdómodulációkor (amplitude modulation) két különböző feszültségszintet használnak a logikai 0 és 1 ábrázolására. Frekvenciamoduláláskor (frequency modulation), nevezik frekvencia billentyűzésnek is (frequency shift keying), két (vagy több) frekvenciát alkalmaznak. A legszélesebb körben használ: fázismoduláció (phase modulation) során a vivőhullám fázisát egyenlő időközönként szisztematikusan 45, 135, 225, ill. 315 fokokra változtatják. Minden fázisváltoztatás 2 bitnyi információ átvitelét jelenti.

Azt az eszközt, amely bemenő jelként bitfolyamot vesz, és kimenő jelként modulált vivőjelet állít elő (és fordítva), modemnek nevezik (a modulátor- demodulátor páros nyomán). A modemet a (digitális) számítógép és a (analóg) távbeszélőrendszer közé illesztik. 

A fázisváltozások közül nyolchoz csak egyetlen legális amplitúdószint tartozhat, a maradék négyhez kettő, így összességében 16 kombináció létezik. 

Amikor a 2400 baud-os vonalon 9600 bit/s átvitelre használják, akkor megkülönböztető módon QAM-nek (Quadrature Amplituda Modulation-kvadratúra amplitúdó moduláció) nevezik.

A modemek azért léteznek, mert alapvető a különbség a számítógépek és a telefonrendszerek működése között. Amíg a számítógépek 0-kat és 1-ket használnak, addig a telefonvonalakon analóg jeleket továbbítanak. 

Az adatok a számítógépből a modemen keresztül jutnak a nyilvános telefonhálózatba. 

Ahhoz, hogy a számítógépet képessé tegyük egy másik számítógéppel kommunikálni telefonvonalon keresztül szükségünk van egy eszközre, amelyik a digitális jeleket analóg jelekké alakítja át és vissza. A modemek ezt a funkciót töltik be.

A modem szó a modulate és a demodulate szavakból ered, ami ezen eszközök elsődleges feladatára utal. Először a modem modulálja a számítógép digitális jelét (vagy adatát) analóg formára ahhoz, hogy átvihető legyen a telefonvonalon. Ezt az analóg hullámot vivőhullámnak hívjuk. Másodszor a modem demodulálja az átvitt jelet vissza digitális formára ahhoz, hogy a vevő számítógép megértse. Azt a specifikus eljárást, amit a modemek használnak a digitális jelek analóg jelekké alakítására és visszaalakítására modulációs protokolloknak nevezzük. 

A modemeket általában az átviteli alapsebességük (raw speed) szerint osztályozzuk. Az alapsebesség az, amit a modem el tud érni adattömörítéses eljárás nélkül. A modemek alapsebességét az általuk használt modulációs protokoll határozza meg. A nagysebességű modemek azok, amelyek 9600 bits/sec-os vagy annál nagyobb sebességen üzemelnek. Az alacsony sebességű modemek 2400 bits/sec-os vagy alacsonyabb sebességen üzemelnek.

A sebességre többféle mérőszám is létezik, így a baud, a cps(characters per second) és a bps(bits per second).

A telefon terminológia

Legáltalánosabban a lakásokban levő telefonvonalak használatosak, ezek két vezetékesek és kapcsoltak (dial-up-line). Lehetséges a négy vezetékes vonal is, azt azonban inkább a bérelt vonalakon használják. Ez utóbbiban az egyik érpáron folyik az adatküldés, a másikon a vétel. 

A bérelt vagy privát vonalak dedikáltak, amelyeket a telefontársaság egy vagy több ponttal állandó jelleggel összeköt. A bérelt vonal akkor javasolható, ha nagy mennyiségű adatról van szó, mert ilyenkor a költség kisebb, a vonal karakterisztikája megállapítható és kedvezőbb a jel/zaj teljesítmény. A bérelt vonalat adatvonalnak is hívjuk, miután alkalmasabb az adatátvitelre.

A telefoncsatorna alkalmas mind hang, mind adat átvitelre és a frekvenciája 300 és 3400 hertz között van, a sávszélessége tehát 3100 hertz.

A modem terminológia

Elsőként a baud ráta (baud rate) és másodpercenkénti bitek száma (bps = bits per second) kifejezéseket vesszük, amelyek a másodpercenkénti jelváltozást jellemzik. Egy egyszerű rendszerben, ahol a jelváltozás egy bit információt jelez a két mérőszám egybeesik. A baud ráta másodpercenkénti jelváltozást jelenti. Ha speciális modulációs eljárást használunk, akkor a két fogalom nem azonos, miután egy jelváltozás több bit változását is jelentheti. A baud rátát a telefonvonal sávszélessége korlátozza, de a másodpercenkénti bitek számát nem. Ez azért van, mert a modulációs eljárás egy baud-ba egynél több bitet is becsomagolhat. Következésképpen világosabb a másodpercenkénti bitek számát használni, mint a baud-ot. 

A modemek egymás között két módon kommunikálhatnak: half-duplex vagy full-duplex módon. A half-duplex esetben az összeköttetésben egyidejűleg az adatot csak egy irányban lehet küldeni, a küldő modemnek meg kell várni amíg a vevő modem nyugtázza a vételt mielőtt a következő blokkot elküldené. De full-duplex módnál mindkét irányban küldhetők az adatok egyidejűleg. A full-duplex kommunikáció rendszerint kétszer olyan gyors, mint a half-duplex mivel az nem használja a half- duplex nyugtázását.

Teljességgel lehetséges, hogy a modemek gyorsabban cserélnek adatot, mint ahogy azt a csatlakozó számítógépek képesek feldolgozni. Ilyen esetekben az adatvesztés ellen a modem-számítógép kapcsolatban valamilyen folyamatvezérlést (flow control) kell használni. A flow control rendszerint szoftver vagy hardver kézrázást (handshake) alkalmaz. A szoftver handshake (vagy inband flow control) speciális karaktereket a Ctrl-S-t (amit XON-nak is hívunk) és a Ctrl-Q (vagy XOFF) helyez az adatfolyamba az adatátvitel vezérlésére az adatvesztés megelőzése céljából. Így például a modem egy XOFF-ot fog küldeni a számítógépnek, ha az adatokat túl gyorsan küldi. A modem XON-t fog küldeni, ha már kész a többi adat fogadására. 

A hardver handshake (vagy out-of-band flow control) villamos jelet használ a számítógép és a modem közötti kábel egy vezetékén. Az EIA-232 modem interfész szabvány a 4-es póluson (RTS vagy Ready-to-Send) küldi és a modem az 5-ös póluson (CTS vagy Clear-to-Send) fogadja a handshake jelet. A hardver handshake megoldást az indokolja, hogy nem keverednek össze a vezérlő jelek az aktuális adatjelekkel, miután bizonyos kódoló eljárások feldolgozzák a vezérlő jeleket is, ami hibához vezet.

A flow control megvédi a számítógépet a feldolgozási sebességénél gyorsabb adatvételtől.

Modem protokollok

A szabványok három forrása: 

  • Bell szabványok (az AT&T-től) 
  • CCITT ajánlások 
  • CIA/TIA szabványok

Napjainkban a legújabb modem szabványokat a CCITT hozza létre, ezek közül a legfontosabbak, a V-sorozatú szabványok, a nemzetközi adatforgalomra vonatkoznak. 

A modemek háromféle szabványt használnak:

  • modulációs szabványt; 
  • hibajavító szabványt és 
  • adattömörítő szabványt.

Modulációs szabványok

A modemek a digitális adatokat modulálják az analóg vivőhullámba. A digitális adatok ábrázolására a modemek a vivőhullám frekvenciáját, amplitúdóját és fázisát változtatják meg.

Az alacsony sebességű modemek rendszerint csak két frekvenciát használnak az átvitelre. Ezt a két frekvenciát a vivőhullám állapotának mondjuk. Miután a telefonvonal korlátja 3100 Hz, a nagyobb sebességű modemek kettőnél több állapotot használnak. Ugyanazon állapotok használatának a biztosítása a modemek között a modulációs eljárásának (modulation scheme) a feladata. Napjaink legelterjedtebb alacsony sebességű modemjei a 2400-bps Hayes-kompatibilis modemek. A 2400-bps modemek tipikusan az alábbi négy modulációs szabványnak felelnek meg: 

Bell 103, 
Bell 212A, 
CCITT V.22 és 
CCITT V.22bis.

A Hayes-kompatibilis modemek a Hayes Microcomputer Products, Inc. által elsőként szabványosított parancs készletet használják. A többi modemgyártó a Hayes parancs készletettel kompatibilis modemeket ajánl, kiegészítve saját parancsaikkal. 

A Bell szabványokat az AT&T Bell Labs dolgozta ki (USA szabvány). A Bell 103 szabványnak megfelelő modemek 300 bps sebességen működnek, míg a Bell 212A szabvány 1200 bps-t tesz lehetővé. A 2400-bps modemek együtt tudnak működni a 300-bps vagy az 1200-bps modemekkel.

A CCITT V.22 szabvány 1200-bps szabvány, hasonló a Bell 212A-hoz, de nemzetközi használatra is alkalmas. 

Egy 2400-bps szabvány van használatban a CCITT V.22bis, ahol a bis azt jelzi, hogy második vagyis a V.22 szabvány javított változata.

A 2400 bits/sec-os adatátvitelre a V.22bis modemek két vivőjelet (vagy állapotot) használnak, az egyiket a kezdeményező (originating) modem, a másikat a válaszoló (answering) modem számára. A kezdeményező modem 1200 Hz-en válaszoló modem 2400 Hz-en működik. A vivőhullámokat 600 baud-on modulálják, így baud-onként a modemek 4 bitet küldenek (emlékeztetőül a baud a jelváltozással egyenlő).

A modulációs eljárásokat a nagysebességű modemekre a CCITT ugyancsak kidolgozta. A kapcsolt vonalakon a 9600-bpses full-duplex kommunikációra szolgál a V.32. Adatküldéshez a V.32 modemek az adatokat 4 bites szimbólumokká kódolják és 2400 baud-on továbbítják.

A full-duplex egyidejű jelátvitelt jelent. Minden modemnek, amelyik ugyanabban az időben küldi a jeleket, amikor a másik, szét kell választani az adott jeleket a vett jelektől. Ehhez a V.32 modemek az ún. echo törlést (echo cancellation) alkalmazzák. Az adott jeleket az echózó áramkör kivonja a vett jelekből, mielőtt a vett jeleket feldolgozná. 

A V.32 adatjelek tipikusan gyengébbek, mint az alacsonyabb sebességű modemeké, részben azért mert másodpercenként több adatot továbbít. Ez a sebesség nehezebbé teszi az egyedi adatdetektálást. Ez ellen a V.32 egy javított kódolási technikát alkalmaz, ami megengedi a modemnek, hogy ismert mintájú egymást követő jeleket vizsgáljon meg mielőtt értelmezné azokat (trellis encoding).

A szokásos telefon vezetéken a 9600 bps-nél nagyobb sebesség is elérhető. 1991-ben a CCITT létrehozta a V.32bis szabványt, amely 14.400 bps adatátviteli rátát is megenged. Ennek biztosítására a V.32bis modemek még jobb echótörlést és javított vételi eljárást használnak. 

Ha a lehető legtöbb adatot akarjuk elküldeni a legkisebb idő alatt, akkor figyelembe kell vennünk a modulációs eljárásokat, de ugyanúgy fontos a hibajavítás és az adattömörítés is.

K56flex: a Rockwell házi 56k-s szabványa. A V.90 megjelenésével elavult. 

V.90: a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) hivatalos 56k-s szabványa (a 33,6 k-s szabvány jele például V.34). Már kaphatók az első V.90-et is ismerő modemek, és letölthetők lesznek a flash memóriás, régebbi K56flex vagy x2 szabványú modemekhez a V.90-essé alakító szoftverfrissítések. 

x2: a U.S. Robotics (3COM) házi szabványa. A V.90 megjelenésével idejétmúlttá vált.

Hibajavító szabványok

A hibajavító szabványok nélkül a modemek képtelenek hibátlanul működni. A zaj és egyéb vonali rendellenességek megakadályozzák a hibátlan adatátvitelt. 

Jelenleg két fő hibajavító szabvány használatos, az egyik a CCITT V.42, a másik a Microcom MNP hibavezérlő szabványa (ld. a táblázat 2-4 sorát). Ez utóbbi egy ad hoc szabvány, de széleskörűen elterjedt.

A modemek Microcom Networking Protokollja (MNP)

Szint
Funkció
1
Aszinkron, bájt-orientált, half-duplex adatcsere
2
Aszinkron, bájt-orientált, full-duplex adatcsere
3
Szinkron, bit-orientált, full-duplex adatcsere
4
Szinkron, adaptív csomagméretű, bit-orientált adatcsere
5
Adattömörítés
6
Egyeztetés (negotiation) és nagyobb sebességű alternáló moduláció (hasonló a V.29-hez)
7
Javított adattömörítés

Magasabb sebességeken a modemek érzékenyebbek a hibákra. A V.42 hibajavító szabvány a CRC-t (cyclic redundancy check) használja, ami hasonló, a legtöbb mikrogépes telekommunikációban alkalmazott, XMODEM állománytovábbítási protokolléhoz. A V.42 azonban minden adatátvitelhez, és nem csak az állománytovábbításhoz, használja. A V.42-nek, mint minden hibajavító módszernek, az a hátránya, hogy ha sok hiba jelentkezik, akkor az áteresztő képessége lecsökken, az újraadások következtében.

A CCITT kompromisszumként vette be az MNP 2-4 szintjét mint opciót, tekintettel a népszerűségére. De a jövőbeni javításoknál a V.42 LAP-M protokollt fogja használni, nem az MNP protokollt. A LAP-M (Link Access Protocol-Modem) protokollt a CCITT más kapcsolatokra is kidolgozta, mint például az X.25-re és a megelőző szabványokra építette. 

A CCITT szabványok mellett még használnak néhány ad hoc szabványt. A leginkább említésre méltó a PEP (Packetized Ensemble Protocol) és az MNP (Microcom Networking Protocol). A PEP a Telebit hibajavító és adattömörítő magán protokollja, amelyik 14.400 bps-en működik.

Néhány Unix gép használja a Trailblazer modemeket a nagyobb áteresztő képesség elérésére. Az MNP 1-től 9- szintig definiált protokollsorozat. Sok más gyártó is alkalmazza az MNP protokoll-osztályokat.

Adattömörítő szabványok

Az eljárását tekintve az adattömörítés nem más, mint az adatokban levő redundacia kiküszöbölése átkódolással rövidebb kódba. Az áteresztő képesség arányosan növekszik a kód hosszának csökkenésével. Ezt tömörítési aránynak (compression ratio) mondjuk, például a 4:1 azt jelenti, hogy az eredeti méret egynegyedét kell átvinni. 

Megjegyezzük, hogy a tömörítési arány függ az adattípustól. Az adattömörítő algoritmus az adatokban ismétlődő mintákat az azoknak megfelelő rövidebb szimbólumokkal helyettesíti.

Ilymódon, ha több ismétlődés fordul elő, akkor a tömörítés is hatékonyabb lesz. Általában az olyan állományok esetén, mint a grafikus képek, a dinamikus táblák és a szövegállományok a tömörítési arány a 2.7 és 3.5 tartományba esik.

A V.42bis volt az első hivatalos szabvány, amelyik adattömörítő és helyreállító (compressing and decompressing data) módszert támogatott a modemeknél. A Microcom MNPS eljárása ugyan létezett de az magánszabvány volt és így nehezen volt összeegyeztethető más gyártókkal. A V.42bis nemzetközi szabvány célul tűzte ki ezen probléma megoldását és a számítógépeknél használatos olyan eljárást követett az algoritmus, mint a DOS ARC és ZIP ill. a Macintosh StuffIt állományainál szokásos. A V.42bis valamennyi adatkommunikációra alkalmazza az adattömörítést nem csak az állománytovábbításra. Elérhető a 4:1 tömörítési arány is. 

MNP hibajavítás és adattömörítés

Az MNP az adatfolyamot az átvitel előtt blokkokra bontja. A blokkokat a vevő oldal ellenőrzi.

Ha az adatok hibátlanok voltak, akkor erről nyugtát küld az adónak. Ha hibát talál, akkor újraküldést kezdeményez. 

Az MNP Level 3 az adatokat inkább szinkron, mint aszinkron módon küldi. Miután nem küld start és stop bitet minden bájtra, a sebesség nagyobb lesz.

Az MNP Level 4 automatikus blokkhossz beállítást végez, ha zajos a vonal. Ha a vonal jó, akkor hosszabb blokkokat küld, amit lecsökkent, ha sok az újraküldés. Az MNP Level 5 adattömörítést végez, ami további sebességnövelést eredményez 10-től 80 %-ig, az adatoktól függően. Az MNP Level 7 képes 3:1 arányú tömörítésre. Természetesen mindkét oldalnak használni kell az MNP-t. 

CCITT kódok és magyarázat

V.21
0-300 bps full duplex
Még használják.
V.22
1200 bps full duplex
V.22bis
2400 bps full duplex
Az egész világon elterjedt.
V.23
600 és 1200 bps. Half duplex.
Főleg Európában használatos.
V.26ter
2400 bps full duplex
Főleg Franciaországban használatos
V.27ter
2400/4800 bps half duplex
Group III fax
V.29
4800, 7200 and 9600 bps half duplex
Group III fax és néhány amerikai modem.
V.32
4800/9600 bps full duplex
A 9600 bps modemek szabványa
V.32bis
4800/7200/9600 vagy 12000/14400 bps
Full duplex gyors egyeztetéssel.
V.34
14400 bps szabvány
V.42
Hibajavító protokoll (V.22, V.22bis, V.26ter és V.32).
V.42bis
Adtatömörítő a V.42 modem számára. Az MNP és a LAP kiváltására hozták létre. A szöveget háromszor gyorsabban továbbítja, mint az MNP, azaz 38400 bps-ig ha 9600 bps modemet használunk. Nagyon elterjedt.
V.Fast
Készülő szabvány. Ha a CCITT elfogadja, akkor a 28.800 bps sebességet fogja tudni tömörítetlen adatokat, kapcsolt hangátviteli vonalakon. A V.42bis adattömörítéssel a 86.400 bps is elérhető.

A Hayes szabvány

A Hayes Microcomputer Products, Inc. társaság úttörő szerepet vállalt a parancsvezérlésű modemek területén. Sikeressé vált az általuk gyártott Smartmodem és az intelligens modemeknek a "Hayes kompatibilitás" az alapja. 

Az automatikus hívás (autodial = automatic dialing ) volt a Smartmodem egyik legfontosabb képessége. A modem tudott számot hívni és előkészíteni a kommunikációt az összeköttetés létesítése után. Ha a vonal foglalt volt képes volt várni és újrahívni. A modemnek automatikus válaszoló képessége (autoanswer = automatic answer) is volt, vagyis bejövő hívás esetén létrehozta az összeköttetést a távoli modemmel. A modem a csatlakozó számítógépet automatikus válaszoló géppé alakította.

A Hayes kompatibilis modemek a hívási folyamatot képesek a helyi képernyőn megjeleníteni rövid számkódokkal vagy olyan szavakkal, mint CONNECT, CONNECT 1200, CONNECT 2400, NO CARRIER, NO DIALTONE, BUSY, NO ANSWER, RING stb. Az egyes modemek között lehetnek apró különbségek, például DIALTONE helyett DIAL TONE, de legtöbb valamennyi gyártónál azonos. Az automatikus sebességérzékeléssel a modem megtudhatja a távoli modem sebességét és a saját sebességét erre állítja be. 

Példa a modem konfigurálásra: AT S0=0 +C0 S7=40 S9=4 &D2

A kódok jelentése az alábbi:

AT
"Figyelem modem. Parancsok következnek..."
S0=0
Nincs automatikus válasz
+C0
Nincs automatikus sebességérzékelés(fixsebességű)
S7=40
40 másodperc várakozás a távoli modem válaszhangjára.
S9=4
4/10 másodperc várakozás a vivő érzékelésére
&D2
Hurok, ha a DTR jel változik.

Ha távoli modem ERROR-ral válaszol, akkor általában egyik utasítást sem fogadta el. Ez a beállítás a modem memóriájában van és ha a Procomm tárcsázási parancsot küld ATDT1234567890 formában, akkor aktivizálódik. Az AT az ATtention (figyelem), a DT a DIAL TONE jelölésére szolgál vagyis impulzus tárcsázás helyett hangjelzést használunk. A 1234567890 a hívott szám.

Az ISDN rendszer a modemek alternatívája

Az ISDN (Integrated Services Digital Network) telefonrendszer az összes analóg szolgáltatást digitálisra váltja fel. Az ISDN-ben a jelek digitálisak az otthoni telefontól vagy számítógéptől kezdve az egész hálózaton át. Az ISDN-nek nincs szüksége modemre (bár ISDN-modem hirdetésekkel találkozhatunk). Az ISDN-csatoló(adapter) formálja az adatokat az ISDN telefonvonal számára és így ez veszi át a modem helyét. Az alapsávú ISDN (Basic Rate Interface vagy BRI) 128 kbits/sec sebességet biztosít. Akkor indokolt, ha nagy grafikus állományokat vagy mozgóképeket akarunk átvinni távoli pontról (vagy pontra), illetve ha nagy sebességgel akarjuk elérni a távoli lokális hálózatot. 

Ha digitális adatot akarunk átküldeni a partnerünknek az ISDN vonalon keresztül, akkor a vevőnek is rendelkezni kell digitális összeköttetéssel vagy interfésszel. Létezik néhány modem, amelyik mind a digitális, mind az analóg átvitelre alkalmas.

Minden ISDN összeköttetés igényel egy hálózati terminátort (network terminator NT1, ami egy fekete doboz az ISDN vonal aktív végén) és egy terminál adaptert (TA, ami egy interfész az ISDN vonal és a számítógép között). 

A jelenlegi problémát a szolgáltatások elérhetősége jelenti, mivel inkább csak a nagyobb városokban működik.

Hogyan használjuk a modemeket a hálózaton

A hálózaton a modemet kétféleképpen használhatjuk, egyrészt a hálózatról kifelé hívással, másrészt kívülről belépve a hálózatba. A hálózati használatra célszerű modem poolt létesíteni, mert ekkor az egyedi terminálokat nem kell felszerelni modemmel, hanem a modem poolban levő modemeket használhatják megosztva.

A kívülről való belépés biztonsági kérdései nagyon fontosak a hálózati modemek esetében.