Ez a cikk a térszámítás legegyszerűbb módját mutatja be (nem is lehet ezt igazi térszámításnak nevezni). Az axonometrikus forgatásnak ezen módozatához elengedhetetlenül szügéges az egységkör ismerete. :

(A kép. Lényege, hogy ha egy pontnak az X=Cos a, Y=Sin a koordinátákat adjuk és a-t fokozatosan növeljük, a pont egy 1 egység sugarú kör pontjain fut végig). Ha a képen látható képleteket egy valós számmal megszorozzuk, akkor a valós szám a kör sugara lesz.: X= r*Cos a, Y= r*Sin a. Ezek a képletek, ha alfát 0-360 fokig egy ciklusban növeljük, egy "r" sugarú kört rajzolnak. Fontos, hogy a kör középpontját is megadjuk. Ezt oly módon tehetjük meg, hogy a két képlethez hozzáadjuk a kör leendő középpontját. Ennek ismeretében két képletünket tovább alakíthatjuk :X=X0+r*Cos a , Y=Y0+r*Sin a Most elkészült forgató rutinunk lelke, a két képlet mellyel kiszámolhatjuk egy kör adott szöghöz tartozó pontját. Ha forgatunk egy síkidomot, annak pontjai egy körön futnak végig. Mivel ha a síkidomok minden pontját forgatnánk a programok igen lassúak lennének ezért csak a síkidom csúcsait számoljuk ki, majd a kiszámolt pontokat összekötjük egy vonallal. A síkidomok pontjai egymáshoz képest a körön el vannak tolva (gondoljuk egy szabályos háromszögre). Ezt az eltolást egy szöggel célszerű leírni.: X=X0+r*Cos (a+a0) , Y=Y0+r*Sin (a+a0) Az eltolást az alfa-null-ban kell megadnunk, ez az érték - akárcsak a sugár és a középpont - pontonként változhat. Nézzünk egy konkrét példát! Ha egy szabályos háromszöget forgatunk, annak 3 pontját a következő módon kell kiszámoltatnunk. :

Ha térben szeretnénk forgatni, nincs más dolgunk mint a kört - amin forgatunk - eltorzítjuk egy ellipszissé. Ezt oly módon tehetjük meg, hogy az X koordináta kiszámításánál a sugarat elosztjuk 3-al vagy 4-el - ekkor lesz szép a térhatás - és ezzel szorozzuk a képletet. A bonyolultabb alakzatok forgatásának módját az alábbi ábra szemlélteti. A térbeli alakzatok pontjait különböző ellipsziseken futtatjuk. 

Ennek a forgatási eljárásnak az a hátránya, hogy csak az egyik irányba lehet forgatni, a test axonometrikus ábrázolású lesz, vagyis az ábra első és hátsó része ugyanakkora méretű, ami csökkenti a "térérzetet".

Egy későbbi számban valószínűleg leírom a valódi térszámítással működő forgatást is.

Megjegyzés : Fontos megemlíteni, hogy a Pascal-ban a szögfüggvények radiánban kérik a szöget.

A cikkhez tartozó lemezmelléklet az AXON könyvtárban található.