| Az evolúció kiváló szolgálatot tett az élet számára, hiszen a kozmikus skálán szinte csak villanásnyinak tekinthető idő alatt elképzelhetetlenül bonyolult és összetett létformák kialakulását tette lehetővé a legegyszerűbb organizmusokból. Ezt a hihetetlenül erősnek bizonyult technológiát azonban az élet mellett mi magunk is felhasználhatjuk számítástechnikai problémáink megoldására. » tovább |
| Megtörtént már, hogy alkalmazásodat új tulajdonságokkal kellett kiegészitened néhány nap alatt? Találkoztál már az osztályok rugalmatlanságával? Mi is az az AOP? Nos, ezen problémák megoldása. » tovább |
| Önmagában is érdekes és az alkalmazásokban is gyakran előforduló probléma a gráfok ill. a hálózatok összefüggőségének vizsgálata. Ha visszagondolunk a sorozat egyik korábbi, a minimális utak keresésével foglalkozó cikkére, azt is mondhatnánk, hogy az összefüggőség nem probléma, hiszen meghatározva a minimális utakat az összes viszonylatra, kiderül, hogy van-e olyan viszonylat, amelynek nincs útja. A dolog természetesen nem ilyen egyszerű. » tovább |
| Amint azt előző cikkünkben már megemlítettük a faépítő Dijkstra féle algoritmus hatékonyságának úgymond sarkköve az aktív pontok kezelése, a minimális távolságú pont kiválasztása. Most két újabb megoldással szeretnénk bővíteni a 'kört', bemutatva az aktív pontok kezelésének egy triviális, bár éppen ezért szintén nem túl gyors és egy másik, kicsit több előtanulmányt igénylő, de annál hatékonyabb módszerét. Kezdjük talán a kézenfekvő, rövidebben 'elintézhető' megoldással! » tovább |
| A gyakorlati alkalmazásokban az egyik legfontosabb, legtöbbször használt hálózati algoritmus a legkedvezőbb útvonalak keresése. A feladat jellegzetessége, hogy jól mutatja a választott számítástechnikai adattárolási mód, tehát az adatstruktúra és a feladatmegoldó algoritmus erős összefüggését, ami más problémáknál is fennáll, de itt viszonylag egyszerűen szemléltethető. Mint majd látni fogjuk egészen más jellegű algoritmus vezet célhoz a hálózat mátrixos tárolása esetén mint pl. az éltárolási módszernél. » tovább |
| Az első részben bemutatott tárolási formák közül a két legegyszerűbb, így a megértést és az algoritmusok áttekinthetőségét leginkább segítő tárolási módszert, a mátrixos és az éltárolásos módszert szeretnénk tovább vizsgálgatni, hiszen ezek a statikus adatszerkezettel modellezhető/programozható struktúrák jóval egyszerűbben kezelhetők mint dinamikus társaik. Végre rátérhetünk az elemi adatkarbantartási manipulációk 'mögött meghúzódó' tevékenységek tárgyalására. » tovább |
| Az első részben bemutatott alapelvekhez, tárolási formákhoz már mellékeltünk egy leegyszerűsített megjelenítési eszköztárt is, bízva abban, hogy felkeltjük vele a kedves olvasó érdeklődését és figyelemmel kíséri majd az elkövetkezendő fejezeteinket. A most tárgyalásra kerülő grafikus megjelenítés 'csak' annyival tud többet az első részhez mellékelt megjelenítéshez képest, hogy míg ott csak a képernyőre eső koordinátákkal dolgoztunk, addig itt 'tetszőleges' koordinátákkal. » tovább |
| Egy adott feladat "számítógépesítése" során első, és sok esetben legnehezebb dolgunk egy megfelelő számítástechnikai modell keresése, megalkotása. A feladatok egy részénél a leginkább megfelelő modellt a gráfok illetve hálózatok világában lelhetjük fel. A most induló programozástechnikai sorozat célja az, hogy bevezető, alapozó jelleggel megismertesse az olvasót a gráfok és hálózatok mint számítástechnikai modellek alapfogalmaival, alapvető kezelési módszereivel és eszközeivel. » tovább |
| Egy matematikai kifejezésnek az értelmezése legtöbbünknek fejben is sikerülne, ám, ha belegondolunk, nem is olyan egyszerű a feladat.
De mi van akkor, ha mi olyan programot szeretnénk írni, ahol a felhasználó adhatja meg a képletet (függvényábrázoló program)? Ilyenkor nekünk, programíróknak kell megbirkózni a problémával.
» tovább |
| előző nyúlfarknyi cikkünkben a léptetéses ciklust tárgyalgattuk most a rutinok használatát, jelentőségét vesszük nagyítónk alá. Mire jó a rutin, mikor használjuk ? » tovább |
|
